Tegnap este megnéztem újra. Tudjátok, a Zánka TV honlapján. Mármint új művelődésszervezőink bemutatkozását, amit a mi drága Margónk szervezett meg ügyesen. És mit láttam: három lelkes fiatalt, akik nem Zánkán élvén is bevállalták településünk közművelődésének szervezését. Sokak megelégedésére, úgy, ahogy Balatonszepezden teszik évek óta. Az alap koncepció nem túl bonyolult. Amúgy is szerveznek a környékre különböző kulturális programokat, bekapcsolják hát Zánkát is a körforgásba.

Véleményem szerint az elképzelés ott sántít egy kicsit, hogy mikrorégiónk települései nem vonhatók egy kalap alá. Egész más szabadidő eltöltési módozatok alakultak ki Zánkán, mint Szepezden, Szentantalfán, mint Balatoncsicsón, és még ettől is eltérőbb Balatonakaliban a kulturális élet. Annyiban hasonló a dolog, hogy mindenhova jó programok kellenek. Amennyiben valaki arra vállalkozik, hogy ezeket az áhított jó programokat leszervezi, akkor semmi gond. Ez a tevékenység, programok menedzselése azonban nem egyenlő egy település kulturális, vagy közéletének megszervezésével! Az egy egészen más "tészta".

Ott klubok életét és életkörülményeit is szervezni, működésüket segíteni kell szervezéssel, infó-kommunikációval, törődéssel. Napi szinten kell foglalkozni fiataljaink szabadidő eltöltésével és törékeny lelkével. Ez egész egyszerűen nem lehet egy messziről jött vállalkozó csapat feladata, mert nem ismeri a helyi viszonyokat, nincs jelen naponta a településen, és nem utolsó sorban ez a tevékenység improduktív, azaz nem termel bevételt! Hasznot akkor tudunk realizálni, amikor előadót hozunk és megkérjük az árát. Vagy a nézőközönségtől belépő formájában, vagy az önkormányzattól. Úgy értesültem, hogy nálunk ez utóbbiról van szó. Amikor történik valami, az önkormányzat részére számla készül a hivatal pedig utal.

Egész adás alatt motoszkált bennem az érzés, hogy valami nem stimmel. Aztán rájöttem: Egy tavaly november óta kicsiny falunk kulturális életén munkálkodó ifjú és lelkes csapat január közepén ül le, - mert leültetik! - munkája "tárgyával", a zánkai emberekkel, klubok vezetőivel és az érdeklődőkkel? Én úgy gondolom, hogy a siker érdekében ezt a lépést kellett volna először meglépni, még mielőtt bármit szervezünk. Egy művelődésszervező számára alapvetés a közönség megismerése, már ha nem akar belefutni kényelmetlen helyzetekbe. Mint például a szilveszteri mulatság. Három-négy jól irányzott beszélgetés a falu lakóival és máris kiderült volna, milyen típusú rendezvényt igényelnek azok, akik Zánkán a kultúrházban szoktak szilveszterezni. A beszélgetések elmaradtak, maradt a botrány és a magyarázkodás. Azzal együtt is, hogy biztos vagyok benne, volt akinek tetszett a program. Megállapíthatjuk tehát, hogy amennyiben egy hivatás alapvetéseit mellőzzük feladataink ellátása közben, jönnek a problémák. (Az a megjegyzés már csak hab volt a tortán, hogy Margónk egy nappal előzte meg a művelődésszervezőket a beszélgetés kezdeményezésében... Gyerekek, könyörgöm, nem nézzük egymást palimadárnak!)

Érdekes volt megfigyelni, hogy a három ember fellépésében a két fiú képviselte a stratégiát, a nagy vonalakat, meg hogy itt minden rendben lesz, csak ismerje meg egymást falu és szervező. Véleményem szerint ez a folyamat alsó hangon két-három év, mire képbe kerülhetünk egy településen annyira, hogy mindent ismerünk: közönséget, helyszíneket, attitűdöket, igényeket. A hölgy képviselte a pragmatikát, a száraz, de annál izgalmasabb gyakorlatot. És ezen a ponton kezdett nyílni a szemem, mégpedig igen csak tágra, csodálkozón. Miközben Erzsébet végig sorjázta a 2011. évi tervezett programot, amit az előző évad Hírmondóiból ollózott ki, minden egyes pont esetében megkérdezte: "ki fogja mindezt megszervezni, ki a programgazda és ők miben tudnak segíteni". 

Szerencse, hogy nincs bicskám. Erre biztos kinyílt volna a zsebemben! Hát miről beszélgetünk? Ki a programgazda egy közművelődési eseményen? Ki fogja megszervezni az adott programokat? Hát a művelődésszervezők! Azért alkalmaz egy település ilyen képzettségű embert, vagy bíz meg a feladatra vállalkozót, hogy legyen valaki, aki egyrészt magáénak érzi a feladatot másrészt ellátja. Ez az apró nüansz jelzi, hogy egész más malomban őröl település és vállalkozó. A falu azt a működést várja, amit az elmúlt 10-15 évben megszokott, ettől teljesen eltérő elképzelésekkel indult a szervező csapat.

Településünkön kialakult tradíciók szerint szerveződnek különböző ünnepeink, ahol a tartalmakért hol az iskola, hol az óvoda a felelős, de menedzselni, koordinálni, helyszínt biztosítani mindig is a kultúrház feladata volt. A szokások kiderítése, a helyi viszonyok feltérképezése miatt lett volna fontos párbeszéddel kezdeni a munkát.

Polgármesterünk elképzelése szerint a művelődési ház nyitva tartásával, üzemeltetésével kapcsolatosan az önkormányzat alkalmazásában álló 1 1/2 emberhez, a programokkal kapcsolatosan a vállalkozóhoz kell fordulni. Akárhogyan számolom, ezek a költségek mindenképpen magasabbak, mint anno, amikor egy fő főállású, szakképzett művelődésszervező és egy fő gondnok látta el a feladatokat. Ja, és akkor nyitva volt a ház rendszeresen, esténként is, hétvégén is. Fiataljainknak eszébe nem jutott máshova menni. Ezzel az öszvér megoldással véleményem szerint spórolni nem nagyon tudunk, de az elvárható színvonalon sem tudjuk üzemeltetni a házat.

Hát akkor mit is csinálunk mi most tulajdonképpen?