A hír szent, a vélemény szabad

Ars poetica:

Közélet, helyi politika, kultúra, turizmus bor és stílus ... egy kicsit másként, mint ahogy megszoktuk. Mi..., itt..., Zánkán.

Új kommentek

Címkék

100 milló forint (1) 60 millió forint (1) a (1) adóemelés (2) adókedvezmény (2) advent (1) alakuló (1) alkotmány (1) állami apanázs (2) állami normatíva (3) alsóörs (1) amc (1) amen (1) apeh (1) aprópénz (1) a kis jézus megszületett (2) balatonfüred (2) béremelés (1) beszélgető show (1) bíróság (1) bizottság (1) bóka istván (1) bölcsőde (1) boldog új esztendőt (1) bor (4) borászat (4) borkóstoló (3) bormarketing (1) btk (1) bu 10 (1) bv (1) célkitűzés (1) civil szervezetek (4) család (2) csipkerózsika (1) csőd (1) csónakkikötő (2) demokrácia (3) együttműködés (4) éjféli mise (1) életképtelenség (1) élmény (4) facebook (1) fapuma (1) fényes jövő (1) filep miklós (1) fiúk a klubból (1) forralt bor (1) fövenyfürdő (3) gazdaság (5) gazdasági csapda (2) gazdasági program (1) gladiátor (1) gundel károly (1) gyermek (1) gyes (1) gyic (2) hatalom (1) hatalom hálójában (1) hegyestű (1) hellókarácsony (2) Heltai Jenő (1) helyi adó (2) helyi politika (4) hiány (1) hitelfelvétel (1) hofi géza (8) horgászhely (2) ifjú titán (2) indapass (1) intézmények megtartása (1) in medias res (1) iskola igazgató (2) jegyző (2) káli medence (1) Karácsony (1) képviselő testület (9) Kern (1) kistermelők (1) Kis Herceg (1) költségvetés (1) kommentelők (2) közélet (4) közlekedés (1) közművelődés (1) közoktatás (1) közpénz (1) kultúrház (3) kútfő (2) liba vacsora (2) Lídia Borház (1) lidó (1) madách imre (1) mainstream (2) Márai Sándor (1) margó (1) médiapiac (1) megszorítások (1) metró építés (2) mikepércs (1) munkahely (1) munkahelyteremtés (3) művelődésszervező (5) nagy kulturális hátraarc (2) nagy megindulás (1) nagy vagy (1) nick név (1) nivegy völgy (4) nosztalgia (1) nyilvánosság zánkán (2) önfeláldozás (1) önkormányzat (8) ön kormányzatiság (1) orvosi ellátás (1) óvoda (1) pályázat (2) parti sétány (1) percemberke (2) Pilátus a credo-ban (1) polgármester (10) polgármesteri programbeszéd (1) Presser (1) profitcenter (1) programbeszéd (1) programszervezés (2) programturizmus (1) ptk (1) regisztráció (1) rendezvények (5) rendőrség (1) repül a nehéz kő (1) Saint-Exupéry (1) saját (1) slussz passz (1) St. Márton (2) stratégia (2) struktúraváltás (4) sült gesztenye (1) sümegi vár (1) Szent Balázs-hegy (2) szerkesztő urunk (2) szilveszter (3) szja (1) tagore sétány (1) tágra nyílt szemek (2) Tagyon-hegy (2) támogatás (2) tdm (3) tervezés (2) tímár péter (1) tragédia (1) turizmus (9) turizmusfejlesztés (1) turizmus marketing (5) tv interjú (1) újbor ünnep (3) új évi köszöntő (1) ülés (1) üvegtigris3 (1) üzemeltetés (1) vagyonfelélés (1) vaksi sors (1) választási ígéretek visszavonása (2) választójogi törvény (1) vendég elégedettség (4) vincze ottó (1) virtsaft (1) vita (1) vonzerő (4) weboldal (1) wlassics gyula díj (2) zánkai hírmondó (2) zánkanári statisztka (1) zánka tv (6) zimmerferi (4) zorán (2)

Gőzerővel ... - avagy Zánka fejleszti turizmusát

2011.12.10. 21:17 :: Zánkanári

Nagy beruházás 03.jpg

Nagyon tetszik Zánkán, amikor téli időszakban kilépek a teraszra, és megcsapja orrom a kandallókban és kazánokban elégetett fa illata. Olyannyira hatással van rám a dolog, - mint annak idején Pavlov kutyájára a csengetés - hogy azonnal forralt bort kell készítenem. Egy kis borssal, csipet szerecsendióval és leheletnyi chilivel. Az már kevésbé tetszik, ahogy Zánkán turizmust fejlesztünk. Mert hogy fejlesztjük bizony! Bár a "Gőzerővel" kifejezés enyhén szólva is barokkos túlzás, sőt, mintha egy kicsit meg is lennénk késve a dologgal, - emlékezzünk rá, hogy a szabad ön-kormányzatiság 21. évében járunk! - de itt is igaz az állítás, mint megannyi esetben, miszerint: "Jobb későn, mint soha!" S mivel Zánka fejlődésébe vetett optimizmusunk töretlen, az ilyen típusú apró, elkésett lépéseknek is örülni tudunk. Annak ellenére, hogy tudjuk, egy desztináció turizmusának fejlesztése jól átgondolt koncepció nélkül akár kontraproduktív is lehet. Értem ezalatt azt, hogy egy fejlesztési stratégia és taktika megalkotásakor végiggondoljuk, hogy mit fejlesztünk, milyen adottságokra és piaci igényekre alapozunk, továbbá milyen veszélyeket rejt a cselekedetünk környezetünkre és társadalmunkra. Ha ezt a "házi-feladatot" megspóroljuk, több falnak is fejjel mehetünk, ami, - valljuk meg - igencsak nagy kellemetlenségeket és további fejtörést tud okozni.

Nézzük hát a "falakat", amelyeket érdemes lenne elkerülni:

Először is az origó, a kiindulópont: Mit is akarunk fejleszteni pontosan? Gondolhatják a kedves olvasók, hogy "hát ez meg micsoda kérdés?" Hiszen az önkormányzat már tervezési megbízást ad ki - derült ki a testület ülésén itt (1:49). Az ülés napirendjét végignézve az a benyomásunk alakult ki, hogy van képviselő, aki csónakkikötőben gondolkodik, van, aki kishajó kikötőt álmodott meg, és megint van, aki nagy merülésű vitorlások fogadására alkalmas kikötőt is el tudna képzelni. Aztán a polgármester rendet tesz a zavaros fantazmagóriák özönében kinyilatkoztatva véleményét: kishajókikötőben gondolkodhatunk, azt gondolom! - vajon honnan tudja? Megvizsgálta valaki, hogy a piac, Zánka potenciális vendégei mit akarnak? Miért hajlandók fizetni? Magyarul: Mi az eladható ebben a témakörben a hazai és a nemzetközi piacokon? (Amihez persze adottságunk is van!) Aztán hozzá teszi jó Polgármesterünk: Persze a fövenyfürdővel együtt kell megtervezni és kivitelezni, - mondván - csak így van rá igény, - bár ez utóbbi mondathoz erősen kereste a szavakat itt (2:01). - Hofi ezt úgy fogalmazta meg, hogy: "Döccenve méne a mondatfüzér." Hát igen, ezt még szokni kell! VENDÉGIGÉNYEK! No de mi ez az újabb meglepetés? - bár a rajzot tanulmányozva kitűnik, itt is kialakításra kerül egy lidósított partszakasz. No fene! Nem is értem ezt az "árukapcsolást". Eddig éveket vártunk egy lidós strandszakasz kialakítására, most meg mindjárt kettő is lesz? Minek kell még egy? Vagy, ha már egyszer belejöttünk, miért ne készítsünk rögtön kettőt? - Érdekes logika! - Persze növelve ezzel a tervezési- és kivitelezési költségeket egyaránt. Hát ebből is látszik, hogy amennyiben valamiféle koncepció létezik is valakinek a fejében Zánka turisztikai fogadóképességének fejlesztésére, "vállban kicsit szorít"! Értem ez alatt, hogy azért Európában mindezt nem így szokták csinálni. Máris elérkeztünk az első falhoz. Nem tudjuk pontosan, mit akarunk. Ez erősen visszaüthet a végén, hiszen kialakulhat az a helyzet, hogy túlfejlesztünk, - no ez szerény véleményem szerint Zánkán nem fordulhat elő - ami kihasználatlan kapacitások kialakulásához vezethet, vagy alul fejlesztünk, ami a piaci lehetőségek kiaknázását gátolja erősen. Az első helyzetben kiadásaink nőnek meg fedezet nélkül, a másodikban pedig bevételeink nem érhetik el a kívánt szintet.

A másik dolog, ami megütötte a fülemet, amint az egyik képviselő  - a felvételek tanúsága szerint - faggatja a tervezőt, hogy milyen bérleti költségek merülnek fel egy esetleges megvalósítás során a tó medrének használatából adódóan. Ez arra enged következtetni, hogy a téma olyan szinten nincs kitalálva, hogy fogalmunk sincs, mennyibe kerül majd fejlesztésünk éves fenntartása. Pedig fontos szempont a turisztikai fejlesztések tervezésénél az is, hogy a turistaforgalom megjelenése adott területen ne okozzon ökológiai katasztrófát. A kérdés tehát összetettebb, mint egy kikötő vasbeton mólójának megépítése és a kikötőhelyek kialakítása. Érdemes előre gondolnunk az üzemeltetés feladataira, mielőtt kikötőnket elönti a szemét és fekáliától bűzlik a környék. Ki lesz a kikötő üzemeltetője? Tervezzük-e a kiszolgáló kapacitásokat - Wc-k, zuhanyozó, szemétgyűjtők, szemétszállítás, esetleg ellátás kialakítása - étterem, kisbolt, ... stb - kiépíteni?. Hát, kérem szépen, itt a második fal, aminek neki mehetünk. Megvalósítunk egy fejlesztést, majd szembesülünk annak fenntartási költségeivel. Évtizedek óta előírás Európában a turisztikai fejlesztési elképzelések készítői számára, hogy csak fenntartható fejlesztésre tehetnek javaslatot. A várható üzemeltetési költségek alakulása igencsak befolyással bírnak a majdani fenntarthatóság témakörére. De mi vakmerő módon, - vagy éppenséggel vakon! - nekiszaladunk a témának ... 

A harmadik megjegyzés egyenesen mellbevágó volt. Polgármesterünk ugyanis közölte, hogy azért javasolja a tervek elkészítését, hogy ha véletlenül kiír valaki 90 %-os támogatással valamiféle pályázatot, amiből sikerül megvalósítani, legyen a kezünkben egy terv. Magyarul: a terv egyenlőre a fióknak készül, de az is lehet, hogy benne is marad egy életre. Ha nem írnak ki pályázatot kellő támogatásintenzitással, akkor az egészből nem lesz semmi. Azt már meg sem vizsgáljuk, - persze a tervezettség és átgondoltság szintjét látva érthető - hogy valamely befektetőnek az önkormányzattal közösen - esetleg tényleg pályázati támogatás elnyerésével - talán megérné megvalósítani a beruházást. Ezen érdemes lenne elgondolkodni!

Összefoglalva a rendelkezésre álló információkat elmondhatjuk, hogy nem tudjuk pontosan, mit akarunk, azt sem tudjuk, hogyan lehet fenntartható módon megvalósítani, sőt, elképzelésünk sincs arról hogy milyen finanszírozással, partnerséggel, együttműködéssel lenne célravezető létrehozni. Ráadásul egyszer már megterveztettük közel 1 millió forintért, most újra ráfordítunk fél millió forintot szintén tervezésre. Vajon még mennyit fogunk fizetni a tervezésért, amire megvalósul?

A kérdések záporában úgy érzem, egy kicsit egyedül maradtam, kezemben a csésze forralt borral, amelybe a fent említetteken kívül természetesen került szegfűszeg, fahéj, valamint narancs- és citromhéjat is reszeltem bele. Melege átjárja a kezem és a lelkem, fűszeres illata távolba repíti fantáziám ...

Szólj hozzá!

Szemtől szemben - avagy Zánka ismét kultúrát kezel

2011.12.08. 21:29 :: Zánkanári

Szemtől szembe.jpg

Zseniális! Egyszerűen Kolombusz tojása, ahogy Polgármesterünk a legutóbbi testületi ülésen átvágta a Gordiuszit. - Mármint a csomót, kultúra ügyben. Arról már beszámoltunk itt, hogy a zánkai kulturális élet szervezésére kiszenvedett tavaly őszi megoldás nem igazán nyeri el a falu tetszését, nem támogatja a művelődési ház klubjainak működését, szervezései részben teljes érdektelenségre találnak. Ahogy arról is szóltunk már itt, hogy a zánkaiak,  - megelégelve a kialakult helyzetet - saját kezükbe vették "sorsukat" és megszerveztek két nagyszabású programot, amelyek igencsak jól sikerültek. Már akkor sejtettem, hogy a labda jó magasra repült, jókora fejfájást okozva ezzel a helyi vezetőknek. Nem is értem! Pedig a dolog egészen egyszerű: azt kell preferálni, és nem utolsó sorban finanszírozni, ami működőképes, illetve azt kell elvetni, amivel a falu népe nincs megelégedve. Slussz-passz! - szokta volt mondani édesanyám, amikor elébe megy az értelmetlen vitáknak. A dolog tehát egyszerű ... De nem Zánkán!

Végig néztem itt a Zánka TV felvételeit a klubok és a művelődésszervezők megbeszéléséről, és nem csalatkoztam. Jelentem, a helyzet nyugaton, no meg Zánkán változatlan. Akár a januári megbeszélést is hallgathattam volna, mintha nem telt volna el egy év. A klubvezetők elmondták, - ahogy tették ezt januárban is - hogy a kultúrház jelenlegi működése nem felel meg az elvárásaiknak, sokkal több segítséget, és nem utolsó sorban rendszeres személyes jelenlétet várnak el szerződött művelődésszervezőinktől. Talán joggal! (Zárójelben jegyzem meg, hogy "Dögöljek meg, ha értem!" Elvállalok egy művelődési ház, egy falu kulturális életének szervezését, majd csak akkor vagyok jelen, ha éppen általam, e-mail-ben és telefonon leszervezett program van porondon. Egyébként elvárom az önkormányzat által takarítóként és a négy órában gondnokként alkalmazott kollégáktól, hogy oldják meg azt, ami felmerül. Ez azért elég érdekes!) A művelődésszervezők - ahogy tették ezt januárban is, - magabiztosan elmondták, hogy ők mindent megtesznek annak érdekében, hogy jól működjenek a dolgok, annak megfelelően, amit a szerződésük tartalmaz, ami nem titok. No! Tehát itt tartunk. Az egyik fél elégedetlen, a másik pedig úgy érzi, hogy minden rendben megy. Azt gondolom, ilyen helyzetekben szokott sor kerülni az együttműködés megszakítására. Láttunk már ilyet, nem is egyszer. De nem Zánkán!

Aztán jött a testületi ülés, ahol a képviselők napirendi pontként tárgyalták a 2012. évi programtervezetet. Gondolnánk, a problémás helyzet feloldása érdekében csépelték a szót jobbról és balról is. De az előterjesztés címe csak a jövő évi programtervezetet állította a vita középpontjába. Természetesen a tervezett programokról kevés szó esett, de nem is csodálom. Arról vitatkozni, hogy milyen módszerrel emeljük a tetőt a helyére, amikor még az alap és a falak sem állnak, enyhén szólva is önámítás, sőt, "parasztvakítás". Aztán, mivel a gordiuszi ott pihegett az asztalon, jött a Polgármester kardja, no meg a csomó vágása: Ad hoc bizottságot kell létrehozni a probléma feloldása érdekében, amelynek van kettő hete a megoldás felmutatására. (Csak zárójelben emlékeztetnék egy régi mondásra a politika világából: "Ha el akarsz "fektetni" egy ügyet, hozz létre egy bizottságot!".) Persze a mi bizottságunknak azért ennél több esélye van a sikerre. Mindenesetre eszembe jutott, hogy az a probléma halmaz, ami a kultúrház körül mára felgyülemlett, nem új keletű. Miért vártunk a megoldáskereséssel decemberig, ha már év közben is érzékelhetővé vált mindaz, amit tudunk? Továbbá, mivel az ad hoc bizottság három tagja közül kettő képviselő, - akik láthatóan a testületi ülésen sem tudták megoldani a megoldandót - és mindössze egyetlen  fő a külső szakértő, miért várjuk tőlük ilyen rövid idő alatt hogy az eddig láthatatlan megoldást egycsapásra a képviselő testület asztalára varázsolják? Persze az is lehet, hogy van olyan település, ahol ez működik. De nem Zánkán!

Egyeztetni a felek között persze lehet és ilyen helyzetekben szoktak is, csak az a baj, hogy csupán a szándékok összegyűjtése és megvitatása önmagában nem adja a megoldást. Ezen a ponton, - véleményem szerint - tovább kell lépni! A szakmai elvárások alapján - már ha ismerünk ilyeneket - határozott véleményt kell formálnunk! Politikai akarattá kell alakítani végül is az információk folyamát. Egyszerűen fogalmazva: El kell döntenünk, hogy mit is akarunk. El kellene! Jól előkészítve, frappánsan. Ez a téma azonban ezen a testületi ülésen sem előkészítve nem volt, sem frappánsan eldöntve. Ettől tűnik a külső szemlélőnek úgy, mintha egy kicsit magatehetetlenül maszatolnának az ügyben résztvevők, és senki nem jön elő azzal a bizonyos farbával. Én teljes mértékben megértem a Polgármester dilemmáját, miszerint ez az ügy már kínos. Sőt, tovább megyek, évek óta sikertelen próbálkozás, tapogatózás folyik a kultúra témakörében Zánkán, miközben folyik a pénz, a megoldást meg még az igencsak távoli, ködös jövő rejti. És lassan véget ér az év, sőt, nemsokára kezdődik az új! Gondoljuk csak meg! Bori, Éva, Kenéz. Három tisztességes magyar név és ember, akiknek egy közös pontjuk  a Zánka kulturális életének megszervezésére tett sikertelen próbálkozás. És ebben az esetben a hangsúly nem a neveken, vagy az ő tevékenységükön van. Ha azt vesszük, hogy egy vállalati Hr igazgató - munkaügyi vezető - a harmadik próbálkozásra sem találja meg a hirdetett pozícióra a megfelelő embert, igencsak kínosan érzi magát, egészen addig, amíg meg nem köszönik neki az addigi fáradozásokat. Persze a politikában nem azonnal "honorálják" a választók a sikertelenséget, leginkább négyévente. Talán Zánkán is.

December hava - úgy tűnik - a fontos döntések időszaka lesz képviselő testületünk életében, több témában is. Komoly várakozással tekintek Zánka kulturális életének igazi megoldását jelentő javaslatra, meg persze a döntésre. Mindenesetre szurkolok a testületnek, hogy a kollektív bölcsesség platformján kényelmesen elhelyezkedve megtalálja az üdvözítő megoldást, Zánka  és a kultúra érdekében.

Minderről gróf Széchenyi István szavai jutnak eszembe:

"Hasztalan szórjuk el a legjobb vetõmagot, ha elõbb nem szántottunk."

Szólj hozzá!

Bazi nagy ősz végi borözön, avagy kóstoltunk, ... megint

2011.12.01. 23:49 :: Zánkanári

Borfürdő.jpg

Ha annyira nem is dúskálunk a jóban, mint a képen látható fiatalok, de azért nem panaszkodhatunk. Áldott időszak ez nekünk, borbarátoknak. Márton nap óta gomba mód szaporodnak a kóstolók. Nem is csodálom, hiszen a gazdák nagyon büszkék boraikra az idén (is), szívesen mutatják be a jó évjárat kincseit a pincék mélyéről az érdeklődőknek. E hét kedd estére blogtársunk, Varga Zoli invitálta a zánkai kertbarátokat és a lelkes ZánKanári olvasókat itt egy újbor bemutatóra a zánkai Lídia Borházba, köszönet érte. (Isten tartsa meg jó szokását!) Gyűltünk is szép számmal, mint muslinca a présen szüret idején.

Mindenféle borkóstolót szeretek. Nem kicsit, nagyon! Szeretem a vertikális, a horizontális kóstolókat, a rövideket, vagy a hosszúakat, a borvacsorákat, a sárga és a kék, a négyszögletes és a gömbölyű kóstolókat egyaránt. Különösen akkor lelkesedek be, amikor valami extrát kínál a sors, no meg a gazda. Legyen az egy jól kifundált szőlészeti kísérlet, vagy akár egy trükkös borászati bravúr. Keddi kóstolónkban is az volt az izgalmas, hogy különböző borászati elképzeléseknek lehettünk "szem és fültanúi". Mindig meg kell, hogy állapítsam, hogy "mily leleményes a mi népünk"! Külön tisztelet illeti azokat a borászokat, akik évről-évre törekszenek valamit kitörpölni, hogy finomabbá, intenzívebbé, számunkra élvezhetőbbé tegyék boraikat.

Zoltán elmondásából a Lídia Borházról megtudtuk, hogy 16 hektáron gazdálkodó, tradicionális családi pincészet. Tradicionális, mert generációk óta folyik a szőlőtermesztés és borkészítés, és egyben családi is, hiszen az apák, a fiúk és lányok, az anyák és a nagyszülők azok, akik aktívan tevékenykednek a gazdaságban, jól szétosztva a feladatokat. Egyébként az egész Nivegy-völgyre jellemző, hogy generációváltás megy végbe a pincészeteknél. A fiatalokkal pedig jönnek a modern technológiák és ötletek, egyben a határozott fejlődés a borok világában. Így van ez Lídiáéknál is.

Dermesztő hidegben, párás, ködös estén gyülekeztünk a borház fogadó terében. A kóstolóra az értékesítő helyiségben került sor, félig ülve, félig állva. Házigazdánk említette is, hogy a fejlesztési tervek között előkelő helyen van egy méltó színvonalú kóstolóterem kialakítása a régi fahordós pinceágból. A fogadó ital a lényegi kóstoló előtt egy 2008-as zánkai Olaszrizling volt, ami elegáns, tiszta megjelenéssel és visszafogott illattal indult. A megszokott virágos jelleg mellett némi citrusos felhangokkal. Ízében hűséges a bor illatához, szánkban is folytatódnak a citromok és lime-ok csatái erősítve a határozott savakat, igazi férfias példánya a fajtának. A második, harmadik korty után érkezik a nyári alma és a várva várt mandula, ami, tudjuk, a fajta sajátja itt ezen a vidéken.

Aztán egy hosszúra nyúlt kiselőadást követően ráfordultunk a célegyenesre, jöttek sorban az új borok. Újdonság a 2011-es tételek feldolgozásában, hogy egy újhullámos szándékot régi eszközzel valósítanak meg nagyon jó eredményekkel. Nevezetesen arról van szó, hogy a fehérborok termelői is belátták, hogy a savakkal foglalkozni kell, már csak az élvezeti élmény érdekében is. Tudjuk, hogy a bor a kellő - kb.: 5-7 g/l - savtartalom nélkül nem értelmezhető, de ami a nagyobb baj, hogy nem tartható el sokáig. A rizlingszilváni, alias Müller Turgau képes az 5 g/l-es savtartalom alá lágyulni, ha a gazda nem figyel oda a szüret helyes időpontjának megválasztására. A magas savérzet a mai piaci trendeket figyelembe véve nem túl népszerű. Régen azt mondták: férfias. Ma már azt mondjuk, hogy savhangsúlyos, élvezhetetlen. Mivel egy bor savtartalma két elemből áll, - egyrészt borkősav, másrészt almasav - és az almasav bontása nem jár komoly technológiákat igénylő hókusz-pókusszal, ezzel az almasavval tudunk borászkodni. Ennek az egyik ősi lehetősége, amikor egy ülepített mustot az erjedést követően a finom seprőn tartjuk és időnként felkeverjük. Tesszük mindezt annak érdekében, hogy a seprőn élő tejsav baktériumok - miközben bontják az almasavat - a felkeverés által még több almasavhoz jutnak. Ezáltal sokkal selymesebb ízvilágot érhetünk el borainkban, közelítve a világpiaci trendeket. A feladat tehát: almasavbontás batonázs (battonage) technológiával. A Lídia Borházban is a hűtött erjesztés és a battonage az új idők új dala, de nézzük az eredményeket:

Elsőként érkezik a három tételből álló Szürkebarát sorozat a Gunyhós dűlőből, - a Tagyon-hegy nyugati lábáról. Az első tétel még a tisztulási folyamat elején jár, szép, fajtajelleges illattal indul, majd elképesztően intenzív ízekkel robban be az ember szájába, tarolva mindent. Igazi kilenc fás gurítás - már, ha valaki otthon van a teke világában. A lágy ízérzetet követően előbukkannak a finom savak, majd érkezik a végtelen hosszú, körtés utóíz. "Nagy test, nagy élvezet." - tartja a mondás. Így van ez jelen borunkkal is, azt gondolom, "szörnyen" koncentrált. Meglepetésünkre az első tétel "testvére" egy másik tartályból letisztultan és vastagon ömlik a poharunkba. Illata visszafogottabb az előzőnél, de ízben nem hazudtolja meg magát. Harsogó trópusi gyümölcsök szaladgálnak garattól a nyelvünk hegyéig, több hullámban is. A határozottan lágy ízérzetet szép, birsalmás utóíz zárná, ha képes lenne elmúlni a szánkból. Harmadik Szürkebarátunk szüretkor egy kicsit később érkezett a pincébe egy nem csekély, 25-26-os cukorfokkal. Itt a trükk az erjedési folyamat leállítása a teljes kierjedés előtt, így maradék cukrot produkálunk borunkban. Itt egy kis vita alakult ki a kóstolók között. Az egyik vélemény szerint kb. 15-17 g/l a maradék cukor szintje a borban. A másik tábor esküdött egy kb. 30 g/l-es cukortartalomra. Ez utóbbi érték egyébiránt stimmelne a gazda szándékával is. Jöhet hát a laboratóriumi vizsgálat, hogy döntsön a felek között.

Amúgy is kedvelem a fajtát, de a következő három tétel "hátborzongatóan" jó volt. Egyszerű, száraz Muscat Ottonel-ről volt szó - népszerűbb nevén Muskotály. Mindhárom kóstolt Muskotály az "Agyaglik" dűlőből származik, a Szent Balázs-hegy déli szoknyájáról. Ez azért fontos a borok megítélése szempontjából, mert tudjuk, hogy agyagos talajon nem égnek el a savak a fürtökben olyan intenzitással, mint más talajokon, megakadályozva a szőlő lelágyulását. Így történt ez jelen borunk esetében is. Ráadásul fél napig áztatták a héján. Mindezek hatására - terroir, évjárat, reduktív technológia - "Andrea bora" hallatlan intenzív, fajtajelleges parfüm illatfelhő borítja be a poharam. Szinte az orromhoz sem kell közel emelni, ahhoz, hogy élvezhessem ezt a csodát. Aztán jött a korty és teljesen meggyőzött. Túlérett őszibarackos ízvilág uralja számat az első másodpercekben, majd elegáns, végtelenül játékos savak következnek. Kimondottan jó, élvezetes szerkezetű a bor, tolakodó illatokkal és zamatokkal, ami most nagyon jólesik. Második Ottonell tételünk illatban egy kicsit visszafogottabb, - annyi a különbség, hogy egy másik tartályban erjedt ki - de ízében megegyezik az elsővel. Intenzív akarnok, behízelgő kiscica, és csak inni akarom szakadatlanul. Harmadik muskotályunk - hely hiányában - hagyományos körülmények között erjedt, hűtés nélkül. A reduktív technológia hiánya az első két tételhez képest némi minőségcsökkenést eredményezett, de ennek ellenére élvezhető, tisztességes bor született.

Végre! Kedvencem, az Olaszrizling. Két dűlőből kóstoljuk. Első tételünk a "Hosszú pince" dűlőből érkezik - Tagyon-hegy déli lába - s bár még kissé opálos, ennek ellenére tiszta, virágos illatú. Ízben félelmetes intenzitású, mély, jellegzetesen Tagyon-hegyi zamatokat találunk, hosszú, gyümölcsös ízérzettel indít a bor. A finom savakat határozott keserű mandula követi úgy, ahogy ez a nagy könyvben meg van írva. Második rizlingünk az "Agyaglik" dűlő termése. Bár illatában alulmúlja az első tételt, de ízében messze megelőzi azt. Robbanásszerű elsődleges ízérzetet produkál a bor. Az ember csak kapkodja a fejét a barackok és a körték között. Szép, diszkrét, de határozott savak mellett nagyon mandulás, nagyon koncentrált.

Magunk mögött hagyva a fehéreket, egy kis kitérővel a vörös szín felé fordultunk. Ez a kis kitérő a 2011-es évjáratú Marcella rosé volt, amivel már foglalkoztunk itt. Az akkori leírást annyival tudom kiegészíteni, hogy a meglepően mély szín szándékolt! A készítő akarattal készíti borát a halvány hagymahéjhoz képest sötétebb színűre. Érdekes ötlet. (Angol "érdekes".) Zárásként érkezik tizedik borunk, egy Zweigelt, ami - megmondom őszintén, - nem tartozik az általam kedvelt fajták közé. Kevés évjáratban tud önmagán felül emelkedni. És ez az évjárat ilyen! Meglepően sötét színvilág, cseresznyés illat és ízvilág jellemzi. Jól sikerült az almasavbontás is. A kicsit szerényebb tanninokkal együtt is egy jó ivású bor lehet belőle.

Isten igazából nem volt idő elmélyülni a bor világában, mert közben az a bizonyos libasült kihűlőfélben volt. Mert hogy már megint megettük a libát, ropogósan, káposztával, békességben. És ezekkel a tartalmas élményekkel - meg persze a libával - telve kiléptünk az étteremből, és eltűnve a tejfehér ködben hazasétáltunk.

Isten éltesse a Gazdát!

Szólj hozzá!

Címkék: bor borkóstoló borászat újbor ünnep hellókarácsony liba vacsora Tagyon-hegy Szent Balázs-hegy Lídia Borház

Régi idők karácsonya

2011.11.27. 18:38 :: Zánkanári

Régi idők karácsonya 02.jpg

Nosztalgikus hangulatba kerültem egy kicsit. Ami előidézte mindezt nem volt más, mint az az élmény, hogy végig gurultam kocsival Zánkán a Rákóczi út felső felén és az iskola utcában, este, sötétben. Megkapó a művelődési ház körül fényfüzérekkel kivilágított magas fák látványa, a stílusos és látványosan nagy adventi koszorú, az óvoda és az iskola is karácsonyi kivilágítást kapott. Meghitt hangulatot áraszt, a régi idők karácsonyát idézi bennem, amikor volt idő a falu népének "együtt" készülni a karácsonyra, amikor advent idején esténként összegyűlt aki erre érzett indíttatást, és közös beszélgetésekkel, forralt borozással, egy kis vásárlással készültünk lelkileg az érzelmi csúcspontra, a Szent estére, Jézus születésnapjára. Emlékszünk még rá? Nem is oly rég az orvosi rendelő melletti parkolóban felállított sátor hangulatára, a fahéj illatára, amely kezünkben gőzölgő forralt borból áradt, az éppen kisült gesztenye melegére? 

A lámpafüzéreink fényei jelzés értékűek. Figyelmeztetnek arra, - amiről egyébként tudunk, nevezetesen - hogy közeledik a karácsony. Tudjuk, de mai rohanó világunkban mindennapjaink nem arról szólnak, hogy érzelmileg koncentrálni tudnánk bármire is, ami nem a munkánkról szól. Egyszerűen nem érünk rá átlényegülni, lelkünket építgetni az ünnep eljöveteléig. Ugyanúgy, mint a Kis Herceg, amikor megszelídíti a rókát. Teljesen igaza van Antoine de Saint-Exupérynek, amikor azt mondja, hogy egy találkozásra fel kell készülnünk mindenféle szempontból. Intellektuálisan ugyanúgy, mint érzelmileg. Ha nem tesszük, egyszer csak a dolog közepében találjuk magunkat, - mint annak idején Pilátus a credo-ban - anélkül, hogy bármi közünk lenne hozzá. Híven tükrözik mindezt ismerőseim beszámolói az ünnep múltával. Többen is elmesélik, hogy semmi karácsonyi hangulatuk nem volt. Végig ették, itták, vagy aludták a három napot, de nem érintette meg őket a csodavárás. Nem csodálom, amikor az ember december 24-én délután haza esik a munkából, elénekli a Mennyből az angyal-t, leül, megeszi a halászlevet, meg a rántott pontyot krumplisalátával, az éjféli mise idejére már hortyog a fotelben a maradék pohár borral a kezében. Nem csoda, hogy ebben a helyzetben semmi nem különbözteti meg egyik napot a másiktól.

Napjaink globalizálódó világában persze esélyünk sincs arra, hogy elfelejtsük a karácsonyi ünnepek közeledtét. A multinacionális vállalatok a kereskedelem területén nap, mint nap az arcunkba tolják: "Halló! Jön a karácsony! Vásároltál már eleget?" Mert hogy ennyi a dolog célja és eredője, fókusza, origója, alfája és ómegája. Számukra a meghatározó az elérhető bevétel és haszon, és nem a lelkek bármiféle cizellálása. Ha érzelmi közelítésünk megreked a vásárlás szintjén, nem jutunk élményhez a karácsonyi ünnepkörből. Marad a két kiló súlytöbblet és az enyhe alkoholmérgezés, amit a három napos dínom-dánom eredményez. Ráadásul hogyan vásárolunk? Tehetségünkhöz mérten a legdrágább ajándékot, a legnagyobb fellelhető dobozt vesszük meg az egész áruházban, akár erőn felül is, ha kell, hitelre! Hát, elvégre egyszer van egy évben karácsony!

A lelki gyakorlatoknak persze megvan a maga sajátos terepe, a templom. A keresztény egyházak - érthető módon - különös gondot fordítanak a hívek emocionális felkészítésére. A rendszeres mise időpontokon felül közös imádságokat szerveznek, majd a gyónással és áldozással lezárul a megtisztulási folyamat. De mi a helyzet azokkal, akik nem "templom-járó" emberek? Számukra marad a kitaszítottság, az "Oldd meg magad" állapot? Vagy egy település közössége képes megszervezni önmagát a nemes cél érdekében, sátrat állít adventkor és ezáltal is építgeti saját, - hívő és ateista - társadalmának szöveteit. Nem gondolom, hogy jelen bejegyzés képi illusztrációjában szereplő budapesti karácsonyi vásári méreteket kellene nekünk megcélozni. Ebben az esetben sem a méret a fontos. Inkább az alkalom, a lehetőség a lényeges, amivel élnünk kellene annak érdekében, hogy kicsiny településünk társadalma ne egyszerűen családok laza halmaza legyen, hanem valódi, összetartó, egymásnak segíteni tudó közösség. De szép célkitűzés lenne ...

A fények már pislákolnak - ha nem is az alagút végén. Most már csak egy megfelelő közösségi teret kellene létrehozni, hogy a karácsony ne csak az egyén számára legyen ünnep, de kicsiny közösségünk épülésére is szolgáljon.

Nem lenne jó megkeresni azt a régi, jól bevált sátrat?

2 komment

Címkék: együttműködés advent forralt bor sült gesztenye nosztalgia hellókarácsony éjféli mise Kis Herceg Saint-Exupéry Pilátus a credo-ban Karácsony

Kóstoltunk, ... megint.

2011.11.23. 14:51 :: Zánkanári

pinceajtó_1.JPG

Imádom, ahogy egy öreg pinceajtó, nagyot sóhajtva világra nyitja tág szemét. És ez nem olajozás kérdése! Egy öreg pinceajtónak igenis nagyot nyikorogva, izzadtan illik nagyra nyílnia. Érdekes helyzet, szinte már paradoxon: Az alacsony, vaskos, zömök ajtó a múltat idézi, évszázadokról mesél. De ami mögötte van, az jelen de főleg jövő. És a kettő együtt érdekes. Egyszerre idézi bennem a rég letűnt korok szőlőművelőjét, aki egyszer, nem is oly rég barázdált kézfejével törölte izzadt homlokát, magasra emelve újra és újra a nagy sümegi kapát, és a mai kóracél, irányított erjesztésű, modern, reduktív, fajélesztős világot, amelyben, - valljuk meg - azért van némi fantázia. Tradíció, vagy modern technológia? A kérdést persze nem a való világnak szánom, hiszen tudjuk, "a lét határozza meg a tudatot:" Ez nem jelent mást, mint hogy borászaink egy része csak álmodozik azokról az eszközökről és technológiákról, ami már rendelkezésre áll az e világi bormesterek számára. És lám, mily találékony a mi népünk! Ettől kezdve borát csak tradicionális eszközökkel készíti el évről-évre, filozófiát teremtve a dolog köré. Inkább arra gondolok, amikor a "Lenni, vagy nem lenni" kérdés megfogalmazódik bennem, hogy mit tennénk akkor, ha elérhető távolságba kerülne mindenki számára a modernitás és tradíció egyaránt. Ha pusztán döntés kérdése lenne, mit tegyünk?

Azt gondolom, valahol ezen a ponton kezdődik, vagy talán már el is dől egy pincészet sorsa. Ez persze nem azt jelenti, hogy fahordók használatával ne lehetne szenzációs borokat készíteni! Lásd: Csörnyeföldén Bussay doktor szürkebarátja  - szerény véleményem szerint - a legjobb magyar Pinot Gris. Persze azt sem jelenti, hogy reduktív technológiával kizárólag világbajnok borok készülnek. Egy biztos, a két lehetőség között kell miden pincészetnek megtalálnia önmagát, azt a gondolatvilágot, amit boraival a piacok felé közvetíteni szeretne. Nem tudom, hogy ennyire tudatosak vagyunk e itt, ezen a vidéken. Nem tudom, hogy nagyapáink és apáink hagyományait folytatva képesek vagyunk-e valami újra, valami másra, vagy ha tetszik valami piacképesre gondolva alakítani mindennapi tevékenységünket. Megőrizve mindazt, amit eleink ránk hagyományoztak, és egyben mai, modern aggyal és lélekkel átstrukturálni pincénk mélyén pihenő boraink világát. A feladat tehát nem kicsi. És ami a lényeg, ez a feladat nem egyszeri, egy jó "huszárvágással" nem megoldható, hiszen szembe jön velünk nap, mint nap, amikor szélesre tárjuk pincénk öreg ajtaját.

Gyönyörű volt ma a hegy. Mármint a Szent Balázs -hegy Tagyon és Szentantalfa fölött. -2 Celsius fok mellett teljesen fehérbe öltözött a táj. Mintha nem is szőlőt, de legalább gyémántot teremnének ezek a sokat látott tőkék, úgy csillogott a hegyoldal a késő délutáni szűrt fényben. Az ember ilyenkor önkéntelenül is megérzi, nagy dolgok fognak itt és most történni vele. Most sem volt ez másként. Még fel sem eszméltem a természet feletti csodálatomból, amikor is beparkoltunk a pince elé, majd a lélekgyötrő hidegben fázós kezünket dörzsölgetve sietve mentünk a pince mélyére, ahol mégiscsak plusz tizenkét fokot mutat a hőmérő. Érdekes, egy pince hőmérséklete nyáron is vigaszt nyújt az elemekkel - 30 Celsius fok - szemben éppúgy, mint télen, a zord hideg ellen. Talán ezért is vált szakrális hellyé az emberi értékrendben. - Gondoljunk csak Máraira: "Ha megöregszem, pincét akarok. Ezt már szilárdan elhatároztam. Semmi mást nem akarok az élettől."  Valljuk be, ez a gondolat azért közel áll mindannyiunk lelkéhez! Ha tudjuk, tesszük. Ha nem áll módunkban, akkor is jó érzés zsolozsma szerűen gondolni rá. Hiszen egy pince a mindennapi gigászi munkán keresztül az ember fontosságát hirdeti, azt az erőfeszítést, amit nap, nap után az öreg tőkék lába elé tesz a gazda. Meg persze a bor méltóságát, aminek fogyasztásával emeljük önnön lelkünk fényét is.

A pincébe lépve, - amely Szabó (Tódi) Laci barátom sajátja - mélységes nyugalom árasztott el. Már a vaskos pinceajtó öreg zárjának kattanásánál éreztem, kívül hagytuk a nagyvilág zúgó morajlását, a mindennapok taposómalmát. (A külvilágból mindössze mobil telefonom pittyenése szűrődött be időnként, jelezve, hogy e-mail-em érkezett. Itt tart a világ. Egy borospincében, ahol elvileg nincs térerő! Nem hiszem el!) Nem maradt más dolgunk, mint a felfedezés és a megismerés, a kóstolás és a megnyugvás. És úgy érzem, velünk, itt, ezen a borongós novemberi délutánon valóban megtörtént a csoda. A hordós pinceágban egymás mellett sorakoztak a dűlő szelektált tételek, szép Rizlingek, csodálatos Szürkebarát, káprázatos Muskotály. A bőség zavarában érzékeim már-már cserben hagytak, amikor is rájöttem, hogy itt és most nem az egyes tételek jellemzői a fontosak, - érési szakaszuk elején járó borokról szólt a történet, - hanem az évjáratról alkothatok egységes képet a mai délutánon. És nagyon tetszett, amit "láttam"!

A hordók ölelésében a kóstoló alatt csak úgy röpködtek a körték, almák, egresek és barackok, csilingeltek a savak. Ilyen ízkavalkádot nem is tudom, mikor éreztem utoljára fehérborokban. Intenzív és végtelenül hosszú illatok, zamatok, ízek. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy azért akárki akármit mond, egy biztos: érdemes élni eme árnyékvilágban ... is! A Tagyon -hegyi Rizlingek kissé lelágyultak, köszönhetően az idén picit későinek számító októberi szüretnek. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért olyan szintű koncentrációt, testet és zamatokat tapasztalhattunk bennük, hogy "le a kalappal!" Ugyanakkor a horogi, vörösföldi, Balázs-hegyi tételek esetében az a potenciál fogott meg, amit a bennük rejlő összetevők közötti harmónia kialakulása jelenthet majd a tölgyfa hordós érlelés végére. Valódi nemesülés ez a folyamat, amelynek eredményeképpen jó lesz majd szájunkba venni a bort, mert örömet okoz. Tudjuk, az élet pici, aprócska örömeit nyújtja számunkra, amikhez csak érzékszerveinkkel hozzáférhetünk. A Szürkebarát letaglózóan koncentrált és gyümölcsös, finom savakkal a gerincében. Hozza a fajtára oly jellemző gyógynövényes jelleget is, de a vélhetően magas beltartalmi értékei miatt gyümölcs-hangsúlyossá válik mind illatát, mind zamatait illetően. Természetesen ezt a kis "eltévelyedést" nagy örömmel vesszük, hiszen ezáltal is növeli élményszerzési lehetőségeinket. A Muskotály, - bár nem idei tétel - megdöbbentően hozza a fajtajegyeket. Végtelenül parfümös illat, - bármely illatszer gyártó cég megirigyelhetné. Nem is értem, 2010-ből hogyan lehetett ennyire intenzív bort készíteni,  - mire érkezik a válasz, mint felmentősereg egy nagyon is fontos csatában, mégpedig: négy napos héjon áztatással, ami azonnal megmagyarázza a bor szokványosnál mélyebb aranysárga színét is.

Egy kóstoló akkor igazán jó, ha előre haladva a célul tűzött pályán végig fenntartja az érdeklődést azzal, hogy újra és újra szebbnél szebb tételekkel kápráztat el bennünket. És ez a mai kóstolónk jó volt. Ennyi zamatot és illatot nehéz felülmúlni, de nekünk ez is sikerült, mert a végére jött a Cabernet Sauvignon, amiről már beszámoltam itt. Jött, megkóstoltuk és győzött. Nem akarom mindazt megismételni, amit már a Márton nap alkalmával leírtam a borról, de az eltelt szűk két hétben "elkövetett" borászati műveletek hatására az ígéretes tétel királynővé nemesedett. Most már csak a türelem az, amire szükségünk van, no meg hat-nyolc hónap fahordós érlelésre, és máris, hipp-hopp kiteljesíti egyéniségét, megmutatja fényes arcát a világnak.

A végére aztán nem maradt más, mint a köszönet és a hála Istennek, hogy ezt a csodálatos késő délutáni élményt lehetővé tette. A pincéből kilépve megváltozott a világ. A kora esti szürkületben, mint megannyi szentjánosbogár sorra gyúltak a fények a völgyben, a kis házak kéményei boldogan adták tudtára a világnak szobájuk melegét. Észrevétlenül átvette hatalmát a táj felett a csönd.

Isten éltesse a Gazdát!

4 komment

Címkék: bor élmény borkóstoló borászat újbor ünnep nivegy völgy St. Márton Tagyon-hegy Szent Balázs-hegy Márai Sándor

Nivegy-völgyi iskolák életre - halálra

2011.11.15. 21:05 :: Zánkanári

Zárvanyitva.jpg

Aktuálisabbak már nem is lehetnénk! Azért ezt nagyon imádom! Ma délután volt alkalmam belepillantani Parlamentünk nagyszerű ülésének közvetítésébe. Honanyáink és honatyáink éppen azzal foglalatoskodtak, hogy közoktatásunkat romba döntsék, vagy éppen kihúzzák a slamasztikából, - ez már csak pártállás kérdése. (Előterjesztés olvasható itt.) Rendkívül érdekes volt, hogy bármelyik párt bármelyik képviselőjét hallgattam, nekem úgy tűnt, hogy neki van igaza, de hogy itt hol az igazság, azt - tanári diplomával rendelkező földi halandóként - nem sikerült kisilabizálnom. Persze számomra nem a magyar oktatásügy fényes jövője a fontos, hanem szűkebb hazánk, a Nivegy-völgy emberfőket alakító tevékenysége számít, de mivel a két dolog felettébb szorosan összefügg, érdemes figyelni ilyenkor a "nagy" politikára. A problémát ugyanis az okozza, hogy az ő kezükben van a törvényalkotás joga. Ami abból az irdatlanul nagy és szép házból kijön, az a verdikt. Azaz végrehajtandó.

Alapjában arról van szó, - és ebben a helyzetben az a Demoklész nevű ember igen csak fejünk fölé függesztette az ő bazi nagy kardját - hogy mi éri meg és mi nem. És már megint itt tartunk. Pénz, pénz és harmadszor is pénz. Ugyanis a rendszerváltás eufóriájában a magyar közoktatási rendszert átalakító csapatnál - az az érzésem, - egy kicsit elmentek otthonról, vagy legalábbis a széles racionalitást igen csak mellőző rendszert alakítottak ki a közoktatásban. Minden településre, - már ahol akarták - iskolát álmodott az éppen regnáló kormány. Még az is lehet, hogy a dolog mellett érvelőknek társadalmilag, meg szociológiailag, meg különben is igazuk volt, mert minden település számára fontosak művelt emberfői. Például a tanár, az orvos a népművelő és persze a plébános. Iskola, orvosi-és lelki "ellátás" nélkül nemcsak az ellátás hiányát szenvedjük el, hanem hiányában leszünk a művelt emberfők "alapcsapatának" is. Márpedig emberek csoportjai számára azok kultúrája okozhat megmaradást - egyéb esetekben előbb-utóbb simán agyonütjük egymást. Tehát, - egyetértek - fontos az iskola a még oly kicsiny településeken, mint Zánka, vagy Balatoncsicsó. A dolog működik is. A sok esetben erőn felüli áldozatnak helyben, biztonságban nevelkedő gyermekek, élő közösségek a honoráriuma. 

Úgy tűnik számomra, hogy ma ilyen ókori napom van, mert egy régi mondás jut eszembe, amely a korabeli Egyiptomból ered: No de ki fizeti a révészt? És máris visszazökkentünk a fentebb részletezett valóságba. Mert szép dolog a szándék és az akarat, meg a szociológiai modell, ha nincs, aki finanszírozza. Az elmúlt húsz évben több alkalommal felvetődött már a változtatás - szép, magyar szóval racionalizálás - igénye, de a kényszer, - ami, lássuk be mindig nagy úr - nem volt elég komoly. Egészen napjainkig. Ma már nem csak tudjuk, hogy változtatni kell, hanem érezzük is. Mert ma már olyan kényszerpályán mozog a kormányzati költségvetés tervezése, amilyet még nagyapám sem látott, - pedig jó sokáig élt, hogy a jó Isten nyugosztalja a drágámat. És ami az érdekes az egészben, nem mi sanyargatjuk magunkat, hanem egyik oldalról az EU, - ha már egyszer a tagjai vagyunk - ír elő egy olyan hiánycélt, ami nem enged szárnyakat a fantáziánknak a "hogyan vegyünk fel újabb hiteleket" témakörben, a másik oldalon a világgazdaság egén csapkodó hullámoknak köszönhetően el is van intézve a várható növekedésünk kellően alacsony szintje, ami már annyira alacsony, hogy jó, ha nem csökkenünk. Ez azt eredményezi, hogy miközben kiadásaink folyamatosan és ugrásszerűen nőnek - lásd: valuta árfolyamok és benzinár, meg a többi költség - bevételeink nem növekednek. Ehhez nem kell matek zseninek lenni, ha látni akarjuk a végeredményt: kiadáscsökkentés. De mindenáron. A hiánycélon - megítélésem szerint egyébiránt - a kormány léte függ, tehát a tervezett vágások, nyirbálások nagyon is komolyan vannak gondolva! Ennek egyik eleme a közoktatás. Gondolom mindenki sejti, hogy a tervezett változtatásokat nem azért akarják végig vinni, mert egy népnyúzó, nemzetrontó társaságról van szó. Hanem, mert muszáj!

Mivel a "nemzetközi helyzet egyre fokozódik," puhulnak azért a dolgok. Az a tervezett paragrafus már a múlté, amely úgy rendelkezett volna, hogy minden regnáló általános iskolában két évfolyamnak kell működni, minimum 24 fős osztálylétszámmal. Ha ezt a verdiktet benne hagyták volna a születő törvényben, az egész Balaton-felvidék alsó szintű oktatását bedöntik. Nem tudtak volna a kis iskolák olyan összefogást produkálni a falvak között, amivel összejönne ez a létszám. Ennek hiányában a felső tagozatos gyerekek meg ráömlenek a városi iskolákra, amelyek feltételek hiányában nem tudták volna fogadni azokat. Ez ám az ördögi kör, meg a róka fogta csuka közötti jól megrajzolt összefüggés! De hát ezen már túl vagyunk. Kár rá vesztegetni több muníciót.

Mindenesetre az az érzésem, - bár a képviselők még elbeszélnek néhány napig egymás mellett a parlamentben, mielőtt meghozzák döntésüket, ami előre azért nagy biztonsággal borítékolható, - hogy nem vagyunk még túl a nehezén. Előfordulhat az a helyzet, hogy egyesíteni kell a két völgyi iskolát annak érdekében, hogy túlélje a Nivegy-völgy közoktatása a karcsúsítást. Ez egy új helyzet lesz vezetőink előtt. Egy olyan probléma, amely a rendszerváltás óta nem volt napirenden. Szét már választottunk iskolát, össze még nem fogtunk, pedig itt és most széles összefogást kell majd szervezni, ha a helyzet úgy kívánja. A kialakult kapcsolatrendszerben, jelen felállás alapján - szerény véleményem szerint - nem lesz népünnepély a történet. Azért sem lesz egyszerű a dolgot tető alá hozni, mert egyik iskola épülete sem képes fogadni a másik iskola okulni kívánó diák seregét. Tehát egy kellően kitalált, jól megalapozott modellre lesz szükség, ami képes integrálni a két intézmény működését. Hát, tisztelt völgyi önkormányzatok, a feladat, amely lassan feladatik, nem kicsi!

Addig is hagyjuk, hogy vajúdjanak a hegyek, hátha nem egeret szülnek, mert különben nagy lesz itt a cincogás.

Úgy érzem, még folytatjuk ...

Szólj hozzá!

Márton nap után - karácsony előtt

2011.11.12. 22:58 :: Zánkanári

Szt Márton 02.jpg

Már sötétedett, amikor tegnap egy pohár 2011-es évjáratú, szürkebarát újborral a kezemben csendes zugot kerestem házunk teraszán. Előttem a ködös Balaton, a túlpart fényei erőtlenül vibrálnak a távolban, nyakamba száll az est, számban a bor mindent elborító ízforgácsaival ideális környezet az elme pallérozására, - egyszerűen szólva, elgondolkodtam egy kicsit:

November első dekádja mindig különös időszak számomra. Mikor a naptár maga mögött hagyja az októbert és mély sóhajtással novemberbe fordul, bennem nőttön nő egyfajta feszültség, egy sajátos várakozás, amelynek csúcspontja november 11-én, Szent Márton napján teljesül be. Hasonlatos ez a karácsonyi ünnepkörhöz, amikor advent, - a felkészülés, a koncentráció, az elmélyülés magunkban, a világ dolgaiban, lélekemelő várakozás heteken át, ami - megtisztít és felkészít a kisded eljövetelére. A különbséget csak ott látom, hogy a Márton napot mintha nem tartanánk elég fontosnak. Jó, persze a karácsony, mint fundamentum, a messiás eljövetele nem vethető össze súlyát és következményeit illetően egy Márton nappal, de mégis, ha megvizsgáljuk a két ünnep belső tartalmát megállapíthatjuk, hogy ugyancsak egyenrangú, fajsúlyos gondolatokról van szó. Mert mi a karácsony belső lényege? A szeretet. És a Márton nap? Az önfeláldozás ünnepe, amikor az ember számára nem önnön maga a központi figura, hanem mást, másokat helyez gondolkodása középpontjába. Szeretet és önfeláldozás: egymásból következő, egymást feltételező érzésekről van szó. Ritka értékek mai, kis rohanó világunkban, ahol az emberek egymást taposva keresik az érvényesülést. Pedig lenne más út is. Erre ébreszt rá bennünket az év 316. napja, minden alkalommal, amikor Szt. Mártonra emlékezünk.

Megvan a történet? 316-ot írunk Krisztus után,  - Licinius a Római társcsászár, - mert Róma ekkorra már itt tart - Pannónia ura, amikor Savaria - a mai Szombathely - városában megszületik Márton egy római elöljáró fiaként. A szülői ház elvárásának megfelelően katona válik a felcseperedő fiúból, a római hadsereg vitéz harcosa. "Isten útjai kifürkészhetetlenek." - tartja a mondás. És valóban. Egy hideg, téli estén a francia kisvároska, Amiens utcáit járva Márton egy koldussal találkozik, aki hiányos öltözéke révén valószínűleg éppen a halál fiává szegődött. A kemény katona, gyorsan felmérte a helyzetet, és meleg köpenyét ketté vágva megosztotta azt a másik emberrel, megelőzendő az ő fagyhalálát. Torokszorító a jelenet, - már ha elménkkel mélyen elmerülünk az érzésben. Mert jelen helyzetben a társadalmi státuszkülönbségek, valamint ezek szűnni nem akaró szem előtt tartása egy embertársunk valószínű halálához vezet, de ugyanakkor emberségünkből is meghal egy kicsiny rész. A kérdés csak az, meddig tart a muníció! Aznap éjjel aztán Márton álmában megjelenik Jézus a koldus alakjában. Ettől kezdve a fiú nem a császárt, hanem Istent szolgálja élete végéig. Megkeresztelkedik, majd 371-ben püspökké szentelik. Haláláig Tours városában folytatja áldásos tevékenységét. 398-ban, az év 316. napján temetik el. - Kísérteties, nem?

A legenda szerint a püspökké avatása miatt érte jövő küldöttek elől a libák óljába bújt. A szárnyasok aztán éktelen zajt csaptak, elárulva búvóhelyét. És már meg is van a kapcsolat az ünnep és az ő gasztronómiája között. Vesszenek a libák! És már csak egy láncszemre van szükségünk, hogy összeálljon a kép: november elejére általában elkészülnek az új borok, amelyeket aztán nagy lendülettel kóstolhatjuk a finom, ropogós libacombokhoz, roston sült libamáj szeletekhez, pezsgős-almás párolt káposztához és a hagymás törtburgonyához. Enyhén szólva is istenien hangzik!

Nézzük hát az idei felhozatalt:

Csípős idővel köszöntött ránk az est 2011. november 11-én. Délután ötre lelkes csapat gyűlt össze a Bozzay udvarán, kicsik és nagyok, jó sokan. Kezükben díszített lámpásokkal készültek izgatottan az indulásra. Elől az ovisok, utánuk meg az isisek szépen, orgonasíp formájára. A lámpások apró, imbolygó fénye összeadódva világította be a teret, mintegy lobogó bűvkört vonva a résztvevők köré. Jelkép e fény a katolikus egyház rendelése szerint, a jó cselekedetek hírnöke, amely a lámpionos körmenettel eljut a faluban lakó emberekhez. Nem volt ez másként idén sem, méltóságteljes, lélekemelő vonulás, hirdetve a jó cselekedetekbe vetett hitet, oda koncentrálva a figyelmet, akár egy órára is, ahol 364 napig kevésszer jár. Az a baj, hogy korunkban a világ másra fókuszál. Nem az emberség, a jó szándékú tett, - amit mindenki ért és üdvözöl - a fontos, hanem az érvényesülés, a kivagyiság és a pénz. Cél a még nagyobb érvényesülés, a még inkább kivagyiság és a még több pénz. Ebben a helyzetben egyszerűen nem érünk rá jót cselekedni. A "nem fordíthatjuk a fókuszt másra, mert elveszhetünk" életérzés hatja át mindennapjainkat, köti gúzsba kezünket, amikor segítő szándékkal nyújtanánk embertársaink felé. Sajnos így telnek napjaink annak ellenére, hogy az Ember maga jó. Ezért kell megragadnunk minden pillanatot, amivel ezt bizonyíthatjuk, mint tegnap este tettük, jó sokan.

A menet a művelődési házban landolt, ahol messze világító tábortűzzel, méltó, jól szervezett műsorral és a kicsik teás-sütis vendéglátásával folytatódott az ünnepség. Gratuláció illeti a szervezőket igényességükért, a rendezvény magas szintű lebonyolításáért. Aztán következett a libasült és az újbor kóstoló. A cateringet biztosító Theodora Étterem kitett magáért ugyanúgy, mint tette azt tavaly is. Gyönyörű, omlós sült libacombot varázsolt az asztalunkra ízletes párolt káposztával és hagymás törtburgonyával, rozmaring ággal díszítve,  ahogy illik. Köszönet érte!

És hát az új borok ... Kiváló évjárat elhangzásáról tettek tanúbizonyságot. Illatosak, telt ízűek, mégis frissek, ropogósak, igazi élmény a kóstolgatásuk. Jöjjenek a részletek:

Elsőként Albert Feri bácsi pincéjéből került asztalunkra a 2011. évjáratú Juhfark. Meglepő kísérlet a beaujolais - újbor - készítésére, miután tudjuk, hogy a Juhfark az a fajta, amit a kor nemesít, teljes szépségét egy hosszú érlelési folyamat végén domborítja csak. Mindenesetre kíváncsian álltunk a kóstoló elé. A bor nem is okozott csalódást. A fajtától megszokott virág illatok helyett tömény gyümölcs illatfelhőt tapasztalhattunk. Ízében már hozta a fajtát. Citrusok szaladgáltak az ízlelőbimbók között, citrom, lime és grapefruit dominált, majd az elsődleges ízérzet végére megérkezett egy almás ízvilág. Aztán elemi erővel jött a savérzet, de pont annyi, amennyi kell, amit elvárunk egy Nivegy-völgyi Juhfarktól. Karakteres, kemény, de ízgazdag bort kóstolhattunk, ami szánkban - a gyümölcs és a sav váltakozásával - percekig tartó, hosszú ízérzetet adott. Nagy potenciállal rendelkezik, jogalapot teremtve a hosszú érlelésre hordóban és palackban egyaránt. Felnőtt korában roston sült, citromfű mártással tálalt halételek mellé bátran kóstolhatjuk.

Második tételünk egy igazi újbornak való fajta, a Gergely Borház 2011-es Rizlingszilvánija volt. Friss, üde bort kóstolhattunk. A reduktív, 16 C fokon kézben tartott irányított erjesztés megtette jótékony hatását, elegáns, gyümölcs hangsúlyos, intenzív illatot, kissé lágy, de fehér húsú gyümölcsökben gazdag - almás, körtés - ízvilágot eredményezett. Egyszerű sajtok mellett egy meleg nyári délután szívesen kortyolgatnám.

Harmadik borunk szintén 2011-ből egy francia fajta, Chardonnay a Gergely borházból. Nagyon szépen hozta a fajtát: elegáns megjelenés, intenzív illat - frissen kaszált rét illata egy kis mézzel és mentával vegyítve - koncentrált gyümölcsös elsődleges ízek - barackos ízvilág - és csilingelő savak, s mindez nagy harmóniában. Ez egy olyan intenzitású és szerkezetű Chardonnay, ami a fajtát eljuttatta egész a világhírig. Egy kis érlelés növelheti benne a mézes jegyeket, ami az igazán nagy formátumú Chardonnay-k sajátja. Zöld fűszeres szárnyas és sertéssültek méltó kísérője, de akár egy cézár saláta mellé is el tudom képzelni.

Scher Zsolti pincéjéből érkezik negyedik borunk, egy szép 2011-es Olaszrizling. Érlelés hiányában színében egy kicsit halvány szalmasárga, de ezt a kor egészen aranysárgává nemesítheti. Nagyon "kompakt" kis bor ez! Telt, mély virágillatokat, fehér húsú gyümölcsös - körte és egres dominanciával - ízvilágot, elegáns savakat tapasztalhatott a lelkes kóstoló publikum. A bor nagyon hosszú és nagyon kerek, és nagyon ígéretes, bár a fajta a Juhfarkhoz hasonlatosan nem igazán újbornak való, igényli a fél éves hordós érlelést. Csülök pékné módra a méltó társa.

Ötödik bor a sorban ismét egy 2011-es Olaszrizling volt Péringer Anti borházából. A bor teljesen friss, nyers, kissé opálos is talán , de nagyágyú! Klasszikus virág illattal indul. Intenzív, koncentrált. Ilyen felütés után az ember valami elképesztőt vár ízben és ettől a bortól meg is kapja. Elsődleges ízérzetben kellemes nyári alma érkezik, amely váltakozik a nagy gyümölcsű, kicsit víz ízű nyári barackkal, amely gyermekkorunkban girbe-gurba vonalakat rajzolt a pólónkra, mikor szürcsölve nagyot haraptunk belé. Aztán jönnek a savak, szépen, rendben. Stabil, kellemes savszerkezet jellemzi a bort. Ennél már csak utóíze izgalmasabb, mandulás és elvártan hosszú. Újborként nem hoznám forgalomba, meg fogja hálálni a hordós, majd a palackos érlelést. Mindenesetre ez a bor bizonyítja, hogy a Tagyon-hegy mellett a Balázs-hegyen a Mocsár-dűlő igazán otthona az Olaszrizlingnek. Töltött káposztával fogyasztanám szívesen.

Hatodikként érkezett a Lídia Borház - Varga Zoltán pincészetéből - a Marcella 2011, ami egy érdekes rosé Zweigelt és Pinot Noir fajták házasításából. Elsőre meghökkentő a kicsit schillerbe hajló a roséktól nem várt, erősebb színvilág, de véleményem szerint ez csak szokás kérdése. A kóstoló végére hozzá is szoktam. A bor koncentrált gyümölcs illattal indul. Mély, ribizlis, szamócás, elegáns, tiszta illatok. Jó, élvezem! Ezek után elvárásom egy az illathoz hasonlatos, hosszú ízérzet. Részben meg is kapom, mert bár az illatban jelzett gyümölcsök érkeznek az elsődleges ízérzetben is, a tömény ízhatás a vártnál gyorsabban ürül ki, szakadékot képezve a gyümölcs ízek és a savérzet között. A savak teljesen rendben vannak a borban. Elegánsak, finomak. Utóíze kellemes és kellően hosszú. Saláták, egyszerű sajtok méltó kísérője.

"A hetedik Te magad légy!" - mondja kedvenc költőm, s már érkezik is a következő tétel Scher Zsolti borházából. 2011-es évjáratú Zweigelt. Nem túl bonyolult fajta, egyszerű, jó ivású bora. Szép, bár kissé visszafogott illattal indul, lehet, hogy egy árnyalattal hidegebb a kelleténél, de nem zavaró. Íz struktúrájában sem találok bonyolult sztár allűröket, de kellemes, szerethető gyümölcs ízekkel operál. Talán egy mikro méretű almasav csilingel nyelvünk hegyén, de aztán azonnal átveszi szánkban az irányítást a tannin, amely - érthető módon, tekintettel a bor fiatal korára - még egy kicsit csiszolatlan, de erőteljes, potenciált ígér. Az ízérzet közepesen hosszú, ami a fajtának sajátja. Paradicsomos olasz tésztaételek kiváló partnere.

Lényegében itt véget is ért hivatalosan a kóstoló. Aztán egyszer csak kezem ügyébe került egy palack "Könnyű vér" a Cse-Ki Borházból. Kóstoljuk hát meg, ne hagyjuk parlagon! Színe klasszikus, halvány hagymahéj. Elképesztően intenzív gyümölcs illattal indul a bor, ami gyermekkorom kedvenc cukorkájára, a frutti-ra emlékeztet. Vegyes, nehezen szétválasztható gyümölcsökkel, talán egy kis eper, meggy és ribizli dominanciával, enyhe citrusos felszólalásokkal. Ezek után komoly várakozással tekintettem az ízek felé, és nem csalódtam. Ízében hozta az illatban fellelhető gyümölcsösséget, amit egy rozétól azért elvár az ember. Elegáns savai friss, ropogós ízérzetet biztosítanak a bor számára. Nagyon komoly és tanulságos találkozás volt. Pizzák, tejszínes, zöld fűszeres tészta ételek mellé szívesen kóstolnám.

Tudom, minden az időzítésen múlik. Meg, hogy jókor kell jó helyen lenni. Hát ez most megvalósult. Utoljára, de nem utolsó sorban valóságosan szembe jött egy Cabernet Sauvignon a Szabó (Tódi) Laci pincéjéből, szintén 2011-ből. Szeretem a meglepetéseket. És ez a bor valóban az volt. Teljesen nyers, talán némi borászkodás sokat tehet az érdekében, de ... Mély, tiszta bíbor vörös szín - ne feledjük: kénezés, fejtés, szűrés nélkül - enyhe narancsos reflexekkel, sűrű textúra, igazi harapható bor. Tiszta, mélyre hatoló, intenzív lekváros illat, meggyes, szilvás felhangokkal. Hátborzongatóan kellemes, órákon át tudnám szagolni, gondolatokat ébreszt bennem, kvázi megszólal bennem a bor. Illatánál jobban már csak az ízében váltja valóra az ember - borral kapcsolatos - álmait. Az illatban érzett gyümölcsöket ízben kiegészíti egy csokoládés kíséret, kávés villanásokkal. Jó struktúrájú bor. A végtelen hosszú gyümölcs ízeket finom tanninok követik, amelyek még kissé sarkosak, de ez teljesen érthető egy születőfélben lévő bor esetében. A gazda elmondása szerint még halkan pattog a bor a hordóban, ami a legjobb út az almasav természetes elbontására, emelve a nedű értékét. Az idő múlásával majd a tanninok is lekerekednek, és a rengeteg aroma, tannin és alkohol békés harmóniában érik tökéletessé. Nagy reményű bor, hosszú potenciállal. Áldom a sorsom, hogy megkóstolhattam!

Aztán a rendezvény - elérve célját - lassan véget ért. "Végül is ketten maradtak, Isten és a bor" (Hamvas Béla)

Ezen az estén is jó volt zánkai, vagy inkább Nivegy-völgyi polgárnak lenni. Ismét, - akárcsak szüretkor - összenőtt, ami összetartozik, hiszen a vendégek Csicsótól Szepezdig lelkes résztvevői voltak az ünnepnek. Elegánsan, méltósággal, örömmel.

15 komment

Címkék: bor élmény borkóstoló borászat újbor ünnep önfeláldozás a kis jézus megszületett St. Márton liba vacsora

Zimmerferi 2

2011.11.09. 14:32 :: Zánkanári

zimmerferi 2.jpg

Említettem itt, hogy az október 20-i Képviselő testület-i ülés nem volt tanulság nélküli:

"... nem alábecsülve persze semmiféle idegenforgalmi, marketing és turisztikai desztináció és egyéb intézkedéseket, terveket, de azért alapvetően, ha a Balatonon jó idő van, akkor elmennek a strandra az emberek és van bevétel, ha meg rossz idő van, akkor nem mennek el az emberek, hanem haza mennek. Úgyhogy alapvetően, én úgy gondolom, hogy ezen múlik. ...augusztus végére a jó idő az mindenütt helyre tette ezt a dolgot. És ezt csak a jó idő tette helyre ezt, ne álltassuk egymást. Én úgy gondolom legalábbis, de hát nem vagyok idegenforgalmi szakember." - osztotta meg gondolatait Polgármesterünk az idegenforgalom témakörében a 2011-es szezon tapasztalataival kapcsolatosan.

Tímár Péter remekbe szabott képözönét, a "Zimmerferi" című filmet juttatja eszembe a fenti mondat. Emlékszünk rá? Bejegyzésünk képi illusztrációjáról talán mindenkinek eszébe jut, ahogy Fikász Ferenc (Reviczky Gábor) "jó szándékú, tisztességes" magyar vállalkozó balatoni üdülő üzemeltetésbe kezd. A hozzáértés teljes hiányával, a tudatlan esélytelenség valódi nyugalmával. Persze aztán felgyorsulnak az események ... Még ma is fülembe cseng néhány zánkai turisztikai szereplő akkori felháborodása, miszerint a balatoni vendéglátás nem is így néz ki, mint ahogy azt a filmben ábrázolták. Már akkor is jeleztem, hogy az alkotóknak nem igazából a realista ábrázolás, mint inkább a szórakoztatás volt a célja a történet bemutatásával, ám mégis tanulságokkal szolgál a számunkra.

No, de inkább kanyarodjunk vissza szűkebb házunk tájára.

Az a problémám, hogy az egész napirend tárgyalásakor - 5./ Az idegenforgalmi szezon értékelése kiemelve a strand működését. - az volt az érzésem, hogy ezt a képviselő testületi ülést rendezhették volna akár Taktaharkányban is. - Nem csúnya környék egyébként, Tokajtól nem messze! Az idegenforgalmi szezon értékelése három téma köré összpontosult. Falukép, strand és a partfal állapota. - Na jó, legyünk tárgyilagosak, ez utóbbiról a Taktaharkányiak Balaton part hiányában nehezen tudtak volna tárgyalni. Mindenesetre felettébb beszédes az előterjesztés címe is. "... kiemelve a strand működését." Mintha a zánkai turizmus csak a strandról szólna. Mintha nem lenne más szolgáltatás a faluban. Pedig az emberek nyaralásuk során laknak, étkeznek, italokat fogyasztanak, - jó esetben finom helyi borokat - vásárolnak, kirándulnak és szórakoznak. Nem beszélve a fogadóképesség elemeiről: megközelíthetőség, úthálózat, kereskedelmi ellátottság, szolgáltatások, kulturális programok, közbiztonság, ...  de ne is folytassuk. Ha már mindenáron szezont szeretnék értékelni, érdemes ebben a konkrétságban és részletezettségben áttekinteni a témát.

A másik problémám az, hogy a Képviselők, Polgármesterrel az élen, egybehangzóan megállapították, hogy az előterjesztés mindenre kitért, bőséges információt hoz, benne van minden. Hát nincs benne - a strand bevételeit taglaló részen kívül - turisztikailag semmi releváns információ. Ez egy tisztességes falugondnoki beszámoló az éves működésről, és nem a turisztikai szezonról. Falugondnokunk területének működését kiválóan bemutatta. Le a kalappal! De könyörgöm, ne nevezzük a szezon értékelésének azt, ami nem az! Mert az az anyag egészen másképp néz ki. Más szempontok alapján gyűjti csokorba az információkat, szerkezetbe foglalva szisztematikusan mutatja be a településen folyó turisztikai tevékenységet és annak eredményességét, vagy éppen eredménytelenségét. A beszámolóban olvastunk egy szót is fogadóképességünk - szálláshelyek, éttermi férőhelyek, szolgáltatások számának, minőségének - alakulásáról, esetleg a nyár végi Napló felmérés eredményének árnyékában? Találtunk információt Zánkán az önkormányzat, vagy a turisztikai vállalkozások által regisztrált vendégforgalomról, annak változásáról az előző évek tükrében, vagy a falu idegenforgalmi adóbevételeiről? Esetleg látott valaki az anyagban egy összehasonlító táblázatot, hogy mindezek hogyan alakultak az elmúlt öt-tíz évben? Több turisztikai vállalkozás működik a településen, - nem is beszélve Európa legnagyobb Gyermek és Ifjúsági Centrumáról - amelyekben turisztikában jártas szakemberek segíthettek volna a fent hiányolt szakmai anyag összeállításában úgy tematikailag, mint akár információforrásként. Csak hát be kellett volna őket vonni, és véleményem szerint nem csak a beszámoló előkészítésébe!

A harmadik problémám Polgármesterünk filozófiájával van, amit a turizmus irányában fogalmaz meg: Ha süt a nap, van bevétel, ha nem süt, akkor haza mennek az emberek és nincs bevétel. Tehát: tehetetlenek vagyunk, bármit teszünk, nem befolyásolhatjuk a sorsunkat. Polgármesterünk rábízza a falu és a lakosság sorsát az időjárásra. Ez ugyan az a "kézszéttárás", mint amiről áprilisban polemizáltunk már egyszer itt, amikor a 4 éves gazdasági program megszületett. Hát ez sem tűnik túl ambiciózusnak! Polgármester Úr! Hát Zánka ennyit érdemel?

És már hallom is a dalt: "Langyos a sör, ha nekünk így is jó." (Zorán)

2 komment

Címkék: turizmus önkormányzat polgármester zorán képviselő testület zimmerferi vonzerő turizmus marketing vendég elégedettség

Ünnepeljünk! - avagy Zánka társadalmasít

2011.11.07. 14:57 :: Zánkanári

Ünnep_1.jpg

Szeretek ünnepelni. Nem kicsit, ... nagyon. Megszépíti, színesíti mindennapjainkat, emeli a lelkünk, és megmutatja, hogy miért érdemes élni. Az embernek időnként szüksége van erre a kis "tuningra" annak érdekében, hogy könnyebb legyen a világ elviselése, az ép ész megőrzése. Az ember élete során megtanulja, hogy nagy öröm ritkán éri. Talán az esküvő, egy gyermek születése, egy ház felépítése, esetleg egy új autó megvásárlása okozhat néhány napig önfeledt örömérzetet. Az építőköveket, a lelki táplálékot mindennapjaink apró, sok esetben szabad szemmel alig látható öröm-forgácsai jelentik. S a boldogság, ... azon múlik, ki mennyit vesz észre ezekből a kicsiny pillanatokból, s azon, hogy ki, mennyire képes beépíteni magába, szívébe és lelkébe. Egyszóval: ünnepelni kell! Minél gyakrabban.

A minap is kedvem támadt egy kis ünneplésre, csak úgy magamban, csendesen, de boldogan. Ugyanis kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, és megnéztem a zánkai Képviselő Testület október 20-i ülésének felvételét a Zánka TV honlapján. Közéleti blog lévén kényszeres nyomást érzek magamban, hogy nyomon kövessem a közélet fontos rezdüléseit. Persze a 2 óra 18 perces adás nem volt tanulság nélküli, de rögtön az első napirendi pont megdobogtatta a szívem:

1./ Önkormányzati rendelet megalkotásában való társadalmi részvétel szabályairól szóló helyi rendelet megalkotása. (Írásos anyag mellékelve.) 

Halló! Figyel mindenki? Társadalmi részvétel! Rendeletalkotásban? Hát itt tartunk? Gyönyörűűűű!

Már önnön mirtusz koszorúm fonogatásába kezdtem volna éppen - emlékszünk rá mivel ostoroztam januárban a mi kicsiny falunk önkormányzati működését itt? - gondolván, hogy apró, de annál lelkesebb blogunk határozott véleménye célba ért és meghallgatásra talált, amikor a Jegyző Asszony első mondatával lelohasztotta lelkesedésem: Jelen szabályozást a testület a 2010. évi CXXXI. törvény rendelkezései alapján tárgyalja és hozza meg. Francba! Pedig már olyan szépen alakult. Ostorozunk, majd valóra válik. De nem, a központi kormányzat hozott egy törvényt, amely alapján - meg még néhány egyéb rendelkezés járulékos hatására - a helyi önkormányzatoknak kötelező jelleggel meg kell alkotni ezt a rendeletet. Kár, hogy nem mentünk mi, itt Zánkán a törvény elé. Annyira demokratikus, logikus és nem utolsó sorban hatékony lett volna.

Mindenesetre lényeg, ami lényeg, - Havas tanár úr után szabadon - mostantól társadalmi részvétel leszen a helyi rendeletek megalkotásában. Igaz, tudjuk, hogy minden törvény annyit ér, amennyit betartunk belőle. Persze az is kérdés, hogy a rendelet megalkotásakor a korszerűség, végrehajthatóság, praktikum, vagy valami egészen más vezérel minket. Most sem lesz ez másként. Elolvasva a fenti törvényi rendelkezést nem értem, hogy a helyi rendeletben miért csak és kizárólag postai úton lehet véleményt alkotni a tervezett rendelet tervezetről. A mai infokommunikációs forradalmi világban ragaszkodunk a postai levélhez? Minek? Egyébiránt a törvényi paragrafus elektronikus véleményalkotást tesz lehetővé. Szó sincs benne postáról, de a postagalambokat sem említik, sőt, az indián füstjelekről sem találtam említés a kommunikáció lehetséges formáit illetően. Csak az elektronikus válaszadásról. Zánkán mindezzel ellentétben ragaszkodunk a postai úthoz. Netán arra gondol a helyi rendelet alkotója, hogy ha valaki komolyan gondol egy véleményt, akkor azt a megfelelő komolysággal csak és kizárólag postai úton tudja közvetíteni? Halló! jó reggelt! A Gutemberg galaxis összeomlóban van, ha még valaki nem hallotta volna! Mellékesen megjegyzem, hogy ma már minden magára valamit adó szervezet azzal próbál némi költséget és noch dazu néhány hektárnyi esőerdőt megspórolni, hogy ügyintézésében előtérbe helyezi az elektronikus kommunikációt. Kivétel persze Zánka önkormányzata. (Zárójelben jegyzem meg ismét, hogy "dögöljek meg, ha értem!")

No hát akkor éljünk a véleményezés friss, ropogós lehetőségével - bár nem postai úton. Jelen rendeletben összevetve az eredeti, törvényi szabályozással, egy kicsit eltérően határozzuk meg a beérkező vélemények sorsát: Míg a törvény 11. §-a azt mondja, hogy mind az elfogadott, mind a visszautasított véleményekről összefoglaló készül, és a honlapon meg kell jeleníteni, addig nálunk összegzik a véleményeket és a testület elé terjesztik, Ez azért nem ugyanaz! Ebben a pillanatban elvész a civil kontroll ami valahol a rendelet lényege lenne. Vagy nem az a cél, hogy társadalmasítsuk a társadalmi döntéseket? Vagy csak én kérdezek butaságokat?

Függetlenül a részletektől, véleményem szerint a téma megér egy pohár pezsgőt.

Ünnepeljünk hát!

2 komment

Címkék: közélet együttműködés önkormányzat demokrácia képviselő testület helyi politika jegyző nyilvánosság zánkán

Nivegy-völgy életre-halálra

2011.11.05. 17:03 :: Zánkanári

Együttműködés.jpg

Úgy járok lassan, mint Hofi, amikor kitalálta a "... hogy szavamat szavamba ne öltsem, ..." szófordulatot. - Hogy gondolatomat gondolatomba ne öltsem, a környéken mindent taroló népszerűségi index-szel rendelkező szüreti felvonulás kapcsán tört a felszínre bennem a kérdés, mint annak idején Hegyestűn a bazaltláva, szépen oszloposra szilárdulva, hogy mi lesz veled Nivegy-völgy? Banálisnak tűnhet a kérdés, ami ennek megfelelően egy még banálisabb válasszal elüthető: "Hát hogy-hogy mi lesz, semmi, virágzó völgyünk majd szépen virágzik tovább." Ezzel csak az a bajom, hogy nem vagyok meggyőződve ezen egyszerű válasz helytállóságáról. Kis hazánkban, és Európában, de lassan az egész Föld nevű bolygón jelentős változások zajlanak. "Fejre áll, ami fejre állhat." - nem tudom, hogy Murphy híres törvényei között találunk-e ilyet, de 2008 őszétől számomra úgy tűnik, akár meg is alkothatta volna. Mára minden a feje tetejére állt.

A probléma gyökere nem túl bonyolult: Nincs pénz! Pontosabban nincs elég pénz. Sem a közszférában, sem az embereknél. És ez mindent meghatároz. Jól érthetően kijelöli a jövő irányait: Változtatni kell! Nem tudjuk tovább élni mindennapjainkat ugyanazokkal a paradigmákkal, mint tettük ezt idáig, mert nem tudjuk finanszírozni. Néhány példa napjainkból: 300,- Ft felett az Euro, 250,- Ft felett a svájci Frank, 400,- Ft felett a benzin és a gázolaj. Ha valaki öt évvel ezelőtt ezeket az értékeket elmondja, bizonyára elmeorvosi kivizsgálásra szólítják fel. és most valóságos a rémálom, még aludnunk sem kell hozzá. Kérdezhetnénk: Nagy a baj? Hozzáértő emberek azt állítják, hogy eléggé nagy. Tehetjük, hogy fejünket homokba dugva nem hiszünk nekik, de egy nagyon ide vágó mondás jut eszembe: "Jobb félni, mint megijedni!" Meg a "Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja!" - habár ez utóbbinak vajmi kevés köze van az egészhez. Egyébiránt a valóság már elég ijesztőnek tűnik. Mit tehetünk ebben a helyzetben? Az állam felségterületén tehetjük azt, hogy nem finanszírozzuk az állami szolgáltatásokat - pl.: nyugdíjak, oktatási rendszer, betegellátás, közbiztonság, ... - azon a szinten, mint eddig. Ez persze olyan lavinát indít el a társadalomban, hogy még belegondolni is "tereh". Az egyén szintjén több megoldás is kínálkozik csökkentendő a havi kiadásokat: felhagyunk a luxuscikkek fogyasztásával, - értsd: kávé, cigaretta, alkohol, majd később: párizsi, fehér kenyér ... Vagy nem ülünk autóba, - már ha megtehetjük, mert ha éppen az anyagi javak megtermeléséhez használjuk, akkor ez a lehetőség számunkra elveszett. Bármit is talál ki egy család, az egyértelmű, hogy életszínvonala csökken. Márpedig ezt nem szeretjük!

Természetesen jelen bejegyzés keretében még gyenge kísérletet sem teszek arra, hogy a fenti probléma halmazra jó közelítéssel megoldási javaslatok sorozatával éljek. Nálam avatottabb, és nem utolsó sorban pozícióban ülő emberek feladatának érzem átvágni a gordiuszit. (Mármint a csomót.) Bennem csak szűkebb hazánk, a Nivegy-völgy jelenlegi működése és jövőbeli sorsa vet fel kérdéseket a kialakult helyzet láttán.

Nézzük a leltárt: 7 település, - Monoszlóval együtt - 7 önkormányzati testület, 7 polgármester, 2 körjegyzőség, 2 óvoda, 2 általános iskola és nem egészen 2.000 lakos mindösszesen. Ez valahogy számomra nem áll össze. Pontosabban fogalmazva, akár honnan nézem, sehogy sem áll össze a kép. A völgyben - a 2009-es adatok alapján - 276 főre jut egy polgármester, 966 főre egy körjegyzőség. Iskoláinkban sem rózsás a helyzet. A két völgyi általános iskola egyikében sem éri el a létszám a 160 főt, pedig nem csak a 7 település számára nyújtják szolgáltatásaikat. Jelen gazdasági helyzetben ez a kép valóban nem áll össze, vagy fogalmazzunk úgy, hogy a völgyünkben működő társadalomirányítási rendszer elavult és finanszírozhatatlan, magyarul fenntarthatatlan! Murphy már alkothatja is legújabb törvényét, miszerint: "Ami nem fenntartható, azt nem is tartják fenn." Az, hogy egyre kevésbé finanszírozható a rendszer, azt már érzi minden önkormányzat, minden település. Az, hogy elavult a rendszer, szintén régóta gondolom. Néhány évvel ezelőtt Willanzheimben, Zánka testvértelepülésén jártunk. Meglepetésemre a willanzheimi polgármester Hüttenheimben lakott. Értetlenkedésemre elmondták, hogy három ilyen kicsi település, mint Willanzheim, Herrenzheim és Hüttenheim nem tud fenntartani három képviselő testületet polgármesterestől, hivatalostól, falugazdástól. Ezért náluk a három településen egy önkormányzati képviselő testület irányítja az ügyeket, összetételében biztosítva mindhárom település arányos képviseletét. A hivatali ügyintézést pedig a Balatonfüred nagyságú iphofeni jegyzői hivatalba delegálták. Teljesen fellelkesültem a hallottak alapján. A jól ismert német racionalitás és precizitás az önkormányzatiság területén is megszülte a maga megoldását úgy, hogy a kecske, a káposzta és a nagy kés is elnyerje az őt megillető pozíciót. Magam sem érezném kevésbé demokratikusnak a rendszert, ha a völgyben a 7 kicsi település egy önkormányzatban látná át és irányítaná a Nivegy-völgy érdekei szerint a dolgokat.

És ekkor villan a képbe a szüreti felvonulás, - amit már nem írok le többször, milyen sikeres is volt. A szervezők között találjuk a Borút Egyesületet, amely hatókörét tekintve egyedülállóan átöleli az egész völgyet. Igaz, szakmai alapon, gazdasági érdekek mentén szerveződik, jól megfogható céllal, - a völgy borászatai piacra jutásának elősegítése, piacteremtés a borturizmus élénkítése révén. A kínkeserves mindennapi létet, az egyesület belső problémáit félre téve is példa értékű az összefogás, amely már nem egyes emberek települési szintű érdekeit keresi, hanem térségben gondolkodik, közös megoldásokat keres és talál a köz számára, s teszi mindezt nagyobb érdekérvényesítő képességgel. Valahol itt a lényeg véleményem szerint. A 276 fő/polgármester állapot nem azért aggasztó, mert nálunk demokrácia van, hanem azért, mert ez az arány súlytalanná, megkerülhetővé teszi vezetőinket. És itt azonnal elvész az a bizonyos Nivegy-völgyi baba, - tudjuk, a sok bába közt. Mert hogy ma már nem zánkai, vagy szentantalfai, esetleg balatoncsicsói érdekekről, hanem Nivegy-völgyi, térségi problémákról szól a történet, abban biztos vagyok. Annál is inkább, mert a völgyben a társadalmi kapcsolatok mélyen beágyazódva rendelkezésre állnak. Családi, rokoni, baráti és gazdasági szálak finom szövetű hálója köti össze a településeket, mondhatnám azt is, hogy szervesen kötődnek egymáshoz. Ez a tény jó megalapozottságot adhat a közös irányítás megszervezéséhez, és a sikeres együttműködés megvalósításához.

Turizmus szempontjából, a TDM szervezés kapcsán is többször megfogalmaztuk már a térségi összefogás szükségességét. Úgy tűnik, az élet is ebbe az irányba nyomja gondolkodásunkat.

Már hallom is Virág elvtárs nagyívű szavait: "Ja Pelikán, az élet nem egy habostorta!"

Szólj hozzá!

Címkék: család közélet együttműködés gazdaság önkormányzat demokrácia polgármester balatonfüred hofi géza civil szervezetek képviselő testület helyi politika tdm struktúraváltás

A dakoták már a spájzban vannak ... - avagy Zánka és a közművelődés

2011.10.29. 15:59 :: Zánkanári

Döglött ló 03.jpg

Az előző posztban megjegyeztem csendesen, hogy "Dögöljek meg, ha értem!" - Hofi után szabadon. Nos, mai témánk esetében sem vagyok egyszerűbb helyzetben. Egy híres, sokat hallott dakota mondás villog szemeim előtt, mint a gyújtó hibás neon reklám a helyzet kapcsán: "A jó dakota, amennyiben meggyőződött róla, hogy megdöglött a lova, szépen, csendben leszáll róla". Emlékszünk a bölcs szavakra? Mindenesetre változatlanul szemléletes kép útravalóul mindennapjainkra. Ha azt tapasztaljuk, hogy valami nem működik, hagyjunk fel a dologgal, hiszen nem sok értelme maradt.

A zánkai Művelődési ház 2010 - 2011. évi működését megfigyelve ez az érzésem támadt. Ez a valaha szebb napokat látott, deli mén mára bizony kellően halottnak tűnik. Mi több, eddig soha nem tapasztalt módon új versenyzők sorakoznak a rajtvonalhoz, annak reményében, hogy új, tüzesebb, és ami a lényeg, kevésbé halott paripájukat hadra fogva megpróbálják a tetemet a játéktér szélére tolni . "No ez azért már valami!" - szokta volt említeni "házi szerzőnk", a humor egykori, koronázatlan királya. (Mármint, hogy itt is a Hofiról van szó. A szerk.) No, hát akkor lássuk a komát közelebbről:

Mi az alap probléma? Érdemes minden esetben ezzel kezdeni, mert az origóból indulva több dolog automatikusan másként látszik. A casus bellit lényegében polgármesterünk szolgáltatta néhány évvel ezelőtt, mint ahogy arról is beszámoltunk itt. Azóta folyik a zánkai közművelődés kálváriája, amely mára már lassan a teljes szétesés szélére sodródott. Az ok egyszerű: a közművelődésből, a közös programok és élmények számára befogadó, koordináló és irányító szerepű klasszikus népművelésből átváltottunk puszta programszervezésbe. Ez a mai probléma-hegy rákfenéje és okozója. Vagy nem tudjuk, hogy mi a különbség a kettő között, vagy nem akarjuk belátni, hogy néhány éve nem döntöttünk jól. Akkor, amikor polgármesterünk, véleményem szerint - az akkori testületben fennálló erőviszonyok és ellentétek finom szövésű hálója alapján - a testületi döntés felelősségelkenő köpönyege mögé bújva, személyes ellentéte miatt önhatalmúan megszüntette Zánkán a közművelődést. Úgy tűnik, a falu érdekében nem született jó döntés. Vagy akkor, vagy azóta.

Szakmailag természetesen pontosan megítélhető - különösen a lavinát elindító első döntés óta eltelt évek történéseinek ismeretében - hogy a kultúrház működése jelen felállás szerint teljesen alkalmatlan a klasszikus népművelői, települési társadalomszervezési, közösségfejlesztési feladatai ellátására. Mert, ha ez eddig valaki előtt nem lett volna világos, egy települési művelődési ház funkciója nem egyenlő a szórakoztatással. Annál sokkal bővebb. Nem beszélve arról, hogy különböző korosztályok várják, hogy "ajánlatot" kapjanak a kultúrháztól szabadidejük értelmes eltöltésére. A casus belli óta ez nem jut eszébe sem polgármesternek, sem testületi többségnek. Számomra úgy tűnik, hogy a cél mára odáig degradálódott, hogy oldjuk meg valamilyen módon az évi 10-12 program lebonyolítását az eddigi hagyományokra támaszkodva, lehetőleg botránymentesen, pénz nem számít. És ezt nem sikerül évek óta a falu megelégedettségére megoldani. Mára ott tart a dolog, hogy önszerveződő csoportok veszik kezükbe a szervezést, és jó érzékkel nyomulnak be a hivatalos, "felkent" programszervezők által üresen hagyott, tekintélyes méretű terekbe annak érdekében, hogy mégis csak történjék valami értékes, hasznos, vagy egyszerűen csak szórakoztató velünk, a falu apraja-nagyjával.

Persze tudjuk, hogy nincs új a nap alatt. Cui prodest? - mondja az, aki régóta, vagy egyáltalán beszél latinul, azaz: kinek az érdeke? Az augusztus végi, sikeres strandi szezonzáró őrület után még nem volt világos, hogy mi történik kicsiny falunkban, egyszerűen csak tetszett a program, de nagyon. Aztán jött a szüreti felvonulás, s az őszi lágy szellőben terjedő kósza hírek először arról szóltak, hogy két felvonulás szerveződik. Egy "kultúrházi" és egy "Nanás". Úr Isten! - gondoltam. Ez már a téboly egyre konkrétebb jele. Aztán tisztult a kép, és kiderült az, aminek aztán részesei lettünk. A szervező team - a falu apraja és nagyja, meg persze a borút egyesület - szervezett egy remek programot a programszervezők nélkül, megmutatván, hogy mire képesek.

Ezek után borult ki az a bizonyos "farba", amivel - tudom, - inkább elő szoktak jönni, de itt kidőlt, mint a vázsonyi malomban annak idején az a liszteszsák, amit füllig dzsoni, a pék segédje 48 kisfröccs nem elhanyagolható hatása alatt kezdett el emelgetni, majd egyensúlyát veszítve elegánsan a falhoz kente az egészet. Nagyon megtapsoltuk a mutatványért.

Történt ugyanis, hogy önkormányzatunk legutóbbi ülésén tárgyalt egy beadványt, amelyben a kérelmezők kérelmezik, hogy a művelődési ház működtetése rájuk bízassék. A kérelmezők természetesen a strandi záróbuli és a szüreti fesztivál sikeres szervezői. És már is ömlik ki ama bizonyos szög a zsákból. Derül a fény arra, hogy ki, mikor miért tette, amit tett, persze szimpatikusan, elismerve, a falu érdekében. Ez aztán a kaffkai feszültség! Van egy "döglött lovunk", és van egy avanzsáló, lelkes és sikeres csapatunk. Meg persze van a jog, ami néha beteszi a kezét-lábát ügyeinkbe. Ugyanis dicső önkormányzóságunk az egykoron daliás paripával - a hírek szerint - több éves szerződést kötött, amiből valószínűleg hosszú, vagy költséges kimászni. Tehát a ló megdöglött, és a dakota tanácsadóink szerény véleménye szerint is le kellene róla szállni, csakhogy nem olyan egyszerű dolog, ha jó időre magunkhoz láncoltuk. Ezt a drámai helyzetet megírni sem lehetett volna rendesebben. Évtizedek óta tapasztalom, hogy az élet könnyedén, laza csuklómozdulattal képes lepipálni bármelyik nagy hírű hollywood-i rendező csillagot.

De én itt valamit nagyon nem értek. Miért köt több éves szerződést egy önkormányzat, messziről jött emberrel, ha nem muszáj, amikor lehetőség van 1+1, vagy 1+2 éves - és még sorolhatnám a variációkat - szerződést kötni, ahol megmarad az esély arra, hogy a messziről jött ember teljesítménye alapján legyen hosszabbítva a kontraktus. Ekkora amatőrséget már régen tapasztaltam. El se hiszem ... Ebben a helyzetben újra felmerül a kérdés. Mi okozza ezt az érthetetlen helyzetet? A dilettantizmus, vagy a szándék? Egyik rosszabb, mint a másik!

A reménytelennek tűnő jogi helyzet mellett még fűszerezi az egészet az, hogy a két csapat által szervezett programok látogatottsága, - értsd: elfogadottsága - egészen eltérő. Programszervezőink programjai akkor számíthattak sikerre, ha nagy "nevet" hoztak ingyen, - igaz, hogy akkor kevés zánkai néző mellett a fél Balaton-felvidék a nézőtéren ült, - vagy ingyen kóstolóprogramra invitálták a művelődni vágyók tömegeit. Mindamellett az avanzsálók eddig szervezett programjai is ingyenesek voltak, sőt a szüreti felvonulást is az ingyen eszem-iszom, dínom-dánom, vidám taps a fej felett jellemezte, de ezek a rendezvények a faluban élő emberekkel együtt szerveződtek és valósultak meg. Ez hatalmas erőt jelent egy program számára, ezt megérzik a vendégek is, ettől válik jóvá, élvezhetővé az egész. Zánkára hozni a Rolling Stones együttest, - igazán nagy durranás lenne! Lássuk be! - nem kell más, mint egy telefon és némi kitartás, meg persze egy halom pénz. A falu népét megmozgatni, bevonni a szervezésbe, ezáltal tartalmassá tenni az egészet, évek munkája, személyes, jó kapcsolatok kérdése. A programszervezők, véleményem szerint itt követték el a legnagyobb hibát. Nem alakították ki és nem ápolták, egyengették, kezelték ezeket az egyre mélyülő emberi kapcsolatokat. Ezért fordulhatott elő az, hogy a Halász napok rendezvény élő zenés, táncos programján 8-10 érdeklődő mellett 2, 10 év alatti gyermek ropta a táncot mindössze. A zenekar nyomta az üres teremben, az önkormányzat pedig fizetett, mint az a bizonyos katonatiszt. A mi adóforintjainkból! Olyan programokra nincs szükség, amire a zánkai lakosság nem kíváncsi. Ez biztos. Avanzsálóink, bár szép keringőt lejtettek, a baj csak az, hogy nem játszik a zenekar. Nincs helyzet, nincs mire avanzsálni! De hát akkor mit tegyünk?

Javaslom, találjuk ki, hogyan tudunk minél hamarabb leszállni a mi döglött lovunkról! Ezután pedig körültekintőbben, több felelősséggel, több szakmaisággal keressük és találjuk meg a megoldást a problémánkra. Mert:

"Az élet szép... tenéked magyarázzam?" (Heltai Jenő)

Szólj hozzá!

Címkék: polgármester kultúrház hofi géza művelődésszervező wlassics gyula díj Heltai Jenő

Itt van az ősz, itt van újra ... avagy Zánka megnyugszik egy kicsit.

2011.10.27. 20:43 :: Zánkanári

Őszi levélhullás 02.jpg

Itt van bizony! "S szép, mint mindig énnekem." - írja kedvenc költőm, akit nem tudom miért szeretek, de szeretem. Azért szeretem az őszt, - talán a költővel együtt, - mert ebben az évszakban - normál esetben - lenyugszanak a dolgok. A természet is lassan díszét veszti, felénk, a Balaton partján  lecsengett a szezon, a termés is a pince mélyére került, némi küzdés árán, de szeptemberre iskola igazgatónk is lett, s méltó módon ünnepeltük a balatoni szezonzárást a strandon és a sikeres szüretet egyaránt.

Én nem ismerem a kanárik természetrajzát, - hát nem vagyok egy halbiológus, az biztos, - de az őszi megnyugvás számomra mindig párosul egyfajta energia dózissal, amely révén soha nem látott aktivitásra teszek szert. Így van ez idén is. Lássuk hát a dolgokat ...

Hangos volt a nyár.

Sajnos idén sem a hosszú, tömött sorban hozzánk érkező vendégek kibírhatatlanul nagy tömegei zajongtak bele a zánkai fülledt nyári éjszakába, ők ugyanis ebben az évben is messzire kerülték kicsiny falunkat, bár az időjárás kegyes volt velünk. Ennek ellenére bebizonyosodott a sokat hangoztatott tétel, ha nem teszünk érte, nem lesz vendég a faluban. Persze én nem hibáztatom a Képviselő Testületet. Ha nem értek a harangöntéshez, akkor a Nemzeti Harangöntő Zrt vezetőjeként én is hibát hibára halmozhatok a legjobb szándék mellett is. A különbség csak az, hogy egy gazdasági társaság élén elkövetett hibák rövid távon, mondhatnám azonnal éreztetik hatásukat, a tulajdonosi kör pedig velem érezteti, hogy 3 percem van összepakolni a személyes dolgaimat. Egy település élén elkövetett hibák hosszú távon okozhatják a falu romlását. A baj csak az, hogy ez a hosszú táv kezd bekövetkezni, ugyanis húsz esztendeje tart. Zánkán az önkormányzati működés a rendszerváltozás óta megpróbálja figyelmen kívül hagyni, hogy egy preferált turisztikai fogadóterület kellős közepén éli mindennapjait. Településünk az elmúlt hosszú időszakban példásan tette dolgát, minta értékűen üzemelt. Tette mindezt napjainkig, ahol már gyülekeznek a vészjósló, sötét, vaskos felhők. Problémáink fészkes fészke a munkahelyteremtés hiánya - fiatalok elvándorlása - elöregedő, "alvó település" tengelyen fogható meg leginkább. Ez okozza óvodánk és iskolánk elnéptelenedését, intézményeink településünkre háruló költségeinek növekedését, a lassú, de biztos agóniát. Ezt mind tudjuk. Ennek ellenére sem teszünk semmit. Például nem segítjük elő településünkön a turizmus fejlesztését, de annak marketingjéből is teljesen kivonul az önkormányzat. Pedig a turizmusfejlesztés munkahelyeket teremt, valamint távolról hoz jövedelmeket a településre, amiből profitálhat egyén és közösség egyaránt. (De ezt már mintha írtam volna valahol ...)

Hangos volt a nyár az amúgy általában uborka szezonban is, hiszen első nekifutásra iskolánk intézményirányító társulása képtelen volt megválasztani a Bozzay régi-új igazgatóját. Soha nem gondoltam volna, hogy ez is meg tud nálunk történni! Egyetlen jelölt lévén - az ismert támogatottsági viszonyok mellett - nem volt kétséges a szavazás kimenetele. Egyszer csak - mint a mesében, - hírnök jő, és mit hallunk? Nincs igazgató. A következő menet majd augusztus 31-én. Ezen a ponton Bacsó Péter etalon filmje, a Tanu jut eszembe, amikor Pelikán kérdezi a párt nagy hatalmú urát: "Virág elvtárs! Nem jöttek egy kicsit túl későn ezek a tűzoltók?" Felmerült bennem egy kérdés: Tisztelt Képviselő hölgy és urak! Nem késtünk meg egy kicsit ezzel? Normális helyeken egy iskolai tanév előkészítése az előző tanév végén megkezdődik. Júniusban! Mi meg augusztus 31.én még találgatjuk ki is fogja vezetni az intézményt. Aztán másnap becsöngettek ... Ja, előtte még lezajlott a második kör, valahogy megéreztem az eredményt. El is határoztam azonnal, hogy lottót veszek. Soha nem lehet tudni ... A második forduló talán még az elsőnél is érdekesebb volt. Történt ugyanis, hogy a messzi távolból felbukkant egy második pályázó, aki ezzel meg is határozta a végső helyezési sorszámát. Pedig olvasva az előmenetelt, még azt is gondolhattuk volna, hogy komoly emberről és komoly célokról van szó. Áttanulmányozva a pályázatát azonban megállapíthattuk, hogy itt egy erőtlen, az iskola múltja ás jelene iránt abszolút érdektelen próbálkozásról van szó. A jelölt nem vette a fáradtságot, hogy felkeresse az intézményt, és tájékozódjon, de még az interneten sem "szagolt" utána annak a helynek, ahová avanzsált. Dögöljek meg, ha értem! (Hofi után szabadon.) ... vagy talán mégis. Persze a végeredmény szempontjából teljesen mindegy.

Hangos volt a nyár vége a strandon is. Nyárbúcsúztató bulira hívta a Naná együttes a falu apraja-nagyját. Naná! Akár hagyományt is teremthetnénk belőle. Színvonalas rendezvény, sok érdeklődővel. Ingyen. A résztvevőknek és a falu költségvetése számára egyaránt. Kész főnyeremény. Ezt szeretik nagyjaink: amikor tehetséges emberek a falu érdekében ingyen és bérmentve áldozzák a vérüket. A rendezvény vendégei szempontjából persze ez a kis mellékzönge teljesen érdektelen. Ők egyszerűen csak jól érezték magukat és talán jövőre is a szezon végére pozicionálják a zánkai tartózkodást, hogy újra át tudják élni az egészet. Ilyen egyszerű az egész. Köszönet az önzetlen szervezőknek!

Aztán jött a szüretzáró felvonulás. Váratlanul ellepték a falu közterületeit a jópofa szalma-kompozíciók, hamisítatlanul megadva a rendezvény hangulatát és nem utolsó sorban az is megtudta, hogy mi fog történni Zánkán, aki nem akarta. Professzionális! A felvonulás tartalmasabb és több, izgalmasabb és térségibb, változatosabb és színesebb volt, mint valaha. Valódi Nivegy-völgyi parádé kerekedett a dologból. Együtt, a völgy borászai, polgármesterei, lakói a szervezőkkel azon munkálkodtak, hogy a völgy lakói és vendégei jól érezzék magukat és egymást! Ez gyönyörű! Kár, hogy ritka pillanat. Bravó! Az ilyen színvonalú rendezvények jelenthetnek igazi vonzerőt a szezonon kívüli időszakra. Aki részt vett az idei felvonuláson, biztosan el akar majd jönni jövőre is. Ismételten köszönet a szervezőknek. A rendezvény plakátján azt olvastam, hogy a Borút Egyesület mellett a falu apraja-nagyja volt a főszervező és a faluház a segítő. Mindezt  a sorrendiségből és a feliratok betűméretéből következtettem ki. Kérdem én: Nem fordítva kell, hogy legyen ez egy településen, hogy a rendezvényekért felelős megbízott, "felkent" csapat viszi a zászlót, a falu népe meg segíti a rendezvény sikerét? Bár én már semmin sem csodálkozom. Mindig rájövök, Zánkán vagyunk.

 „Az élet kaland itt ezen a helyen. De maradok, mert kalandvágy tombol bennem.” - Presser és Kern örökbecsű szavai jutnak eszembe, miközben azon gondolkodom, az Úr vajon büntetésből, vagy jóakaratból vezérelt minket 22 éve Zánkára. A fenti idézet azonban mindig megerősít.

Hát, kalandra fel!

Szólj hozzá!

Címkék: turizmus önkormányzat rendezvények hofi géza képviselő testület munkahelyteremtés programszervezés művelődésszervező vonzerő iskola igazgató percemberke turizmus marketing vendég elégedettség nivegy völgy Presser Kern

Pihenőpálya - újratöltve

2011.04.03. 13:41 :: Zánkanári

A kép hál' Istennek nem Zánkán készült. Nálunk ilyen irányú problémák nem nagyon vannak. Hogyan került akkor mégis ide ez a felvétel? Településünk turizmusának szimbóluma. Ha nem javítjuk meg a hintát, nem cseréljük ki a törött alkatrészeket, nem festjük le, senki nem ül fel rá. Esetleg kialakíthatunk rajta még egy ülőkét, hogy kétszer annyi gyermek szerezhessen örömöt használatából, de építhetünk mellé egy csúszdát, vagy egy homokozót is, tehát még fejleszthetjük is annak érdekében, hogy egyszerre többen és jobban érezhessék magukat. Csak azt kell eldöntenünk, mi a célunk. Szeretnénk egy gyermekzsivajtól hangos játszóteret, vagy nem szeretnénk. Egy biztos, így nem maradhat a mi hintánk, mert így nincs benne köszönet, sőt kárára lehet használónak és tulajdonosnak egyaránt.

A mi turizmusunk is hasonló problémákkal küzd, aminek a gyökere az alap döntés meghozatalának hiányában rejtőzik: Nem tűzzük ki a célunkat! Ne mondjuk azt, hogy a jelen helyzet nem kielégítő sem a lakosságnak, sem az önkormányzatnak, változtatni kell.

Miért? Azért, mert a családok turizmusból származó bevételeik drasztikusan lecsökkentek, tartalékaik elfogytak, gyermekeik felcseperedve kénytelenek munka hiányában elhagyni a települést a boldogulás reményében. A másik oldalról nézve az eseményeket sem rózsás a helyzet: az önkormányzat bevételei is csökkennek, de ebben nem ez a legveszélyesebb, hanem az, hogy az állami oldalról érkező normatíváknak szolgáltatjuk ki a település költségvetését. A normatívák pedig nem igazán mutatnak növekedést az elmúlt években, sőt a jövőben csökkenés várható. A másik települési szintű probléma, amit a gazdasági potenciál elhanyagolása okoz, az a lakosság elöregedése, hiszen a fiatalok elhagyják Zánkát munkahely hiányában. Ez az irány amellett, hogy problémát okoz az intézmények gyermek utánpótlásában, egyre növekvő tenni- és finanszírozni valókat ró az önkormányzatra, amit az állami apanázs csökkenésével önerőből egyre nehezebben lát el. Érezhető a folyamat végkifejlete: vagyonfelélés, hitelfelvétel, majd csőd! Egyszóval életképtelenség.

Amint bebizonyítjuk magunkról, hogy életképtelen a település, az állam lépni fog. Még megérhetjük, hogy Balatonfüred egyik kerülete leszünk valamikor a távoli - vagy nem is oly távoli - jövőben. Egy - a szociológiában úgynevezett - "alvó település", ahol az emberek laknak, de munkahelyek hiányában naponta eljárnak dolgozni a közeli-távolabbi településekre. Nem tűnik fényes jövőképnek. Hacsak nem vesszük kezünkbe a sorsunk irányítását.

Erre két út lehetséges: A jelenlegi Testület felismeri valódi feladatait a település fejlődése érdekében és teszi, vagy jöjjön egy új összetételű képviselő testület, olyan, amely elkötelezett híve a turizmusfejlesztésnek, a jövőkép saját alakításának.

A fentiekből láthatjuk, miért nem elfogadható a feltett kéz, a várakozó álláspont a Testület részéről, mert ketyeg az óra. Minden egyre lejjebb csúszik. Majd a csőd pillanatában nem lehet arra hivatkozni, hogy az állam cserben hagyott minket. A lakosság akkor majd joggal kérdezheti: Mit tettünk a saját érdekünkben? Vártuk a szebb jövőt, hátha az állam meggondolja magát és elönti településünket a szükséges mennyiségű pénzzel, vagy végiggondoltuk saját érdekeinket és megtettük a kellő lépéseket településünk felvirágoztatása érdekében?

Mert igaz a mondás: "Segíts magadon, az Isten is megsegít!"

32 komment

Címkék: turizmus önkormányzat csőd képviselő testület célkitűzés hitelfelvétel vagyonfelélés állami normatíva turizmusfejlesztés életképtelenség

Pihenőpályán - avagy Zánka 4 éves gazdasági programot alkot

2011.04.02. 17:44 :: Zánkanári

 

 

"A kis Jézus megszületett! Örvendjünk!"

Mielőtt valaki azt gondolná "Na, ez a Kanári teljesen megőrült," természetesen tudom, hogy december már odébb van egy kicsit, de a Képviselő testület márciusi ülése kapcsán csendült fel bennem kedvenc karácsonyi dalom. A törvényi előírásoknak megfelelően az alakuló ülést követő hat hónapon belül a Testület megalkotta a 2010-2014. évi ciklus gazdasági programját. Megtörölhetjük izzadt homlokunkat, megtettük, megalkottuk. Kész van! Halleluja!

Csak az a baj, hogy nincs benne köszönet ...

Nézzük a kitűzött célokat:

1. A település működésének biztosítása, a civil szervezetek támogatása, 2. Munkahelyteremtés (A Badacsonyi Pincegazdaság Balatonfüred, egyszóval Demján Úr beruházásáról van szó, amihez a falunak kevés köze van), 3. Parkoló építés 4. Gyermekpancsoló a strandon - Lídó építés, 5. Tervezés: Parkosítás, horgászhelyek-csónakkikötő, Polgármesteri hivatal.

Hogy egy másik klasszikus szavaival éljek: "Kurta."

A Zánka TV felvételeit nézve először azt gondoltam, évente halad a Polgármester a tennivalók sorjázásával, de tévedtem. Ez a néhány ötletmorzsa a "Hogyan virágoztassuk fel Zánkát" gondolatkörből bizony a négy éves ciklus egészére vonatkozik. Csodás!  (Egy vállalkozásban félévente tesznek ennyi feladatot egy-egy kolléga nyakába.) Mit fog tenni a Képviselő testületünk a fennmaradó három évben a falu érdekében. - nyílik kerekre a szemem a hallottak alapján. Gyanítom semmit, mert ilyen helyen a tervet szokták így, vagy úgy teljesíteni. (Bár igaza van nyúlcipőnek a Hofi idézettel: A disznót nem szokták egyedül megkérdezni ...)

Hát akkor most mi van? Véleményem szerint semmi, illetve amit már korábban megállapítottunk: üzemeltetünk! Már megint. Újabb négy évig. Úgy tűnik, hogy a Hölgy és az Urak a testületben nem érzik, hogy rohamléptekkel megy el mellettünk a világ. Egy képviselő volt mindössze, aki úgy érezte, - teljesen jogosan - hogy egy 4 éves ciklusprogramnak ennél egy kicsit többről kellene szólnia. Például arról, hogy milyen szándékok vannak a ciklus során a helyi adókkal, vagy arról, hogy milyen bevételnövelő ötletek vannak, amivel kikerülhetünk abból a tecchalott állapotból, ahová az állami irányítás taszítja az önkormányzatokat. Másik két képviselő előadta, hogy ebben a változó világban, ami ma jellemzi a közigazgatást, nem látnak előre, nehéz tervezni. Ehhez a véleményhez csatlakozott polgármesterünk is.

Drága Uraim! Ha ez a véleményük, semmi baj, csak akkor azt kell mondani, hogy nincs ötletünk a falu felvirágoztatására, amiért is lemondunk a képviselőségről, polgármesterségről és haza megyünk! Ugyanis a ciklus elején elmondani feltett kézzel, hogy nem tehetünk semmit, az állami köldökzsinórtól függünk, ha nem adnak pénzt, akkor nem tudunk fejleszteni ... - sorolhatnám, ez egyenlő az "ön-kormányzatiság" feladásával és a hatalomhoz való görcsös ragaszkodással. Hiszen ha nem tudunk lendíteni kicsiny falunk sorsán, akkor tervek és tettek híján csak a hatalom marad…

 

Vagy mindössze ennyi a lényeg?

 

6 komment

Címkék: gazdaság önkormányzat polgármester helyi adó hatalom hofi géza képviselő testület gazdasági program fövenyfürdő zánka tv állami normatíva állami apanázs ön kormányzatiság a kis jézus megszületett

Mikepércs - avagy Zánka kulturálisan együttműködik

2011.03.28. 21:29 :: Zánkanári

Nem terveztem, hogy ilyen gyorsan jön a következő bejegyzés, de - amint azt tudjuk jól -  "a téma az utcán hever". Pontosabban manapság az interneten.

Teljesen gyanútlanul nézegettem szokásos módon a Zánka TV honlapját információkra éhesen, amikor a hírek böngészése közben kimerevedett a pupillám. Ez itt a vég. - gondoltam, de nem, csak egy "normális" hír a mai Magyarországon: "Zánka Mikepérccsel tervez közös kulturális együttműködést"Ez hihetetlen! Mi jön még? Japánban földrengés, meg cunami, nekünk meg ez jutott.

Elképzeltem ...

... amint Polgármesterünk álmatlanul forgolódik éjszakánként ágyában keresve Zánka kulturális kitörési pontját. Mert nem mehet ez így tovább! Igaz, volt egyszer egy Willenzheim, elvitte az érdektelenség. - Megjegyzem, Zánka büszkén vallja német gyökereit. Aztán kalandoztunk már Erdélyországban is, jót kirándultunk, elmosta az idei költségvetés hullámverése.  Gyökerek nélkül tántorogni a világban mégsem megy. Sodródni mindenféle széllel, mint az őszi falevelek. Szörnyű! Aztán egyszer csak az éjszaka közepén felül, megtörli csatakos homlokát, mint a szőlőművelő kapálás közben, az elme megvilágosodik, és Polgármesterünkből izgalommal vegyes megnyugvástól ragyogó arccal buggyan ki a megoldás: Mikepércs!

"Ez azért má' valami!" - mondta egykor Hofi, aki ma jót röhög magában az egyik felhő szélén ücsörögve rajtunk, és csak azt sajnálja, hogy nem mondhatja az arcunkba  a tutit.

Egy település életében egyértelmű törekvés az együttműködés más, esetleg távoli településekkel is. Számos példát láttunk már erre szerte az országban. A vezérgondolat mindig az identitás, az adott település gyökerei, hagyományai, múltja. Legyen az nemzetiségi gyökerek, név azonosság, a túrós rétes, vagy bármi, ami összeköt. Mindegy mi, de valami legyen, ami a lakosság érzelemvilágára hat, mert nélkülük üres kontraktusok, cél nélküli pénzköltés az, ami elvégezhető.

Zárójelben jegyzem meg, hogy a Willenzheimi együttműködés elfojtása szerény véleményem szerint azért minősül bűnnek, mert ez a kapcsolat már nem csak a hivatalos színtereken zajlott. A két település klubjainak együttműködése, a lakosság szöveteinek együttműködése már-már gazdasági előnyökkel kecsegtetett, amikor mesterségesen elhaltak, bedugultak a hivatali csatornák, és elmúlt az egész. (Mi a fontos? - kérdem én.)

Tévedés ne essék, tisztelettel gondolok ismeretlenül is Mikepércs lakossága irányába. Tisztességes magyar településnek gondolom, tisztességes magyar emberekkel. Nem ez a gond. A problémát az együttműködés motivációjában fedezhetjük fel. Egyszerűen tegyük fel a kérdést: Miért lett hirtelen olyan fontos ez a kulturális kapcsolat Mikepércs településsel? És válaszoljuk meg szépen, nyugodtan: "A jövőben az állam részéről pályázati formában jelentős segítséget fognak nyújtani azoknak a településeknek, akik kulturális együttműködést alakítanak ki egymással, így színesítve saját programkínálatukat. Ezt Halász János államtitkár, a Városok-Falvak Szövetségének elnöke mondta egy füredi konferencián."  (Zánka TV)Most már értjük?

Nem túl bonyolult dolog ez. Az, hogy az állami finanszírozás összeerőltet össze nem való településeket, saght shon! Ugyan már! Mit foglalkozunk vele? Az a lényeg, hogy legyen pénz. Mire? Teljesen mindegy, amire az állam ad . Ha legközelebb arra írnak ki pályázatot, hogy merjük ki a vizet a Balatonból, vagy kézzel gyűjtsük össze a szúnyogokat, vagy zabot kell hegyeznünk ..., pályázni fogunk az már biztos. Mert kell a pénz!

Sajnos ilyen világban élünk és ez felháborító!

 Jó néhány éve figyelemmel kísérem egy közeli vállalkozó életútját, tevékenységét. Az elején nem értettem mit miért tett. Ma már értem. Amire állami támogatás került kiírásra, abba az irányba fejlesztette vállalkozását. Ennek köszönhetően vagyonának minimum 30 %-a  állami forrásból származik. Erre mondják Amerikában: "Ügyes!"

A problémát abban látom, hogy az állam mára már a közszférában is megteremtette ezeket a viszonyokat. Az önkormányzatok feladatfinanszírozása a béka segge alatt két méterrel jár. Így marad a pályázat, amiből valami eredményt fel lehet mutatni. Ez a helyzet azonban deviáns önkormányzati működéshez vezet, lásd: Zánka és Mikepércs!

Uram, irgalmazz!

8 komment

Címkék: együttműködés pályázat önkormányzat polgármester rendezvények hofi géza mikepércs zánka tv tágra nyílt szemek

Bor, mámor, Zánka - avagy egy borkóstoló margójára ...

2011.03.27. 18:40 :: Zánkanári

 Kedves Zánkanári olvasók!

Az elmúlt időszakban sokat foglalkoztunk kicsiny településünk, Zánka egyik gazdasági potenciáljával, a turizmussal. Itt az ideje, hogy vessünk néhány pillantást településünk másik gazdasági pillérére, a borászatra.

A téma szempontjából abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Nivegy-völgy és a Tagyon-hegy Magyarország legszőlősültebb területe. Ezt az információt egy rádió műsorban hallottam, remélem helytálló. De függetlenül ettől a hírtől, látható, hogy a mi vidékünk életében meghatározó szerepet játszik a szőlőtermesztés és borkészítés. Nem azért, mert valaki azt mondta, hanem azért, mert a térség lakói ebben látják a felemelkedés lehetőségét, családjaik jövőjét, a mikrorégió kitörési lehetőségét. Magam részéről teljes mértékben megértem ezt a hozzáállást, hiszen a tradíció meghatároz és kötelez is egyben.

A kiinduló helyzethez az is hozzátartozik, hogy a szőlőterületek nem Zánkán találhatók, hanem a Hegyestű-Tagyon-hegy vonulaton és a Nivegy-völgy szentantalfai és csicsói részén. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne találnánk zánkai borosgazdát. Nagyon is találunk. Sőt!

Egyszóval, amikor önkormányzatunk gazdaságfejlesztésben gondolkodik, - mint ahogy nem teszi! - számolnia kell a szőlőtermesztéssel, borkészítéssel is. Amennyiben marketingben, rendezvényekben támogatni tudja a termelők tevékenységét és főleg értékesítését, úgy megtenne mindent, amit saját eszközeivel meg tud tenni. Lásd: Borhét-Halász napok rendezvény, Zánkai szüret, Márton napi borünnep, ... (sajnos több nem jut eszembe, majd a kommentelők megírják, ha kihagytam volna valamit.)

A zánkai faluház februári programjában érdeklődéssel fedeztem fel a borkóstoló programot. Na, - mondok, - ez má' döfi! Komolyan mondom, meleg bizsergés futott át rajtam a hír olvastán. Végre borkörzetünk a csendesebb időszakban elkezd magának boros programokat szervezni. Ez azért fontos, mert ami a helyieknek tetszik, azt szeretik a turisták is. Márpedig a boros programokkal nem csak nyárra kell vendéget vonzani, hanem őszre, télre és tavaszra is! (A pincében nem esik az eső!) Aztán elolvastam a program leírását, és nem értettem, mi történik. A pannonhalmi Apátsági Pincészet kóstoltatott a zánkai faluházban ingyen és bérmentve, a falu költségére 100 főig bárkit ...

Felmerült bennem néhány kérdés:

Miért finanszíroz a zánkai önkormányzat ingyenes kóstolót a környék 100 lakójának, amikor - a költségvetés vitájából tudjuk, hogy milyen nehéz év elé nézünk, - az intézményeknél az elrendelt túlórákat húzzuk le az egyensúly kedvéért. Családok zsebéből varázsoljuk ki a pénzt azért, hogy borkóstoltassuk polgártársainkat? Hát, ennek elég rossz az optikája!

Miért nem a zánkai borkörzet borászai mutatnak be borokat? (Esetleg annak érdekében, hogy a turisztikai szezonban a házkiadók, a vendéglátó helyek tulajdonosai tisztában legyenek a borászati kínálattal.)

Akármennyit gondolkodom, nem találok rá okot, miért a pannonhalmi apátsági Pincészet ... A zánkai önkormányzat finanszírozásában ... A takarékosság jegyében ... Vagy az a helyzet, hogy amire akarom, arra van pénz, amire nem akarom, nincs? (Hát ez elég vérlázítóan hangzik!)

Ezt én már nem fogom megérteni, nem is akarom. Az ellenben nem mindegy, mi a jövő. Ahogy hallom a falu "rossz pletykáit" már ott tartunk, hogy a tervek szerint a nyári borhét is megszűnik. Marad a Halásznapok egy borpavilonnal. Ezt csiripelik a verebek a zánkai porban. Hát, nem túl biztató ... Sem borosgazda, sem vendég, sem a zánkai lakók számára. Nagyon remélem, ez a pletyka nem a valóra válók közül való.

Ellenkező esetben el kell gondolkodnunk, mivégre is választottunk mi ÖNKORMÁNYZAT-ot? A turizmus fejlesztését nem támogatja, a borászokat nem támogatja, akkor mit támogat?

Jó kérdés!

Szólj hozzá!

Címkék: turizmus önkormányzat bor kultúrház rendezvények civil szervezetek művelődésszervező nagy kulturális hátraarc gazdasági csapda nivegy völgy

"Kicsi a bors, de erős" - avagy Zánka Nagy vagy!

2011.03.07. 22:54 :: Zánkanári

Kedves zánkai Polgártársak! Ismét igazolni látom a fenti mondást, ami jelzi számunkra azt az erkölcsi magasságot, miszerint attól, hogy Zánka nem egy világváros, képes lehet még nagy teljesítményekre. És íme a legújabb bizonyítéka a tételnek: kicsiny településünk lelkes csapata felül tudott emelkedni saját korlátain és legyőzte öt ellenfelét a Nagy vagy műsor selejtezőben, biztosítva ezzel továbbjutását a versenyben. Bravó!

Igaz nem Oszkár gáláról van szó, ennek ellenére meg kell említeni néhány köszönetnyilvánítást: Először is köszönet a szép eredményért a csapatnak, akik Vincze Ottóval kiegészülve két dolgot akart, de nagyon: koncentrálni és győzni. És tette is mindkettőt becsülettel. Bravó!

Másrészt köszönet illeti a szurkoló sereget, akik önmagukat nem kímélve támogatták aktív, jól hallható jelenlétükkel a csapatot. Többször említettem már, egyedül "nem megy". Hát most együtt volt minden a sikerhez: lelkes, tehetséges csapat, felajzott, csapatáért mindenre kész szurkolótábor - élén polgármesterünkkel! Véleményem szerint ez a felállás nem vezethetett más eredményre. Bravó!

Harmadrészt köszönet a felkészítőknek is, bár a felkészülési idő egy kicsit kurtára sikerült. Mintha Csipkerózsika álmát aludta volna az iskola egészen február végéig. A verseny előtti héten azonban felpörögtek az események és lám az eredmény magáért beszél. Bravó!

Mindamellett egy fontos tanulságot látok a dolgok legmélyén: Az érdekeltek összefogásával komoly teljesítményre vagyunk képesek. Különösen akkor, ha a vezető is az élre áll és teszi a dolgát.

Keményen, lelkesen, a falu sorsát szem előtt tartva.

Bravó!

20 komment

Címkék: polgármester élmény csipkerózsika vincze ottó nagy vagy

"Zimmerferi" újratöltve - avagy Zánka és a TDM

2011.02.21. 21:48 :: Zánkanári

Az előző bejegyzés "étvágygerjesztő" hatása után következzék a lényeg. Azaz, miért tart ott Zánka vendégforgalma, ahol éppen tart?  Azaz a "békaperspektíva alatt kettővel. Pedig nem volt ez mindig így. (Tudjuk az előző bejegyzésből.) Márpedig valami megváltozott.

Bizony meg!

Leginkább körülöttünk a világ. Ma már nem elég, hogy itt vagyunk, ahol, de senki nem tudja. Ráadásul a balatoni települések zöme rakétaként suhan el mellettünk. Kínálatban, minőségben, fejlesztésekben, marketingben, tudatosságban. Az elmúlt húsz évben Zánka akkora helyzeti hátrányt halmozott fel semmittevésével, hogy az már bűn. Ez elhangzott a kilencvenes években, hogy így lesz, ha nem teszünk semmit, a kétezres években is, ennek ellenére még ma sem történik semmi. Ami a legrosszabb, ma sem látja önkormányzatunk a saját lehetséges szerepét a folyamatok befolyásolásában. Annak ellenére nem, hogy mondják neki. (Turisztikai, szállodai, vagy vendéglátós szakember nincs a képviselő testületünkben. Ez is beszédes, de ez van, nincs mit tenni. Legalábbis ma. Itt válik fontossá egy korábbi bejegyzésben szereplő hiányérzet a bizottságok létrehozásáról és a helyi szakemberek bevonásáról az önkormányzati munkába!)

Vegyük végig, mi történne, ha Zánka Képviselő testülete turisztikai szempontból a józan paraszti ész által lenne vezérelve:

Legelőször visszavenne gőgjéből, magába nézne és belátná, hogy ez így nem mehet tovább. (Mármint a vendégéjszakák számának csökkenése.) Ez egy óriási lépés lenne a sikerhez vezető út legelején. (Lényegében erre vagyunk képtelenek évtizedek óta. Talán azért, mert Zánka régen a térség közigazgatási központja volt? Halló! Jó reggelt! Azok az évek elmúltak!)

Ez lehetne a "nagy megindulás"! Határozottan az a véleményem, hogy emelné településünk elismertségét a térség lakói szemében. És valahol ez az első számú, legfontosabb lépés: környezetünk partnerként való felfogása. Erre valahogy képtelenek vagyunk. Pedig az elmúlt húsz év trendje, azaz a vendégek által nálunk eltöltött vendégéjszakák számának folyamatos csökkenése óvatosságra int. Nincs itt a helye és ideje az erőfitogtatásnak, Zánka felsőbbrendűsége demostrálásának! Helye és ideje van azonban a szerénységnek, a tudatos munka megkezdésének és a partnerségnek a térség településeivel. (... mert "egyedül nem megy".)

Ha ezen a katarzison túl vagyunk, jöhet a szakma. Ugyanis ki kell találnunk, mit mondjunk a világnak, miért jöjjön hozzánk. Sajnos ez a helyzet. Akkora a verseny a turisztikai piacon, hogy ezt a leckét nem ússzuk meg. (Ezt úgy nevezik a turizmusfejlesztésben, hogy újra kell pozícionálni a települést, a térséget a turisztikai piacokon.) Nem árt, ha olyat találunk ki, ami egyedi, nincs, vagy kevés van belőle a világban. Annál nagyobb lesz a vonzerőnk, minél egyedülállóbb az, amit megálmodunk. Azon múlik minden, mennyi élmény lehetőséget kínálunk az új arculatban. (Lásd: Sümegi vár.)

Zongorázzuk végig, milyen adottságokkal is rendelkezik "hőn imádott" településünk. Van egy szép Balaton-partunk, ahol építészetileg kizárjuk a vízfelület szabad elérését. (Ez nem túl kedvező.) Van egy szép fizetős strandunk. Ez OK. (Az, hogy fizetős, nem biztos, hogy OK!) Van egy lovardánk. Ez is OK. Kiadó privát szálláshelyeink jó színvonalúak. Régi, vállalati üdülőink lepusztultak. Református templomunk szép, bár nem gondolom, hogy egyedülálló lenne. Tájházunkat látnivaló számba vehetjük, vonzerőként semmiképp nem aposztrofálnám! Van még egy művelődési,- és egy borházunk, néhány éttermünk, élelmiszer,- ajándék- és virágboltunk és ennyi. (Ja, meg persze közép-Európa legnagyobb gyermek- és ifjúsági üdülőcentruma! Csak ezt valahogy mindig kihagyjuk a számításból!)

A felsoroltak közül egyedül a Gyermek és ifjúsági centrum tekinthető a kínálata alapján vonzerőnek. No meg persze a Balaton. Ezzel az a baj, hogy nem csak nekünk van, sőt, a Balaton legjobb strandja sem a mienk. További bajok is vannak a Balatonnal, mint vonzerővel: időjárás függő! De nagyon. Lásd: tavalyi szezon. Amikor a három nyári hónapból kettő hónapban esik az eső, a kereslet konvergál a nulla felé. Ez érthető. Az már kevésbé, hogy miből élnek meg azok a családok, akik a turizmusra tették fel az életüket és megélhetésüket. Mélyen tisztelt Képviselő Testület! Ezzel tetszenek játszani! Pontosabban ezzel nem tetszenek húsz éve semmit sem tenni! Jó reggelt! Ez itt a Való Világ! (No nem az RTL klub-os.)

Levonhatjuk tehát a következtetést: Zánka vonzereje - a GyIC-et leszámítva - három-négy hetes szezont tesz lehetővé. És ez kevés, de nagyon!

Mit lehet tenni? Nézzünk körül! Van-e lehetőségünk a mi rendszerünkbe bevonni a környező településekről hasonló rész-vonzerőket, amit ötvözve a mienkkel, kiléphetünk a turisztikai piacra? Igen, van!

A Zánka - Nagyvázsony - Balatonakali háromszögben rész-vonzerők sokasága található, amelyekből felvázolható a potenciális piacok számára egy élménygazdag, "finom", "zamatos" kínálat tavasztól - őszig, sőt, még a téli hónapokra is! ehhez kellene felállítani a Turisztikai Desztináció Menedzsment szervezetet, azaz a TDM-et.

A szervezet felelős az általa lefedett területen működő vállalkozások piacra jutásáért, a vendéglétszám és vendégéjszakaszám növeléséért a régióban. Kidolgozza a piac-konform termékeket és szolgáltatásokat, elvégzi a marketing- és értékesítési feladatokat, fogadja és informálja a megérkező turistákat, valamint bonyolítja az "utókezelést", a törzsvendégkör informálását, kezelését.

Lássuk be, ez azért nem lenne rossz, ha a Nivegy-völgyben működne egy ilyen szervezet. Esetleg összefogva a Káli-medencével. Világbajnok párosítás lenne!

Miért nem csináljuk még?

Mert a TDM szervezet működéséhez pénzre van szükség. A turizmus marketing egy kellően drága "mulatság". Egyrészt szakember igényes, másrészt a hirdetési felületek ára drága. Ezért aztán a térség önkormányzatainak és vállalkozásainak - tehát az érdekelt feleknek - éves szinten 20-25 millió forintot kellene "összedobnia" annak érdekében, hogy kb.: 35-40 millió forintot tudjunk megpályázni. Ez összesen 55-65 millió forint forrást jelenthetne a térség számára termékfejlesztésre, marketingre, információnyújtásra. Beláthatjuk, hogy ez nem lenne semmi! Ebből a forrásból információs pontot működtethetnénk Zánkán - itt lehetne a központ! - Nagyvázsonyban és Balatonakaliban. "Touch-info" berendezéseket állíthatnánk fel a tagtelepüléseken, ahol nincs info-központ. Megindulhatna a térség propagálása a megcélzott turisztikai piacokon. ERGO: előbb-utóbb növekedne a vendégszám és a vendégéjszakák száma, azaz a résztvevők bevételei.

Nem is olyan bonyolult ez a TDM, ugye?

32 komment

Címkék: turizmus káli medence tdm zimmerferi vonzerő gyic turizmus marketing nivegy völgy nagy megindulás sümegi vár

"Zimmerferi" - újratöltve

2011.02.20. 17:18 :: Zánkanári

De szép is volt! Sütött a nap, hét ágra, feküdtünk a füvön nap hosszat, bámultuk a csajokat, nyomtuk a lángost, a palacsintát no meg a sört, és alig fértünk be a strandra. Tele volt mindenféle emberrel.

Leginkább magyarral és némettel. Hollandok és dánok is jöttek szerényebb számban, de jöttek. És próbáltuk magunkat jól érezni. Ez többé-kevésbé sikerült is. Főleg azoknak, akik elfogadták a körülményeket. Márpedig aki leruccant a Balatonra, az - hacsak nem "első bálozó" volt a parton - általában tudta, hogy a Balaton olyan, mint a "magyar narancs" "kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk". Azaz kicsit színvonaltalan - kiadtuk a "kutyaházat is, tiszta gaz volt a falu főutcája, a strandra is jutott belőle, zseblámpa kellett az esti közlekedéshez, - kicsit unalmas - a napi program jó idő esetén nap közben a strand, este az éttermi vacsora volt.

De a társaság jó volt, hiszen belőlünk állt! Minden vendég eldönthette, hogy a körülményeken való szomorkodást választja szabadsága két hetére - mert akkor még legalább két hétre jöttek a vendégek! - vagy félretolva a feltételek feletti mélységes felháborodását megpróbálja magát kikapcsolni, jól érezni. Gondolhatjuk, hogy a többség ez utóbbi verzió mellett döntött. Ettől aztán romantikussá vált az egész itt tartózkodás, hiszen mi magunk emeltük a körülményeket elfogadható szintűre, elhittük, hogy ez így jó, így is lehet gondtalanul kikapcsolódni. A körülményeken való felülemelkedés egyrészt nemesítette az ember lelkét, másrészt kalandokat, nem várt élethelyzeteket hoztak számunkra, ami aztán felértékelte és élménnyé tette a '70-es, '80-as évek Balatoni nyaralását, a "Balaton feeling"-et.

Gondolom, a nyájas blogolvasók már rég kitalálták, hogy nem a 2010. évi szezonról készült a fenti kis emlékmorzsa! Mára már az a bizonyos "Balaton-feeling" sem a régi. Persze ez nem biztos, hogy negatív. Ha a kedves blogolvasó vette a "fáradtságot" és megnézte a csatolt videót, akkor tudja, hogy a '60-as évek elejétől hétvégente napi 800.000 fölé emelkedett a nyaralók száma naponta. A '90-es évek vizsgálatai megállapították, hogy a Balaton terhelésének maximuma 600.000 fő naponta. Ennél több fürdőzőt a belé kerülő napolaj és egyéb terhelés, no meg a "körbebetonozása" - tehát az öntisztulás lehetőségének kikapcsolása - miatt nem visel el. A víz élővilága érzékenyen reagál a túlterhelésre. Ezt megtanultuk egy életre a '90-es évek elején, amikor tonnaszám emeltük ki a döglött, rothadó angolna tetemeket a tóból.

Most akkor mi van?

Ha sok a vendég, az a baj, ha kevés, akkor meg az? Hát nekünk már semmi sem jó?

Bizony nem!

Nagyot változott a világ azóta. A berlini fal rég leomlott, már a magyar is "görögbe", "horvátba", meg "olaszba" jár nyaralni. Ez annyit jelent számunkra, hogy azóta akadt néhány versenytársunk. A Balaton ma már nem az egyetlen elérhető turisztikai desztináció, - magyarul úti cél.

Mit tehetnénk, - amit nem teszünk húsz éve! - amivel megfordíthatnánk a negatív trendeket? Nem egyszerű feladat, de nem is reménytelen.

A gond az, hogy ma már a turisták nem egy települést keresnek fel szabadidejük eltöltése érdekében, hanem egy úgynevezett turisztikai desztinációt, azaz egy földrajzilag tágabb, vonzerővel rendelkező fogadóterületet, ahol az előzetes információk alapján elképzelhető, hogy tartalmasan el lehet tölteni a tervezett hosszúságú nyaralást. Ha ez a turisztikai desztináció egy Budapest nagyságú és kínálatú város, akkor lehet akár önálló turisztikai desztináció is. Ha Zánkáról van szó, nem valószínű, hogy önállóan megállna a lábán a turisztikai világpiacon. Éppen erre találták ki a turisztikai desztináció menedzsment (TDM) fogalmát és feladatrendszerét.

A dolog nem olyan bonyolult, mint ahogyan hangzik. Egy turisztikailag vonzó terület települései összefognak, rész vonzerejüket egyesítve közös fejlesztéseket és marketinget valósítanak meg. Teszik mindezt azért, hogy a potenciális vendégben annak utazási döntését megelőzően erősítsék a benyomást, hogy hozzánk érkezve jól és tartalmasan, azaz élménydúsan töltheti el az éves rendes szabadságát.

Ha végig gondoljuk a fenti állítás részleteit láthatjuk, hogy Zánka minden egyes pontjától jeruzsálemi messzeségben van. Azaz képtelen összefogni a környező településekkel a vonzerők egyesítése érdekében, önmagában pedig kevés ahhoz, hogy elég vonzó legyen a turisták számára. Én nem azt állítom, hogy Zánkára nem érkezik turista, ez nem lenne igaz. Csupán az a véleményem, hogy a mai vendégforgalom volumene messze elmarad attól a szinttől, ahol szálláshelyeink, éttermeink és egyéb szolgáltatóink elvárható szinten megélhetnének. Sőt, ha nem teszünk semmit, ez a kevés is fogyni fog.

Ami a kellemetlen az önkormányzat számára, hogy a nem kereső vállalkozók nem fizetnek kellő mértékű adót sem! Tehát az érdekeltség teljesen tiszta. Vállalkozások és önkormányzat egyaránt a vendéglétszám növelésében érdekelt. Csakhogy ezért mindegyik félnek illene megtenni a maga dolgát. A vállalkozás fejlessze önmagát, nyújtson egyre korszerűbb és vendég barátabb szolgáltatást. Az önkormányzat pedig biztosítsa a település marketinget, ami, - valljuk be - nem vállalkozói feladat.

Zánka húsz éve ezt a feladatát - saját bevételeit növelendő! - nem ismeri fel. Azt gondolja, hogy majd magától megoldódik minden.

Hát, ha magázódunk ...

77 komment

Címkék: turizmus közélet mainstream tdm zimmerferi turizmus marketing vendég elégedettség

A Jedi visszatér - avagy Zánka és a médiaegyensúly

2011.02.17. 22:52 :: Zánkanári

Úgy érzem, nagyon innovatív településen élünk, kedves zánkai polgártársaim. Zánka mindig megelőzi a korát, ezt meg kell, hogy állapítsam. Amíg kormányunk napjainkban vívja élet-halál harcát a világgal a totális médiauralom megteremtése érdekében, addig csendes, kicsiny falunkban ez a status quo évtizedek óta békés, rendezett körülmények között megvalósult. Az országos médiaharcot hagyjuk, hiszen ráhatásunk kevés, de a zánkai helyzettel érdemes foglalkoznunk, ha már egyszer itt éljük mindennapjainkat.

Abban semmi kivetnivalót nem látok, hogy településünk önkormányzata régóta fontosnak tartja a lakosság tájékoztatását arról, ami a testület és a falu által működtetett intézmények háza táján történik. Kell egy ilyen orgánum, bár a megjelenés gyakoriságával már véleményem szerint gondok vannak. Olyan ritkán jelenik meg, hogy elveszíti minden aktualitását, szimpla "históriává" válik.Két, három testületi ülés történéseiből válogat, de nem mutatja be a döntések előzményét, hátterét, nem elemez, csak nyuszifülekkel felsorol. Sok esetben olyan szűkszavú a tájékoztatás adott döntésről, hogy a "földi halandó" csak néz maga elé bután, mert nem ért belőle egy kukkot sem. Hát ennek meg így mi értelme van? - kérdezhetnénk némi joggal. Azt már egyszer említettem itt, hogy a lap legnagyobb érdeme a helytörténeti publikációi. Látszik, hogy szerkesztő urunk történész, nem újságíró.

A másik - kicsit rövidebb múltra visszatekintő - médiánk a korábban önszorgalomból kialakított, majd mára már jelentős összeggel az önkormányzati kasszából is finanszírozódó Zánka TV. Ezzel sincs semmi baj! A TV a finanszírozásért cserébe jó színvonalon közvetíti a testület üléseit, tudósít a közéleti eseményekről, a művelődési házban működő klubok életéről, gyártja egyéb műsorait. Rendíthetetlenül, szenvedéllyel, hozzáértéssel. Mégsem tartja be vele szemben a szerződésben vállalt kötelezettségeit a megbízó önkormányzat! Bár ezt nem is értem. Ha kötök egy szerződést egy szolgáltatásra, hosszabb távra, azt azért kötöm, hogy mindkét fél számára rögzítsük a feltételeket ugyancsak hosszabb távra. Ezáltal mindenki tud tervezni. Nem azért kötünk szerződést, hogy legyen mit áthágni. (Arab kultúrákban szokás, hogy "én adtam a szavam, én is vehetem vissza". Az európai együttműködések világában ez finoman szólva nem szokás! Nálunk, Európában egy adott szót akkor is betartok, ha ez rám nézve - a megváltozott körülmények hatására - már nem előnyös.) A magyar nyelv egyszerűen fogalmaz: "Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó!" Úgy tűnik, a gyermekkorban elsajátított alapigazság az évek múlásával halványodik. Kár ...

Harmadik "közszolgálati" médiánk, a települési honlap azonban egyenesen gyalázatos. Az arculata Noé előtti, a '90-es éveket idézi, pedig azóta már hol tart a világ... (Tessék megnézni a környező települések honlapját és meglátjuk.) A honlap legnagyobb bűne azonban nem a "dizájnja". Hanem a szerkezete és a tartalma. A problémát az okozza, hogy ezt a két sarokpontot - mármint a szerkezetet és a tartalmakat - mindig a megbízónak kell meghatározni. A lap szerkesztője tehet ajánlásokat a szerkezetre vonatkozóan, de azt elfogadni és a tartalmakat meghatározni a honlap tulajdonosának kell. Ebből következik, hogy amennyiben a testület, vagy a hivatal saját kútfőből erre a feladatra nem tud hozzáértő embert delegálni, meg kell bízni egy külső, tapasztalt és elhivatott embert a faluból, aki képes folyamatosan friss tartalommal felöltöztetni az oldalt. ( A zánkait, nem egy másikat!) Persze megfelelő honoráriumért. Mivel a mai világ az internetről szól, abszolút első számú hírforrássá nőtte ki magát az elmúlt tíz évben, megítélésem szerint a jelenlegi oldal fenntartásával szégyenbe hozzuk magunkat. Pontosabban önkormányzatunk hoz szégyent vele a település fejére! (Csak zárójelben jegyzem meg, a négy éves megbízatásuk nem erre szól!)

Mindemellett a legnagyobb problémának településünk "médiapiacán" azt látom, hogy az elmúlt húsz év morgolódása, zsörtölődése, kritikája, ami az önkormányzati működést  és a település közéletét folyamatosan illette ez év január hatodikáig nem hívott létre az "állami" felületekkel szemben alternatív, központilag nem finanszírozott, tehát független hangot, amely ha mást nem, de legalább a választás lehetőségét biztosíthatta volna a faluban élő emberek számára. Ez azért elgondolkodtató! A faluban sok értelmiségi él, akiknek lételeme a pontos információ, jellemzője, hogy "tejfehér ködben " nem érzi jól magát. Mégsem alakult ki az a bázis, amelynek talajáról működőképes médiafelület nőhette volna ki magát. Lehet, hogy ez a "hazaérek, bezárkózom, tessék engem békén hagyni!" hozzáállás? Vagy a "ne szólj szám, nem fáj fejem" örök igazság a mozgatórugó? Talán mindegy is. Egy biztos: Saját életünkkel, és sorsunkkal játszunk.

Felelősséggel, vagy anélkül ...

23 komment

Címkék: weboldal támogatás tervezés képviselő testület médiapiac választási ígéretek visszavonása zánkai hírmondó szerkesztő urunk zánka tv kútfő

A Birodalom visszavág - avagy Zánka véleményt kezel

2011.02.12. 10:00 :: Zánkanári

 

Nagyon jó felvetések születtek a blogon kicsiny településünk közlekedési helyzetével kapcsolatosan az elmúlt napokban. Gratula a kommentelőknek! Köszönet érte! Úgy gondolom, a téma megérdemel egy misét, nem sokára "celebrálom" majd. Jelen bejegyzésnek azonban egész más témát választottam: A hatalom és a nép viszonya Zánkán. Mert fontos látni, hogy hol élünk! Tudjuk: "A lét határozza meg a tudatot." (Powered by Géza Hofi.)

A hatalom hálójában vergődni nem egy kellemes érzés. Legyen az az államhatalom bármely ága. Gondolom abban egyetértünk, teljesen mindegy, hogy az APEH, a rendőrség, vagy a bíróság, esetleg a büntetés-végrehajtás keseríti éppen mindennapjainkat. Persze ennek a helyzetnek meg van az a diszkrét bája, hogy az esetek nagy százalékában nem véletlenül teszi. A törvényhozás kialakítja azokat a játékszabályokat, amelyek mentén az ország honpolgárai élhetik az életüket - polgári jog (PTK), büntetőjog (BTK) és társaik. Akinek ez nem sikerül, annak meggyűlik valamely szervvel a baja. Az ritkán fordul elő és inkább csak felsőbb szinteken, hogy ellenlábasok vádaskodásai miatt indul egyébként ártatlan ember ellen "hadjárat". A képlet viszonylag egyszerű: Ne sérts törvényt és nem lesz bajod! Ha törvényt sértesz, elkaplak. (Ez persze egészen leegyszerűsítve igaz.)

A fentiek alapján gondolhatnánk, hogy a törvénytisztelő állampolgárnak nem eshet baja. Még Zánkán sem! Sajnos azonban - véleményem szerint - "ez így, ebben a formában, nem igaz!" Persze nem kell semmi komolyra gondolni. Senkit nem fenyeget börtön, vagy magánzárka, bírósági tárgyalásokat sem tartunk a Polgármesteri Hivatalban, sőt a főtéren - hol is van? - való pellengér, akasztás, vagy megkövezés sem divat már régóta. (A hírmondó honismereti rovatában szívesen olvasnék róla, mi volt ezen módszerekhez a falu hozzáállása a középkorban, a török idők előtt.)

Ahogy én látom, nálunk egyszerűen csak karriereket törünk kerékbe, egyéni sorsokat akasztunk a szögre, ha érdekünk úgy kívánja, gyermekét egyedül nevelő édesanyát is megrángathatunk, ha gazdasági érdekeinknek fekszik keresztbe puszta létezésével, de akár vállalkozói egzisztenciákat, - azaz munkahelyeket! - is veszélyeztetünk, ha úgy hozza a "vaksi sors". Mert megtehetjük! Aki ellenáll, azt félreállítjuk, de kíméletlenül. (Zánkai harctéri helyzetkép, röviden.)

"Megjárja még a Novák!" - mondta az Egészséges erotika című filmben a "Ladagyár" - értsd: láda gyár, - igazgatója szegény renitens Nováknénak, mikor is az "elvetemült, nép ellensége" férj nem engedte nejének a sexuális típusú kérdőívet kitölteni. Ja, hogy ez a történet nem napjainkban játszódik? Ez már csak hab a tortán, de úgyis fogalmazhatnám, hogy ez itt a lényeg. Az idézet az "átkosból" való, - Tímár Péter első filmje rendezőként, amely évekig hevert dobozban különféle íróasztalokban és poros raktárhelyiségekben - mélyen a rendszerváltás előtti idők erkölcsi és társadalmi mocsarából, - nagy hatalmú párttitkárok és TSZ elnökök világából - ami ellen 1990 táján egy ország küzdött, hogy véget érjen. A fentebb leírt állapot azonban - véleményem szerint -  a rendszerváltást követő két évtized Zánkájára jellemző és mind a mai napig tart.

Nem arról van szó, hogy a rendeletek, helyi "törvények" ellen vétő, lázadó, semmirekellő - egyébiránt mégiscsak szavazó! - polgárokat "rendszabályoznánk" meg módszeresen, de a törvényekben rögzített szankciók alkalmazásával, hanem a látott példák alapján az az érzése támad az embernek, hogy az eltérő vélemény az, ami úton-útfélen kiveri a biztosítékot és ördögi, övön aluli cselekvésre ösztönöz. Ebben jelen zánkai gyakorlatunk különbözik az államhatalom kényszerétől ahol a törvények - még ha rosszak is - betartatásáról van szó, de különbözik az "átkosban" működő rendszertől is, amely legalább nem bújt a szabad demokrácia álcája mögé. Az a rendszer ugyanis azt mondta magáról, hogy "szocialista demokrácia". Megtanultuk, hogy a jelzővel - amit nem egészen értettünk, hogy miért kell - ellátott verziója a demokráciának ilyen reflexekkel működik. Negyven év regnálás után meg is dőlt szépen. De módszerei máig hatnak, és nem csak Zánkán.

Ma az országban, ahogy Zánkán is, jelző nélküli a működő demokrácia. Azt gondolnánk, hogy a köz szolgálata, a tehetséges választópolgár bátorítása, az elesett honfitársunk felsegítése és biztatása, támogatása a feladat annak érdekében, hogy jól menjenek dolgaink. Ehelyett, véleményem szerint azt látjuk, hogy kis falunkban a könyöklés és egymás eltiprása, érdekeink mentén történő politizálás, politikai ellenfeleink ellehetetlenítése, vagy "megvásárlása", azaz a hangos száj "betömése", a klientúraépítés az alkalmazott módszer. Aztán, miután mindenki jóllakott már körülöttünk, - és féltve jussát, szólni nem mer -  vagy a nép másik, gondolkodó fele "törött kezével vérző orrát törölgeti", akkor szabad a préda! Legyen az erdő, mező, sebes kis patak, toronyóra láncostul, vagy vadásztársaság. Minden mindegy, hiszen már mindenki "térdre és imára" ereszkedett körülöttünk.

Ilyen, demokráciának álcázott rendszerre van szüksége Zánkának? Ettől várjuk a megváltást, amikor saját "érdekerdejétől" senki sem látja már azt a bizonyos "választói erdőt"? (Ezért fordulhat elő ciklusról ciklusra, anélkül, hogy történt volna valami turizmusfejlesztés területén, minden jelölt legfontosabb feladatának tartja a turisztikai fogadóképesség fejlesztését. Aztán megválasztva jön a "nincs forrás" lemez. Mi pedig négy évig rágódunk azon, hogy "Mit mondott? Mé' mondta?")

De nem is kell folyton a hátuk mögé tekingetni. De nem ám! "Választói erdőnk" már nem a régi. Már nem akarja, - az elmúlt évek választási eredményeiből ez látszik, vagy legalábbis nem tudja elképzelni, hogyan kellene nekiállni - lebontani és átalakítani ezt a ciklusok óta félre siklott, elvetélt rendszert, ami csak idő kérdése, hogy egy jelentősebb botránytól megrázkódtatva maga alá temesse jeles képviselőit. Átalakítani a zánkai önkormányzatiságot egy olyan rendszeré, amelynek középpontjában nem a saját érdek, hanem a zánkai ember áll... Hajrá Zánka!

Amen

11 komment

Címkék: a közlekedés rendőrség apeh bíróság demokrácia stratégia hofi géza btk tímár péter kommentelők helyi politika ptk bv amen struktúraváltás hatalom hálójában vaksi sors

"Zimmerferi" - avagy Zánka és a turizmusfejlesztés

2011.02.05. 17:08 :: Zánkanári


Kommentelő blogtársunk javasolta, hogy Zánka ügyeit illetően a Zánka TV-n és a programturizmus.hu-n tájékozódhatunk. (Nem igazán értettem, miért ne a falu honlapjáról csipegessük a hasznos információkat. Mint ahogy azt sem, miért költünk 200.000,- Ft + ÁFÁ-t - ez most nem elgépelés! - egy külső honlapon történő megjelenésre, amikor Zánka hirdetési igényét a cég által ajánlott 35. 000,- Ft-os csomag is kielégítené, ahol is a település alapadatain kívül az éves programnaptár lenne megjeleníthető. A honlap neve: Programturizmus. Ez azt jelenti, hogy a programgazdák - szállodák, éttermek, pincészetek, programszervezők jelenítik meg az érdeklődők számára saját költségükön a kínálatukat, amiből aztán vendégéjszaka és fogyasztás kerekedik. Zánka Önkormányzata az évi néhány kulturális rendezvényen kívül milyen programok gazdája? Egyébiránt megjegyzem, hogy ezzel szemben a falu saját honlapjára eddig éves szinten 120.000,- Ft-ot költött mindössze!)

Mindenesetre, - főleg ha van miből költeni rá, bár újabban nem azt hallom a képviselő testületi üléseken, hogy dúskálnánk az anyagiakban - nem rossz a településünkön turizmusból megélni kívánó szolgáltatóknak, ha több helyen is fellelhetők az információk. Persze főleg akkor nem rossz, ha a neten keringő állítások legalább alulról súrolják a valós állapotokat.

A turizmus egy hallatlanul érdekes "iparág". Lényegében az egyes szolgáltatás elemek összességével egy adott terület által felkínált élményt értékesítünk a vendégek részére. Egy kiadó szoba önmagában eladhatatlan. Ugyanúgy, mint egy éttermi asztal, vagy egy kávéházi férőhely. A vendég nem aludni, vagy enni utazik egy turisztikai fogadóterületre. Egyértelműen élményeket szeretne magáévá tenni, átélni, megtapasztalni. Ahhoz, hogy mindezt megtegye, utazni kell, szállást kell bérelni, étkeznie kell, és itt zárul a kör, így "fogynak el" a terület szolgáltatásai. A végén mi marad egy utazásból? Jól tudjuk, egy csomag fénykép, néhány prospektus és az élmény a szívünkben és a lelkünkben. Éppen azért, hogy a beígért és az átélt élmény közelítsen egymáshoz, tehát maximáljuk a vendég elégedettségét, fontos a turizmus marketing alapvetése: Csak olyat szabad ígérni, amit nyújtani is tudunk, és olyan színvonalon, amelyen ígértük. A vendég az ajánlatunkra elképzeli még otthon azt az élményt, amit szeretne átélni. Ha megérkezve nem találja az általa megálmodott körülményeket, csalódott lesz.

Tehát ha azt állítjuk a programturizmus.hu oldalon Zánkáról, hogy "A településen minden feltétel adott a horgászturizmushoz," akkor ennek így is kell lenni. Nem elég, hogy ott a Balaton, - amihez egyébként Zánkán eléggé korlátozottan fér hozzá a horgász, - meg hal van benne, meg van kiadó szoba is és üres étterem! Csónakkikötőre és bérelhető csónakokra, a partról megközelíthető horgászstégekre, Klubházra - horgászbolttal, WC-vel, zuhanyzóval, büfével - és ügyes helyi szervezőkre van szükség, hogy leírhassuk a fenti mondatot. De ezekkel a feltételekkel nem rendelkezünk. Jelen pillanatban azzal szembesül a Zánkára érkező horgász, hogy a partot horgászat céljából nem egyszerű megközelíteni, csónakot bérelni egyenlő a lehetetlen vállalkozással, helyi embert, aki üzletszerűen jó tanácsokkal látná el elvétve sem talál. Tehát véleményem szerint Zánkán semmilyen feltétele nem adott a horgászturizmusnak. Mindamellett horgászni természetesen lehet, de nem nagy volumenben és nem az elvárható színvonalon. Ettől kezdve a turizmusnak ezen ága Zánka számára mint jövedelemtermelő profitcenter, nem létezik! Fejleszteni kell és akkor majd lesz.

A programturizmus.hu Zánkát bemutató oldalának másik állítása is szemet szúr: "Zánka Önkormányzata jó gazdája a településnek, folyamatosan fejleszti a község idegenforgalmát." Azt nem vonom kétségbe, hogy az önkormányzat jó gazdája a településnek. (Bár az eddig elhangzott 15 bejegyzés zöme éppen nem erről szólt.) De az, hogy folyamatosan fejleszti a község idegenforgalmát, olyan messze jár a tényleges helyzettől, mint az a bizonyos Makó Jeruzsálemtől. Az elmúlt húsz esztendőben a strandon és közvetlen környezetén kívül - és ott sem elegendő! - semmi meghatározó nem történt a turizmusfejlesztés területén. (Ha valaki a parti sétánnyal hozakodik elő, haza megyek! Jobban járt volna a település lakossága, ha egy előre meghirdetett időpontban a sétány árát a Polgármester kiszórta volna az ablakon az összegyűltek közé. Sétány a semmibe! Drótkerítés és nádfal között. Kinek van kedve itt akár egy percet is eltölteni? Gondoljunk csak a Tagore sétányra. Ha az sétány, akkor a zánkai viakolor csíkot minek nevezhetjük? Sétánynak semmiképpen sem! - Várom a kedves kommentelők javaslatait egy frappáns elnevezésre. Fődíj: egy palack bor. - Ezt nem nevezném turizmusfejlesztésnek, hanem véleményem szerint kimeríti a felelőtlen gazdálkodás fogalmát.)

Véleményem szerint az lehet a baj, hogy keverjük a fogalmakat. Bölcs a mondás, amely a vita megkezdése előtt a használt fogalmak tisztázására szólít fel. Íme néhány releváns fogalom az én olvasatomban:

Turizmusfejlesztésen azt értjük, amikor egy fogadóterület vagy a vonzerejében, vagy a fogadóképességében teremt jelentősen újat. Vonzerőnek meg azt a választ nevezzük, amit a Miért töltsem Zánkán a szabadidőm, milyen élmények érhetnek? - kérdésre adunk. A fogadóképesség területéhez a strand, a szálláshelyek, a vendéglátó helyek, a kereskedelmi egységek,a játszóterek, az orvosi ellátás, a banki,- postai,- információs,- szépészeti szolgáltatások, a közbiztonság, az utak- és a közvilágítás állapota, a település parkosítottsága tartoznak. Tehát azok a körülmények, amelyekkel a vendég a tartózkodása alatt találkozhat.

A turizmusfejlesztés egy településen tehát egy elég összetett feladat, amely nagy szakértelmet kíván, mert egy elhibázott fejlesztéssel többet árthatunk, mint amennyit nyerünk. A fejlesztések elsődleges szempontja kell, hogy legyen, hogy hosszú távon biztosítani kell a  fenntarthatóságot. Azaz ne csak hasznot hozzon rövid távon, hanem őrizze meg a környezetét! (Csak a példa kedvéért: Mi történne a Hegyestűvel hosszú távon, ha minden turista haza vinne egy követ? Néhány tíz év múlva át kellene keresztelnünk a területet "Lapos tű"-vé.)

A fentiekből egyértelműen következik, hogy egy magára valamit adó település képviselő testülete, amennyiben fejleszteni kívánja turizmusát, első lépésként meghatározza annak stratégiáját, ami biztosítja az átgondoltságot és legfőképp a fenntarthatóságot. Nos, Zánkán az elmúlt húsz esztendőben én nem találkoztam turizmusfejlesztési stratégiával, sem azzal, hogy a képviselő testületünk végiggondolta volna mit is lehetne és kellene tennünk településünk legfontosabb gazdasági potenciáljának fejlesztése érdekében. Vagy nem voltak képesek, vagy nem akarták.

Egyik sem túl hízelgő. Sőt, a településen turizmusból élők számára tragédia! Zánkán zárva tart a patinás és méltán híres Rétes csárda a parti sáv központjában? Nem éri meg 5-6 hónapra sem nyitva tartani? Nem tűnik fel senkinek sem, hogy itt valami nincs rendben? Ha legközelebb bezár a következő étterem, vagy panzió, akkor azt is csöndben tudomásul vesszük? Azt mondjuk majd, hogy "Ja, Pelikán, az Élet nem egy habos torta!"

Tisztában vagyok azzal, hogy a vendégek számának csökkenése, a szezon beszűkülése nem egyedi zánkai probléma. Ennek ellenére hozom Madách Imre szavait:

"S az ember célja e küzdés maga."

(Folytatjuk)

52 komment

Címkék: turizmus gazdaság stratégia élmény tragédia madách imre zimmerferi vonzerő hegyestű programturizmus csónakkikötő horgászhely zánka tv turizmus marketing vendég elégedettség profitcenter parti sétány tagore sétány

Erre csörög a dió ... - avagy Zánka is adhat egy részt a civileknek

2011.02.03. 21:43 :: Zánkanári

Adóbevallás! Brrrrr ...! Futkos az emberek hátán a hideg.


A gyomor szorítását egy érzés táplálja. A bizonytalanság. Eleget adóztam az évben, vagy itt a végén még rá kell-e fizetnem? Ha igen, mennyit. Ez persze nem mindegy. "És jaj a legyőzötteknek!" Pedig egy aránylag egyszerű eseménye az évnek. Egész évben adózunk, havonta fizetünk jelentős összegeket az államnak, - amit aztán vagy jól, vagy rosszul, de felhasznál - és az évfordulón egy nyomtatvány segítségével leírjuk, hogy mi mennyi. (Tudjuk: "Mennyi? 30. Mi harminc? Há' mi mennyi?" Hofi Géza)

Ezt az egész idegbajos időszakot azonban körülfogja egy egész eltérő gondolat- és érzelemvilágot feltételező eleme a mi kis adórendszerünknek. Sokan, sokszor elmennek mellette, nem gondolkodnak el rajta, mert rohan a világunk, s rohanunk mi magunk is. Ez pedig nem más, mint az adófelajánlás rendszere. (Nem biztos, hogy így hívják, de a lényege ez.)

Na bumm, akkor meg mi van? - kérdezhetnénk.

Hát nagy vonalakban arról van szó, hogy valamikor a homályba vesző múltban egyik kormányunk kitalálta, - ha már nem finanszírozza a civil szférát, egyrészt, mert nem teheti, másrészt mert nem is akarja, - az adóalanyok - ugye milyen rosszul hangzik? - adójuk 1 %-át felajánlhatják kedvenc egyházuknak, illetve 1 %-ot adhatnak az általuk preferált civil szervezetnek. Halleluja! - mondhatnánk. Meg van oldva a probléma, szenzációs lehetőség! Mégsem élünk vele teljes körűen. És ez szomorú.

Az emberek többségének az a lényeg, hogy összerakják végre az adóbevallást. Nem akarják "megzavarni" a nehezen összehozott rendszert holmi felajánlásokkal. A másik típusú adózó minden határidő legvégén, kapkodva készíti és adja be bevallását. Neki nincs ideje kutakodni, keresgélni az adatokat annak érdekében, hogy fel tudjon bármit is ajánlani. Mindenesetre nekünk nem kerül semmibe, ha élünk az adófelajánlás lehetőségével. Ha nem élünk vele, akkor elképzelhető, hogy pontosan a környezetünkben mindeddig jól és hasznosan működő civil szerveződést ítéljük halálra. Pedig fontosak! Olyan területeken fejtik ki tevékenységüket, ahová az állam "keze" csak közvetve, maximum támogatásokon keresztül tud elérni.

Minden problémára természetesen nem tudjuk a megoldást, de az információ hiányát tudjuk orvosolni. Álljon tehát itt Zánkán működő civil szervezetek és egyházak listája és a felajánláshoz szükséges adatok, nehogy információ hiányában ne tudjuk támogatni egyházainkat, a zánkai iskolát, vagy a sportkört, esetleg a horgász egyesületet.

 

 

Magyar Katolikus egyház: 0011

Evangélikus Egyház: 0035

Református egyház: 0066

Közösségi és Tömegsport Klub Zánka: 19258696-1-19

Aranyhíd Horgászegyesület Zánka: 19261014-1-19

Bozzay Pál Általános Iskola Zánka: 18930012-1-19

Zánka közrendjéért Polgárőr Szervezet: 18921296-1-19


2 komment

Címkék: hofi géza civil szervezetek adókedvezmény

Itt a piros, hol a piros ... - avagy Zánka és a nyilvánosság

2011.02.01. 23:49 :: Zánkanári

Elmúlt héten önkormányzati ülést ültek Zánkán. Gondoltam, közel egy hét elegendő lesz a jegyzőkönyv netes közzétételére, de csalódnom kellett. Sajnos ez esetben a Zánka TV sem bizonyult gyorsabb hírforrásnak. A legutolsó önkormányzati ülés náluk 2010. december 15-én történt. No de mindegy, nem adjuk fel! Áttanulmányoztam az általam is oly sokszor ostorozott zánkai honlap információtartalmát, úgymond a zánkai transzparenciát.

Az volt az érzésem, hogy amikor valakinek eszébe jutott egy jegyzőkönyvet, vagy jelentést feltenni az oldalra, akkor az felkerült. Az oldalon található jelentések, rendeletek nélkülöznek minden logikát, rendszert és a legjellemzőbb tulajdonságuk a következetlenség. Egyébiránt a közérdekű közzététel címszó alatt egyetlen dokumentumot talál a nyájas olvasó! Se előtte, se utána? Majd következik két év költségvetésének anyaga. No ez már tényleg vicc! 2004-ből és 2003-ból!. No, ennyit a zánkai transzparenciáról! Ennek köszönhetően úgy döntöttem, hogy átszaladok a 2008-as (!) - ugyanis ez a legelső és legutolsó - "Közpénzek felhasználásának nyilvánossá tétele 2008. évről" című jelentésen. Bár szívesen olvasgattam volna valami "ropogósabbat" is.

A jelentés tételesen sorolja az egyes civil szervezeteknek, kluboknak juttatott éves apanázst. szépen, rendben és sorban. És a sor végén egy tétel: Gázló egyesület részére 2008-ban a zánkai képviselő testület 200. 000,- Ft-ot juttatott működési támogatásként. Az összeg lehetne vita tárgya, de mielőtt bármit is gondoltam volna, megkerestem az egyesület honlapját. Egészen tetszetős darab! Szép képi megjelenéssel, áttekinthető szerkezetben, a teljességre törekedve mutatja be az egyesület áldásos munkáját, amit a környezet- és természetvédelemre való nevelés területén tesz. Ez a színvonal tükröződik honlapjuk letisztult arculatában és rendezettségében egyaránt. Ismereteim szerint egyébként az egyesület tevékenysége tiszteletre méltó, kívánatos, előre mutató és véleményem szerint is támogatandó!

Nagy természetességgel a Gázló egyesület beszámolói, közhasznúsági jelentései szépen sorban sorakoznak a honlapon. Felfigyeltem a 2008-as évre. Gondoltam megnézem. De nem hittem a szememnek: A 2008-ban valóban megjelenik Zánka az önkormányzatok sorában támogatóként, - nagyon helyesen! - de mindössze 20. 000,- Ft támogatással.

Bummm ...Krasssh ... Bannng! Mi van?

Tehát a kiinduló helyzet az, hogy egy önkormányzat - saját közzétett jelentése szerint -támogat egy jó célt 200.000,- Ft-tal, amiből 20.000,- Ft kerül az egyesület közhasznúsági jelentésébe. - A fellelt adatok szerint legalábbis ez az optikája.

Ha jól értelmezem az olvasottakat, akkor két lehetőség adódik egy kis elvárható magyarázkodásra: Egyrészt Zánka közpénzek felhasználásáról szóló jelentése pontatlan. Ezzel a változattal az a probléma, hogy ha ez tényleg így van, akkor hogyan tekintsünk az önkormányzat által közzétett egyéb adatra. Lássuk be, felmerül az emberben a kétely bármikor az önkormányzat által elénk tárt adatok pontosságát illetően. Ráadásul még azt sem gondolom, hogy szándékos lenne a tévedés. (ha egyáltalán az!) Ettől függetlenül nem lenne szebb a "bizonyítvány", amit településünket mindeddig kiválóan üzemeltető önkormányzatunk kiállítana magáról.

A másik verziót végig sem merem gondolni... (Ha merném, - feltéve, de meg nem engedve - azt a kérdést lennék kénytelen feltenni, hogy ha az önkormányzat jelentése helytálló, és valóban 200.000,- Ft támogatást szavaztak meg és fizettek ki az egyesület részére, akkor hogyan történhet meg az, hogy csak 20.000,- Ft "landol" az egyesület jelentésében? Hol a köztes 180.000,- Ft?)

Fenti kérdések persze mindaddig költőiek maradnak, amíg valaki a 2008-as testületből elő nem kapja adott ülés jegyzőkönyvét és egy kövér komment keretében meg nem válaszol rájuk. Addig is javaslom, a helyzet megértése érdekében gyakoroljuk a népi játékot:

Itt a piros, hol a piros ...

18 komment

Aki bújt, aki sem ... - avagy Zánka és az önkormányzatiság

2011.01.31. 22:55 :: Zánkanári

Megszólíttattam! Nem érdemtelenül. Valóban az elmúlt hétvége enyhén szólva csendes volt a blogon. Vasárnap este végig szaladtam a kommenteken, hát mit mondjak, gyorsan végeztem. Szerintem ez volt a blog életében a holtpont, amin ha túljutunk, "Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg?" Aztán ma feltámadt a mélyen tisztelt blogoló közösség, és különböző témákban újra hírmorzsák tömegei lepték el Zánka vélemény oldalát. Köszönet érte!

Az egyik kommentelő társunk kérdést tett fel, amiben az iránt érdeklődik, hogy Önkormányzatunk működését vajon hány bizottság segíti. Ez a kérdés azonnal írásra sarkallt, hiszen véleményem szerint Zánka közéleti rákfenéje régóta, hogy a képviselő testület, élükön Polgármesterünkkel egy zártkörű, szűk klubnak tekinti azt a grémiumot, aminek annyi témában és területen kell felelős, olykor messze ható döntéseket hozni, ami nem mindig egyszerű feladat.

A téma tehát adott, nézzük a részleteket!

Az önkormányzati választásokon minden település - az aktuális választójogi törvény alapján - eldönti, hogy kiknek a kezébe teszi adott falu, vagy város sorsát. Megválasztjuk településünk első emberét, a polgármestert és a törvényben meghatározott számú képviselőt. A törvény nem határozza meg, hogy a tisztségekre megválasztható polgár milyen végzettségű, tapasztalatú, szándékú ember lehet. Ennek megfelelően a választásokat követően mind a polgármester, mind a képviselők lehetnek egészen egyszerű emberek alacsony iskolai végzettséggel, lehetnek szakmával rendelkező polgárok, vagy diplomások, akár Akadémikus, vagy atomtudós, fiatal, vagy egészen idős ember is. Ebből is látszik, hogy egy testület egymástól eltérő életkorú, végzettségű, élettapasztalattal rendelkező emberekből áll. Egy közös cél és érdek lebeghet a szemük előtt, adott település érdeke. - Jó esetben.

Mivel a kiinduló pontja és a háttere minden képviselőnek más és más a felálló testületben, ennek megfelelőlen két jellemző a tagokról: egyrészt mindenki máshoz ért, másrészt senki sem ért mindenhez! És ez a kulcsmondat. Ez a felismerés határozhatja meg egy önkormányzat hozzáállását a település ügyeihez. Azt már rég tudjuk: attól, hogy megválasztották, még senki nem tartja kezében a bölcsek kövét. Amit nem értek, miért gondolják ezt mégis jó néhányan Magyarországon magukról.

Mit tehet egy felálló testület a fenti problémakörrel? Társadalmasítja a döntéshozatal mechanizmusát működése során. Ez azt jelenti az én olvasatomban, hogy adott képviselő testület megvizsgálhatja, hogy a várható ügyekben, témákban ki tudna segítségére lenni a település lakói közül. Hátha van olyan, aki látott már közelről iskolát, művelődési házat, vagy települési turizmusfejlesztést, vagy éppen szociális együttérzést. Esetleg képzett és tapasztalt szakembereket is találunk a lakók között. Miután feltérképeztük településünk lakosságát a fenti szempontok alapján, máris tudjuk: Nem vagyunk egyedül! Sem vívódásainkban, sem döntéseinkben nem kell csak saját kútfőre hagyatkoznunk a számunkra ismeretlen területeken, hanem segítséget kérhetünk döntéseink előkészítése során azoktól a szakemberektől, akik véletlenül éppen településünkön élnek. Nem azt kérjük tőlük, hogy döntsenek helyettünk. A döntések meghozatala és annak összes ódiuma a megválasztottaké. De nagyon nem mindegy, hogy azok a döntések amelyek évekre meghatározzák egy település sorsát, milyen információs háttérrel vannak megtámasztva.

Mit tehet egy testület ebben a helyzetben? Nem bonyolult, a törvény tálcán nyújtja a lehetőséget: a település életében frekventált témákban bizottságokat hozhat létre. A bizottságok lényege éppen az, hogy azok képviselő tagjai mellett bevonható testületen kívüli tag is. Magyarul a döntések előkészítésébe hivatalosan meghívhatók bizottsági tagnak adott téma helyi szakértői. Ez aztán az igazi segítség településünk honatyái és honanyái számára! Ismerjük a mondást: "Segíts magadon, az Isten is megsegít!"

Nézzük, mit tesz Zánka Képviselő Testülete!

Láttuk a Testület alakuló ülésén, (2010. 10. 13-án) létrehozta a törvényben előírt ügyrendi bizottságot. "slussz-passz!" - szokta volt mondani édesanyám, amikor egy témát le kívánt zárni.

Ennyi? Ez minden segítségkérés a település lakóitól? Nálunk a képviselők polihisztorok, hogy nem tartanak igényt a kívülről jövő szakmai véleményre? Vajon ki ért jobban a közoktatás egyes kérdéseihez? A borász, vagy a vízügyi mérnök, vagy a postamester? Ki látja jól településünk turizmusfejlesztési lehetőségeit? Az iskolaigazgató, vagy a könyvelő?

Ezt érti valaki? Hiszen a törvény lehetőséget ad bevonni a téma helyi szakembereit! És még azt is megkockáztatom, hogy ez nem feltétlen anyagi kérdés, - bár már többször kiderült, hogy a demokrácia időigényes és drága. Arra gondolok, hogy amennyiben településünk önkormányzata úgy ítéli meg, hogy szükséges lenne a döntéshozatal társadalmasítása, de nincs rá keret, a felkért külsős bizottsági tagok megtiszteltetésnek vennék a felkérést és ingyen, bérmentve vállalnák a feladatot. Persze, ha látják értelmét. Ha látják, hogy a szakmai érvek meghallgatásra találnak és figyelembe vétetnek. Ha látják, hogy tevékenységük hatására is (!) a falu dolgai jó irányba mennek.

Amíg idáig eljutunk, addig is marad a bujkálás a háttéralkuk erdejében, a "fiúk a klubból" feeling az együttműködés helyett.

"Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske ..."

12 komment

Címkék: turizmus saját bizottság polgármester közoktatás képviselő testület fiúk a klubból választójogi törvény repül a nehéz kő kútfő slussz passz

süti beállítások módosítása