Ígértem, hát itt a folytatás...
Mai napi gondolatfutamunk is településünk gazdálkodásáról, annak lehetőségeiről hivatott elmélkedni. Fontos téma, mert csak azt tudjuk Zánkára költeni, ami befolyik. (Már megint csak a falura gondolok, ... "mindíg, meg-megállva.")
Ami egy település bevételeit illeti, egyrészt állami normatívákat kap, amelynek nagyságrendjét mindig a regnáló kormányzat határozza meg az ország helyzetének, vagy egyéb szándékainak megfelelően. Másrészt a képviselő testület adókat vet ki, - az úgynevezett helyi adókat, - ami saját belátására van bízva. A törvényekben meghatározott adónemek és mértékek listájából minden önkormányzat azt az adónemet választja és akkora mértéket határoz meg, amit belátása szerint a lakosság meg tud és meg is akar fizetni. (Bár ez utóbbi szempont, véleményem szerint csak a Lajtától nyugatra szempont.) A helyi adók egy része a lakosságot, egy másik pedig a vállalkozásokat "sújtja." Ennyi közgazdaságtan és önkormányzatiság után jöjjön a zánkai helyzet.
Véleményem szerint egyértelmű, hogy az állami normatívákat a települések évről-évre "elszenvedik." Ha van pénz a központi büdzsében, akkor halleluja, ha kevés az "apanázs", akkor jön a helyi képviselők és polgármesterek szaladgálása mérgezett egér módjára, mit is csináljunk. (A magyar önkormányzati rendszer és annak finanszírozásának szegénységi bizonyítványa ez az egész "virtsaft". Miért nem kaphatja meg egy település az ott keletkezett személyi jövedelemadót, vagy annak nagyobb hányadát, meg persze a feladatokat is, amit az adó finanszíroz. Most csak töredéke jön vissza, de a feladatok egyre bővülő köre mind a települések asztalán landol. Pl.: A kormányzat beígéri a köztisztviselői-, vagy közalkalmazotti béremelést, majd közli az önkormányzatokkal, finanszírozzátok! Ez tipikusan a más micsodájával történő csalánverés! No de ez egy egészen más szint.)
Egy magyar településnek, lett légyen az kicsi, vagy nagy, ebben a helyzetben egy esélye van: erősíti a helyi adók bázisát. Magyarul a lakosságot és a vállalkozásokat. A vállalkozások számára kívánatos környezet kialakításáról már szóltam korábban. A lakosság erősítésének módszerei - a lottó ötös, vagy hatos megnyerésén kívül, amire valljuk meg, egy települési önkormányzatnak kevés ráhatása van! - valahogy mindig új munkahelyek kialakítása körül forognak. Ha van munkahely, van munkaerőpiac, több vállalkozás esetén harc folyik a jó munkaerőért, ami mindig magasabb bérek formájában tud érvényesülni. Tehát: ha nő a fizetés, nő a beszedhető adó is. Nem beszélve arról, hogy a több vállalkozás is több helyi adót fizet.
Halleluja! Meg van a megoldás! Gyerünk, vonzzuk a vállalkozásokat! Teremtsenek több munkahelyet, legyen verseny a jó munkaerőért, nőjön a jövedelem és az adó: azaz legyen fejlődés! ... mert most nincs! Az önkormányzat bátran és rettenthetetlenül üzemelteti a települést, miközben elegánsan siklik el a munkahelyteremtés feladata mellett, játszi könnyedséggel, sorsára hagyva a lakosságot. Mindenki érvényesüljön, ahogy tud, mondhatnánk. Mi igen, de egy önkormányzat nem! Nem azért lett megválasztva!
A másik oldalról nézve gazdasági csapdába sodorja magát az önkormányzat jelenlegi hozzáállásával. Nézzük csak, miért is: Tudjuk, hogy az állami "apanázs" évről-évre csökken. Településünk éves kiadása egy bizonyos szint alá nem vihető, mert az már minőségcsökkenést jelentene az önkormányzati szolgáltatásokban. Tehát elő kell teremteni a hiányzó összeget, ami évről-évre nő. Ha nincs erős gazdasága egy településnek, egy mód marad a hiányzó összeg beszedésére: a lakosságot megszorító adóemelés. (Nem tudom emlékszünk-e még a tavalyi őszre? Zánka emelte az adókat!) Mert nincs más eszköz, mert az elmúlt húsz év alatt nem fejlesztettük a vállalkozói környezetet, mert nem gondolkodtunk vonzerőink fejlesztésében, mert elfogytak vendégeink és elfogytak a korábbi jó, kis bevételeink! Lakosság és önkormányzat esetében egyaránt!
Hölgyeim és Uraim, kedves mindenkori Képviselő Testület!
Nem kellett volna valamit tenni, hogy mindez ne így legyen?
