Kommentelő blogtársunk javasolta, hogy Zánka ügyeit illetően a Zánka TV-n és a programturizmus.hu-n tájékozódhatunk. (Nem igazán értettem, miért ne a falu honlapjáról csipegessük a hasznos információkat. Mint ahogy azt sem, miért költünk 200.000,- Ft + ÁFÁ-t - ez most nem elgépelés! - egy külső honlapon történő megjelenésre, amikor Zánka hirdetési igényét a cég által ajánlott 35. 000,- Ft-os csomag is kielégítené, ahol is a település alapadatain kívül az éves programnaptár lenne megjeleníthető. A honlap neve: Programturizmus. Ez azt jelenti, hogy a programgazdák - szállodák, éttermek, pincészetek, programszervezők jelenítik meg az érdeklődők számára saját költségükön a kínálatukat, amiből aztán vendégéjszaka és fogyasztás kerekedik. Zánka Önkormányzata az évi néhány kulturális rendezvényen kívül milyen programok gazdája? Egyébiránt megjegyzem, hogy ezzel szemben a falu saját honlapjára eddig éves szinten 120.000,- Ft-ot költött mindössze!)
Mindenesetre, - főleg ha van miből költeni rá, bár újabban nem azt hallom a képviselő testületi üléseken, hogy dúskálnánk az anyagiakban - nem rossz a településünkön turizmusból megélni kívánó szolgáltatóknak, ha több helyen is fellelhetők az információk. Persze főleg akkor nem rossz, ha a neten keringő állítások legalább alulról súrolják a valós állapotokat.
A turizmus egy hallatlanul érdekes "iparág". Lényegében az egyes szolgáltatás elemek összességével egy adott terület által felkínált élményt értékesítünk a vendégek részére. Egy kiadó szoba önmagában eladhatatlan. Ugyanúgy, mint egy éttermi asztal, vagy egy kávéházi férőhely. A vendég nem aludni, vagy enni utazik egy turisztikai fogadóterületre. Egyértelműen élményeket szeretne magáévá tenni, átélni, megtapasztalni. Ahhoz, hogy mindezt megtegye, utazni kell, szállást kell bérelni, étkeznie kell, és itt zárul a kör, így "fogynak el" a terület szolgáltatásai. A végén mi marad egy utazásból? Jól tudjuk, egy csomag fénykép, néhány prospektus és az élmény a szívünkben és a lelkünkben. Éppen azért, hogy a beígért és az átélt élmény közelítsen egymáshoz, tehát maximáljuk a vendég elégedettségét, fontos a turizmus marketing alapvetése: Csak olyat szabad ígérni, amit nyújtani is tudunk, és olyan színvonalon, amelyen ígértük. A vendég az ajánlatunkra elképzeli még otthon azt az élményt, amit szeretne átélni. Ha megérkezve nem találja az általa megálmodott körülményeket, csalódott lesz.
Tehát ha azt állítjuk a programturizmus.hu oldalon Zánkáról, hogy "A településen minden feltétel adott a horgászturizmushoz," akkor ennek így is kell lenni. Nem elég, hogy ott a Balaton, - amihez egyébként Zánkán eléggé korlátozottan fér hozzá a horgász, - meg hal van benne, meg van kiadó szoba is és üres étterem! Csónakkikötőre és bérelhető csónakokra, a partról megközelíthető horgászstégekre, Klubházra - horgászbolttal, WC-vel, zuhanyzóval, büfével - és ügyes helyi szervezőkre van szükség, hogy leírhassuk a fenti mondatot. De ezekkel a feltételekkel nem rendelkezünk. Jelen pillanatban azzal szembesül a Zánkára érkező horgász, hogy a partot horgászat céljából nem egyszerű megközelíteni, csónakot bérelni egyenlő a lehetetlen vállalkozással, helyi embert, aki üzletszerűen jó tanácsokkal látná el elvétve sem talál. Tehát véleményem szerint Zánkán semmilyen feltétele nem adott a horgászturizmusnak. Mindamellett horgászni természetesen lehet, de nem nagy volumenben és nem az elvárható színvonalon. Ettől kezdve a turizmusnak ezen ága Zánka számára mint jövedelemtermelő profitcenter, nem létezik! Fejleszteni kell és akkor majd lesz.
A programturizmus.hu Zánkát bemutató oldalának másik állítása is szemet szúr: "Zánka Önkormányzata jó gazdája a településnek, folyamatosan fejleszti a község idegenforgalmát." Azt nem vonom kétségbe, hogy az önkormányzat jó gazdája a településnek. (Bár az eddig elhangzott 15 bejegyzés zöme éppen nem erről szólt.) De az, hogy folyamatosan fejleszti a község idegenforgalmát, olyan messze jár a tényleges helyzettől, mint az a bizonyos Makó Jeruzsálemtől. Az elmúlt húsz esztendőben a strandon és közvetlen környezetén kívül - és ott sem elegendő! - semmi meghatározó nem történt a turizmusfejlesztés területén. (Ha valaki a parti sétánnyal hozakodik elő, haza megyek! Jobban járt volna a település lakossága, ha egy előre meghirdetett időpontban a sétány árát a Polgármester kiszórta volna az ablakon az összegyűltek közé. Sétány a semmibe! Drótkerítés és nádfal között. Kinek van kedve itt akár egy percet is eltölteni? Gondoljunk csak a Tagore sétányra. Ha az sétány, akkor a zánkai viakolor csíkot minek nevezhetjük? Sétánynak semmiképpen sem! - Várom a kedves kommentelők javaslatait egy frappáns elnevezésre. Fődíj: egy palack bor. - Ezt nem nevezném turizmusfejlesztésnek, hanem véleményem szerint kimeríti a felelőtlen gazdálkodás fogalmát.)
Véleményem szerint az lehet a baj, hogy keverjük a fogalmakat. Bölcs a mondás, amely a vita megkezdése előtt a használt fogalmak tisztázására szólít fel. Íme néhány releváns fogalom az én olvasatomban:
Turizmusfejlesztésen azt értjük, amikor egy fogadóterület vagy a vonzerejében, vagy a fogadóképességében teremt jelentősen újat. Vonzerőnek meg azt a választ nevezzük, amit a Miért töltsem Zánkán a szabadidőm, milyen élmények érhetnek? - kérdésre adunk. A fogadóképesség területéhez a strand, a szálláshelyek, a vendéglátó helyek, a kereskedelmi egységek,a játszóterek, az orvosi ellátás, a banki,- postai,- információs,- szépészeti szolgáltatások, a közbiztonság, az utak- és a közvilágítás állapota, a település parkosítottsága tartoznak. Tehát azok a körülmények, amelyekkel a vendég a tartózkodása alatt találkozhat.
A turizmusfejlesztés egy településen tehát egy elég összetett feladat, amely nagy szakértelmet kíván, mert egy elhibázott fejlesztéssel többet árthatunk, mint amennyit nyerünk. A fejlesztések elsődleges szempontja kell, hogy legyen, hogy hosszú távon biztosítani kell a fenntarthatóságot. Azaz ne csak hasznot hozzon rövid távon, hanem őrizze meg a környezetét! (Csak a példa kedvéért: Mi történne a Hegyestűvel hosszú távon, ha minden turista haza vinne egy követ? Néhány tíz év múlva át kellene keresztelnünk a területet "Lapos tű"-vé.)
A fentiekből egyértelműen következik, hogy egy magára valamit adó település képviselő testülete, amennyiben fejleszteni kívánja turizmusát, első lépésként meghatározza annak stratégiáját, ami biztosítja az átgondoltságot és legfőképp a fenntarthatóságot. Nos, Zánkán az elmúlt húsz esztendőben én nem találkoztam turizmusfejlesztési stratégiával, sem azzal, hogy a képviselő testületünk végiggondolta volna mit is lehetne és kellene tennünk településünk legfontosabb gazdasági potenciáljának fejlesztése érdekében. Vagy nem voltak képesek, vagy nem akarták.
Egyik sem túl hízelgő. Sőt, a településen turizmusból élők számára tragédia! Zánkán zárva tart a patinás és méltán híres Rétes csárda a parti sáv központjában? Nem éri meg 5-6 hónapra sem nyitva tartani? Nem tűnik fel senkinek sem, hogy itt valami nincs rendben? Ha legközelebb bezár a következő étterem, vagy panzió, akkor azt is csöndben tudomásul vesszük? Azt mondjuk majd, hogy "Ja, Pelikán, az Élet nem egy habos torta!"
Tisztában vagyok azzal, hogy a vendégek számának csökkenése, a szezon beszűkülése nem egyedi zánkai probléma. Ennek ellenére hozom Madách Imre szavait:
"S az ember célja e küzdés maga."
(Folytatjuk)
