Itt van bizony! "S szép, mint mindig énnekem." - írja kedvenc költőm, akit nem tudom miért szeretek, de szeretem. Azért szeretem az őszt, - talán a költővel együtt, - mert ebben az évszakban - normál esetben - lenyugszanak a dolgok. A természet is lassan díszét veszti, felénk, a Balaton partján lecsengett a szezon, a termés is a pince mélyére került, némi küzdés árán, de szeptemberre iskola igazgatónk is lett, s méltó módon ünnepeltük a balatoni szezonzárást a strandon és a sikeres szüretet egyaránt.
Én nem ismerem a kanárik természetrajzát, - hát nem vagyok egy halbiológus, az biztos, - de az őszi megnyugvás számomra mindig párosul egyfajta energia dózissal, amely révén soha nem látott aktivitásra teszek szert. Így van ez idén is. Lássuk hát a dolgokat ...
Hangos volt a nyár.
Sajnos idén sem a hosszú, tömött sorban hozzánk érkező vendégek kibírhatatlanul nagy tömegei zajongtak bele a zánkai fülledt nyári éjszakába, ők ugyanis ebben az évben is messzire kerülték kicsiny falunkat, bár az időjárás kegyes volt velünk. Ennek ellenére bebizonyosodott a sokat hangoztatott tétel, ha nem teszünk érte, nem lesz vendég a faluban. Persze én nem hibáztatom a Képviselő Testületet. Ha nem értek a harangöntéshez, akkor a Nemzeti Harangöntő Zrt vezetőjeként én is hibát hibára halmozhatok a legjobb szándék mellett is. A különbség csak az, hogy egy gazdasági társaság élén elkövetett hibák rövid távon, mondhatnám azonnal éreztetik hatásukat, a tulajdonosi kör pedig velem érezteti, hogy 3 percem van összepakolni a személyes dolgaimat. Egy település élén elkövetett hibák hosszú távon okozhatják a falu romlását. A baj csak az, hogy ez a hosszú táv kezd bekövetkezni, ugyanis húsz esztendeje tart. Zánkán az önkormányzati működés a rendszerváltozás óta megpróbálja figyelmen kívül hagyni, hogy egy preferált turisztikai fogadóterület kellős közepén éli mindennapjait. Településünk az elmúlt hosszú időszakban példásan tette dolgát, minta értékűen üzemelt. Tette mindezt napjainkig, ahol már gyülekeznek a vészjósló, sötét, vaskos felhők. Problémáink fészkes fészke a munkahelyteremtés hiánya - fiatalok elvándorlása - elöregedő, "alvó település" tengelyen fogható meg leginkább. Ez okozza óvodánk és iskolánk elnéptelenedését, intézményeink településünkre háruló költségeinek növekedését, a lassú, de biztos agóniát. Ezt mind tudjuk. Ennek ellenére sem teszünk semmit. Például nem segítjük elő településünkön a turizmus fejlesztését, de annak marketingjéből is teljesen kivonul az önkormányzat. Pedig a turizmusfejlesztés munkahelyeket teremt, valamint távolról hoz jövedelmeket a településre, amiből profitálhat egyén és közösség egyaránt. (De ezt már mintha írtam volna valahol ...)
Hangos volt a nyár az amúgy általában uborka szezonban is, hiszen első nekifutásra iskolánk intézményirányító társulása képtelen volt megválasztani a Bozzay régi-új igazgatóját. Soha nem gondoltam volna, hogy ez is meg tud nálunk történni! Egyetlen jelölt lévén - az ismert támogatottsági viszonyok mellett - nem volt kétséges a szavazás kimenetele. Egyszer csak - mint a mesében, - hírnök jő, és mit hallunk? Nincs igazgató. A következő menet majd augusztus 31-én. Ezen a ponton Bacsó Péter etalon filmje, a Tanu jut eszembe, amikor Pelikán kérdezi a párt nagy hatalmú urát: "Virág elvtárs! Nem jöttek egy kicsit túl későn ezek a tűzoltók?" Felmerült bennem egy kérdés: Tisztelt Képviselő hölgy és urak! Nem késtünk meg egy kicsit ezzel? Normális helyeken egy iskolai tanév előkészítése az előző tanév végén megkezdődik. Júniusban! Mi meg augusztus 31.én még találgatjuk ki is fogja vezetni az intézményt. Aztán másnap becsöngettek ... Ja, előtte még lezajlott a második kör, valahogy megéreztem az eredményt. El is határoztam azonnal, hogy lottót veszek. Soha nem lehet tudni ... A második forduló talán még az elsőnél is érdekesebb volt. Történt ugyanis, hogy a messzi távolból felbukkant egy második pályázó, aki ezzel meg is határozta a végső helyezési sorszámát. Pedig olvasva az előmenetelt, még azt is gondolhattuk volna, hogy komoly emberről és komoly célokról van szó. Áttanulmányozva a pályázatát azonban megállapíthattuk, hogy itt egy erőtlen, az iskola múltja ás jelene iránt abszolút érdektelen próbálkozásról van szó. A jelölt nem vette a fáradtságot, hogy felkeresse az intézményt, és tájékozódjon, de még az interneten sem "szagolt" utána annak a helynek, ahová avanzsált. Dögöljek meg, ha értem! (Hofi után szabadon.) ... vagy talán mégis. Persze a végeredmény szempontjából teljesen mindegy.
Hangos volt a nyár vége a strandon is. Nyárbúcsúztató bulira hívta a Naná együttes a falu apraja-nagyját. Naná! Akár hagyományt is teremthetnénk belőle. Színvonalas rendezvény, sok érdeklődővel. Ingyen. A résztvevőknek és a falu költségvetése számára egyaránt. Kész főnyeremény. Ezt szeretik nagyjaink: amikor tehetséges emberek a falu érdekében ingyen és bérmentve áldozzák a vérüket. A rendezvény vendégei szempontjából persze ez a kis mellékzönge teljesen érdektelen. Ők egyszerűen csak jól érezték magukat és talán jövőre is a szezon végére pozicionálják a zánkai tartózkodást, hogy újra át tudják élni az egészet. Ilyen egyszerű az egész. Köszönet az önzetlen szervezőknek!
Aztán jött a szüretzáró felvonulás. Váratlanul ellepték a falu közterületeit a jópofa szalma-kompozíciók, hamisítatlanul megadva a rendezvény hangulatát és nem utolsó sorban az is megtudta, hogy mi fog történni Zánkán, aki nem akarta. Professzionális! A felvonulás tartalmasabb és több, izgalmasabb és térségibb, változatosabb és színesebb volt, mint valaha. Valódi Nivegy-völgyi parádé kerekedett a dologból. Együtt, a völgy borászai, polgármesterei, lakói a szervezőkkel azon munkálkodtak, hogy a völgy lakói és vendégei jól érezzék magukat és egymást! Ez gyönyörű! Kár, hogy ritka pillanat. Bravó! Az ilyen színvonalú rendezvények jelenthetnek igazi vonzerőt a szezonon kívüli időszakra. Aki részt vett az idei felvonuláson, biztosan el akar majd jönni jövőre is. Ismételten köszönet a szervezőknek. A rendezvény plakátján azt olvastam, hogy a Borút Egyesület mellett a falu apraja-nagyja volt a főszervező és a faluház a segítő. Mindezt a sorrendiségből és a feliratok betűméretéből következtettem ki. Kérdem én: Nem fordítva kell, hogy legyen ez egy településen, hogy a rendezvényekért felelős megbízott, "felkent" csapat viszi a zászlót, a falu népe meg segíti a rendezvény sikerét? Bár én már semmin sem csodálkozom. Mindig rájövök, Zánkán vagyunk.
„Az élet kaland itt ezen a helyen. De maradok, mert kalandvágy tombol bennem.” - Presser és Kern örökbecsű szavai jutnak eszembe, miközben azon gondolkodom, az Úr vajon büntetésből, vagy jóakaratból vezérelt minket 22 éve Zánkára. A fenti idézet azonban mindig megerősít.
Hát, kalandra fel!
