Már sötétedett, amikor tegnap egy pohár 2011-es évjáratú, szürkebarát újborral a kezemben csendes zugot kerestem házunk teraszán. Előttem a ködös Balaton, a túlpart fényei erőtlenül vibrálnak a távolban, nyakamba száll az est, számban a bor mindent elborító ízforgácsaival ideális környezet az elme pallérozására, - egyszerűen szólva, elgondolkodtam egy kicsit:
November első dekádja mindig különös időszak számomra. Mikor a naptár maga mögött hagyja az októbert és mély sóhajtással novemberbe fordul, bennem nőttön nő egyfajta feszültség, egy sajátos várakozás, amelynek csúcspontja november 11-én, Szent Márton napján teljesül be. Hasonlatos ez a karácsonyi ünnepkörhöz, amikor advent, - a felkészülés, a koncentráció, az elmélyülés magunkban, a világ dolgaiban, lélekemelő várakozás heteken át, ami - megtisztít és felkészít a kisded eljövetelére. A különbséget csak ott látom, hogy a Márton napot mintha nem tartanánk elég fontosnak. Jó, persze a karácsony, mint fundamentum, a messiás eljövetele nem vethető össze súlyát és következményeit illetően egy Márton nappal, de mégis, ha megvizsgáljuk a két ünnep belső tartalmát megállapíthatjuk, hogy ugyancsak egyenrangú, fajsúlyos gondolatokról van szó. Mert mi a karácsony belső lényege? A szeretet. És a Márton nap? Az önfeláldozás ünnepe, amikor az ember számára nem önnön maga a központi figura, hanem mást, másokat helyez gondolkodása középpontjába. Szeretet és önfeláldozás: egymásból következő, egymást feltételező érzésekről van szó. Ritka értékek mai, kis rohanó világunkban, ahol az emberek egymást taposva keresik az érvényesülést. Pedig lenne más út is. Erre ébreszt rá bennünket az év 316. napja, minden alkalommal, amikor Szt. Mártonra emlékezünk.
Megvan a történet? 316-ot írunk Krisztus után, - Licinius a Római társcsászár, - mert Róma ekkorra már itt tart - Pannónia ura, amikor Savaria - a mai Szombathely - városában megszületik Márton egy római elöljáró fiaként. A szülői ház elvárásának megfelelően katona válik a felcseperedő fiúból, a római hadsereg vitéz harcosa. "Isten útjai kifürkészhetetlenek." - tartja a mondás. És valóban. Egy hideg, téli estén a francia kisvároska, Amiens utcáit járva Márton egy koldussal találkozik, aki hiányos öltözéke révén valószínűleg éppen a halál fiává szegődött. A kemény katona, gyorsan felmérte a helyzetet, és meleg köpenyét ketté vágva megosztotta azt a másik emberrel, megelőzendő az ő fagyhalálát. Torokszorító a jelenet, - már ha elménkkel mélyen elmerülünk az érzésben. Mert jelen helyzetben a társadalmi státuszkülönbségek, valamint ezek szűnni nem akaró szem előtt tartása egy embertársunk valószínű halálához vezet, de ugyanakkor emberségünkből is meghal egy kicsiny rész. A kérdés csak az, meddig tart a muníció! Aznap éjjel aztán Márton álmában megjelenik Jézus a koldus alakjában. Ettől kezdve a fiú nem a császárt, hanem Istent szolgálja élete végéig. Megkeresztelkedik, majd 371-ben püspökké szentelik. Haláláig Tours városában folytatja áldásos tevékenységét. 398-ban, az év 316. napján temetik el. - Kísérteties, nem?
A legenda szerint a püspökké avatása miatt érte jövő küldöttek elől a libák óljába bújt. A szárnyasok aztán éktelen zajt csaptak, elárulva búvóhelyét. És már meg is van a kapcsolat az ünnep és az ő gasztronómiája között. Vesszenek a libák! És már csak egy láncszemre van szükségünk, hogy összeálljon a kép: november elejére általában elkészülnek az új borok, amelyeket aztán nagy lendülettel kóstolhatjuk a finom, ropogós libacombokhoz, roston sült libamáj szeletekhez, pezsgős-almás párolt káposztához és a hagymás törtburgonyához. Enyhén szólva is istenien hangzik!
Nézzük hát az idei felhozatalt:
Csípős idővel köszöntött ránk az est 2011. november 11-én. Délután ötre lelkes csapat gyűlt össze a Bozzay udvarán, kicsik és nagyok, jó sokan. Kezükben díszített lámpásokkal készültek izgatottan az indulásra. Elől az ovisok, utánuk meg az isisek szépen, orgonasíp formájára. A lámpások apró, imbolygó fénye összeadódva világította be a teret, mintegy lobogó bűvkört vonva a résztvevők köré. Jelkép e fény a katolikus egyház rendelése szerint, a jó cselekedetek hírnöke, amely a lámpionos körmenettel eljut a faluban lakó emberekhez. Nem volt ez másként idén sem, méltóságteljes, lélekemelő vonulás, hirdetve a jó cselekedetekbe vetett hitet, oda koncentrálva a figyelmet, akár egy órára is, ahol 364 napig kevésszer jár. Az a baj, hogy korunkban a világ másra fókuszál. Nem az emberség, a jó szándékú tett, - amit mindenki ért és üdvözöl - a fontos, hanem az érvényesülés, a kivagyiság és a pénz. Cél a még nagyobb érvényesülés, a még inkább kivagyiság és a még több pénz. Ebben a helyzetben egyszerűen nem érünk rá jót cselekedni. A "nem fordíthatjuk a fókuszt másra, mert elveszhetünk" életérzés hatja át mindennapjainkat, köti gúzsba kezünket, amikor segítő szándékkal nyújtanánk embertársaink felé. Sajnos így telnek napjaink annak ellenére, hogy az Ember maga jó. Ezért kell megragadnunk minden pillanatot, amivel ezt bizonyíthatjuk, mint tegnap este tettük, jó sokan.
A menet a művelődési házban landolt, ahol messze világító tábortűzzel, méltó, jól szervezett műsorral és a kicsik teás-sütis vendéglátásával folytatódott az ünnepség. Gratuláció illeti a szervezőket igényességükért, a rendezvény magas szintű lebonyolításáért. Aztán következett a libasült és az újbor kóstoló. A cateringet biztosító Theodora Étterem kitett magáért ugyanúgy, mint tette azt tavaly is. Gyönyörű, omlós sült libacombot varázsolt az asztalunkra ízletes párolt káposztával és hagymás törtburgonyával, rozmaring ággal díszítve, ahogy illik. Köszönet érte!
És hát az új borok ... Kiváló évjárat elhangzásáról tettek tanúbizonyságot. Illatosak, telt ízűek, mégis frissek, ropogósak, igazi élmény a kóstolgatásuk. Jöjjenek a részletek:
Elsőként Albert Feri bácsi pincéjéből került asztalunkra a 2011. évjáratú Juhfark. Meglepő kísérlet a beaujolais - újbor - készítésére, miután tudjuk, hogy a Juhfark az a fajta, amit a kor nemesít, teljes szépségét egy hosszú érlelési folyamat végén domborítja csak. Mindenesetre kíváncsian álltunk a kóstoló elé. A bor nem is okozott csalódást. A fajtától megszokott virág illatok helyett tömény gyümölcs illatfelhőt tapasztalhattunk. Ízében már hozta a fajtát. Citrusok szaladgáltak az ízlelőbimbók között, citrom, lime és grapefruit dominált, majd az elsődleges ízérzet végére megérkezett egy almás ízvilág. Aztán elemi erővel jött a savérzet, de pont annyi, amennyi kell, amit elvárunk egy Nivegy-völgyi Juhfarktól. Karakteres, kemény, de ízgazdag bort kóstolhattunk, ami szánkban - a gyümölcs és a sav váltakozásával - percekig tartó, hosszú ízérzetet adott. Nagy potenciállal rendelkezik, jogalapot teremtve a hosszú érlelésre hordóban és palackban egyaránt. Felnőtt korában roston sült, citromfű mártással tálalt halételek mellé bátran kóstolhatjuk.
Második tételünk egy igazi újbornak való fajta, a Gergely Borház 2011-es Rizlingszilvánija volt. Friss, üde bort kóstolhattunk. A reduktív, 16 C fokon kézben tartott irányított erjesztés megtette jótékony hatását, elegáns, gyümölcs hangsúlyos, intenzív illatot, kissé lágy, de fehér húsú gyümölcsökben gazdag - almás, körtés - ízvilágot eredményezett. Egyszerű sajtok mellett egy meleg nyári délután szívesen kortyolgatnám.
Harmadik borunk szintén 2011-ből egy francia fajta, Chardonnay a Gergely borházból. Nagyon szépen hozta a fajtát: elegáns megjelenés, intenzív illat - frissen kaszált rét illata egy kis mézzel és mentával vegyítve - koncentrált gyümölcsös elsődleges ízek - barackos ízvilág - és csilingelő savak, s mindez nagy harmóniában. Ez egy olyan intenzitású és szerkezetű Chardonnay, ami a fajtát eljuttatta egész a világhírig. Egy kis érlelés növelheti benne a mézes jegyeket, ami az igazán nagy formátumú Chardonnay-k sajátja. Zöld fűszeres szárnyas és sertéssültek méltó kísérője, de akár egy cézár saláta mellé is el tudom képzelni.
Scher Zsolti pincéjéből érkezik negyedik borunk, egy szép 2011-es Olaszrizling. Érlelés hiányában színében egy kicsit halvány szalmasárga, de ezt a kor egészen aranysárgává nemesítheti. Nagyon "kompakt" kis bor ez! Telt, mély virágillatokat, fehér húsú gyümölcsös - körte és egres dominanciával - ízvilágot, elegáns savakat tapasztalhatott a lelkes kóstoló publikum. A bor nagyon hosszú és nagyon kerek, és nagyon ígéretes, bár a fajta a Juhfarkhoz hasonlatosan nem igazán újbornak való, igényli a fél éves hordós érlelést. Csülök pékné módra a méltó társa.
Ötödik bor a sorban ismét egy 2011-es Olaszrizling volt Péringer Anti borházából. A bor teljesen friss, nyers, kissé opálos is talán , de nagyágyú! Klasszikus virág illattal indul. Intenzív, koncentrált. Ilyen felütés után az ember valami elképesztőt vár ízben és ettől a bortól meg is kapja. Elsődleges ízérzetben kellemes nyári alma érkezik, amely váltakozik a nagy gyümölcsű, kicsit víz ízű nyári barackkal, amely gyermekkorunkban girbe-gurba vonalakat rajzolt a pólónkra, mikor szürcsölve nagyot haraptunk belé. Aztán jönnek a savak, szépen, rendben. Stabil, kellemes savszerkezet jellemzi a bort. Ennél már csak utóíze izgalmasabb, mandulás és elvártan hosszú. Újborként nem hoznám forgalomba, meg fogja hálálni a hordós, majd a palackos érlelést. Mindenesetre ez a bor bizonyítja, hogy a Tagyon-hegy mellett a Balázs-hegyen a Mocsár-dűlő igazán otthona az Olaszrizlingnek. Töltött káposztával fogyasztanám szívesen.
Hatodikként érkezett a Lídia Borház - Varga Zoltán pincészetéből - a Marcella 2011, ami egy érdekes rosé Zweigelt és Pinot Noir fajták házasításából. Elsőre meghökkentő a kicsit schillerbe hajló a roséktól nem várt, erősebb színvilág, de véleményem szerint ez csak szokás kérdése. A kóstoló végére hozzá is szoktam. A bor koncentrált gyümölcs illattal indul. Mély, ribizlis, szamócás, elegáns, tiszta illatok. Jó, élvezem! Ezek után elvárásom egy az illathoz hasonlatos, hosszú ízérzet. Részben meg is kapom, mert bár az illatban jelzett gyümölcsök érkeznek az elsődleges ízérzetben is, a tömény ízhatás a vártnál gyorsabban ürül ki, szakadékot képezve a gyümölcs ízek és a savérzet között. A savak teljesen rendben vannak a borban. Elegánsak, finomak. Utóíze kellemes és kellően hosszú. Saláták, egyszerű sajtok méltó kísérője.
"A hetedik Te magad légy!" - mondja kedvenc költőm, s már érkezik is a következő tétel Scher Zsolti borházából. 2011-es évjáratú Zweigelt. Nem túl bonyolult fajta, egyszerű, jó ivású bora. Szép, bár kissé visszafogott illattal indul, lehet, hogy egy árnyalattal hidegebb a kelleténél, de nem zavaró. Íz struktúrájában sem találok bonyolult sztár allűröket, de kellemes, szerethető gyümölcs ízekkel operál. Talán egy mikro méretű almasav csilingel nyelvünk hegyén, de aztán azonnal átveszi szánkban az irányítást a tannin, amely - érthető módon, tekintettel a bor fiatal korára - még egy kicsit csiszolatlan, de erőteljes, potenciált ígér. Az ízérzet közepesen hosszú, ami a fajtának sajátja. Paradicsomos olasz tésztaételek kiváló partnere.
Lényegében itt véget is ért hivatalosan a kóstoló. Aztán egyszer csak kezem ügyébe került egy palack "Könnyű vér" a Cse-Ki Borházból. Kóstoljuk hát meg, ne hagyjuk parlagon! Színe klasszikus, halvány hagymahéj. Elképesztően intenzív gyümölcs illattal indul a bor, ami gyermekkorom kedvenc cukorkájára, a frutti-ra emlékeztet. Vegyes, nehezen szétválasztható gyümölcsökkel, talán egy kis eper, meggy és ribizli dominanciával, enyhe citrusos felszólalásokkal. Ezek után komoly várakozással tekintettem az ízek felé, és nem csalódtam. Ízében hozta az illatban fellelhető gyümölcsösséget, amit egy rozétól azért elvár az ember. Elegáns savai friss, ropogós ízérzetet biztosítanak a bor számára. Nagyon komoly és tanulságos találkozás volt. Pizzák, tejszínes, zöld fűszeres tészta ételek mellé szívesen kóstolnám.
Tudom, minden az időzítésen múlik. Meg, hogy jókor kell jó helyen lenni. Hát ez most megvalósult. Utoljára, de nem utolsó sorban valóságosan szembe jött egy Cabernet Sauvignon a Szabó (Tódi) Laci pincéjéből, szintén 2011-ből. Szeretem a meglepetéseket. És ez a bor valóban az volt. Teljesen nyers, talán némi borászkodás sokat tehet az érdekében, de ... Mély, tiszta bíbor vörös szín - ne feledjük: kénezés, fejtés, szűrés nélkül - enyhe narancsos reflexekkel, sűrű textúra, igazi harapható bor. Tiszta, mélyre hatoló, intenzív lekváros illat, meggyes, szilvás felhangokkal. Hátborzongatóan kellemes, órákon át tudnám szagolni, gondolatokat ébreszt bennem, kvázi megszólal bennem a bor. Illatánál jobban már csak az ízében váltja valóra az ember - borral kapcsolatos - álmait. Az illatban érzett gyümölcsöket ízben kiegészíti egy csokoládés kíséret, kávés villanásokkal. Jó struktúrájú bor. A végtelen hosszú gyümölcs ízeket finom tanninok követik, amelyek még kissé sarkosak, de ez teljesen érthető egy születőfélben lévő bor esetében. A gazda elmondása szerint még halkan pattog a bor a hordóban, ami a legjobb út az almasav természetes elbontására, emelve a nedű értékét. Az idő múlásával majd a tanninok is lekerekednek, és a rengeteg aroma, tannin és alkohol békés harmóniában érik tökéletessé. Nagy reményű bor, hosszú potenciállal. Áldom a sorsom, hogy megkóstolhattam!
Aztán a rendezvény - elérve célját - lassan véget ért. "Végül is ketten maradtak, Isten és a bor" (Hamvas Béla)
Ezen az estén is jó volt zánkai, vagy inkább Nivegy-völgyi polgárnak lenni. Ismét, - akárcsak szüretkor - összenőtt, ami összetartozik, hiszen a vendégek Csicsótól Szepezdig lelkes résztvevői voltak az ünnepnek. Elegánsan, méltósággal, örömmel.
