Impozáns "érme". Nem kapható a "sarki fűszeresnél". Sokat kell érte dolgozni!

Mégpedig a kultúra és közművelődés világában. Wlassics Gyula-díj a neve. Nemes érme, úgy gondolom. Ezt nem a szél fújja össze a díjazottnak, ezért valamit tenni kell. Ja, és Zánkán van egy példánya!!! (Nem tudom, mennyire közismert a tény.) Hát, ... azért ez már valami!

Mindez azt is jelenthetné, hogy Zánkán minden rendben van kulturális területen, de sajnos ez nem ennyire egyértelmű. A fenti érme tulajdonosát, aki élete munkásságával kivívta az adományozók tiszteletét és hosszú éveken át irányította a zánkai kultúrházat, kirúgtuk ...

Bori, Éva, Kenéz, ... újabb és újabb nevek, amit meg kellene, kellett volna - bár nem volt sok értelme - tanulnunk az elmúlt néhány évben, akik letették a "nagy esküt", hogy életüket és vérüket áldozzák a zánkai kulturális élet fellendítéséért... de nem tették. Kapkodjuk a fejünket a nevek záporában, akikkel az önkormányzat próbálja pótolni az önmaga támasztotta űrt. De valahogy mindegyik csúfos véget ér. Én ezt nem is értem. Kedves Blog-olvasók, Ti igen?

A probléma tehát adott: Biztosítani kell településünk lakóinak a kultúrához, a közművelődéshez való jogát. Lehet, hogy ilyen alapjogunk nincs, az is lehet, hogy az Alkotmány nem rögzít ilyen tételt, - bár mostanság nehéz követni, hogy mit is rögzít az alkotmány ... - ennek ellenére úgy gondolom, egy településnek "kutya kötelessége" erről gondoskodni. Mielőtt fiataljaink a temető sarkában kezdik nyomni a "cuccot".

Felelősségünk tehát a témában jelentős, mégis, olyan szintű infantilitás tapasztalható az ügyben, hogy azt el sem hiszem. Először még pályázatok végeredményeként nevetséges döntést hozva - a történések bizonyítják, - most már pályázat nélkül szerződve próbáljuk messziről jött emberekkel megoldani kulturális problémáinkat, ami sehogy nem akar sikerülni.

... és a zánkai emberek? Közöttük senki sincs, aki rendelkezik tapasztalattal és képesítésekkel? - legalább három zánkait ismerek a szükséges ismeretekkel és papírokkal! - Miért megyünk mindig a szomszédba olyan ügyekben, amelyekben itthon is megtalálhatnánk a megoldást? Mi ez a kényszeres, eszelős keresése a "szent Grál"-nak a helyi lehetőségek becsatornázása helyett?

Ez a legutóbbi eset is a szilveszteri "mulatsággal" ... megalázó. A szervező saját vendégeivel ingyen, bérmentve finnyásan érzi rosszul magát az egyébként általa szervezett szilveszteri bálon. A rendezvénnyel nem is az a baj, hogy rosszul sikerült. Volt már ilyen a világtörténelemben.

Idézem Gundel Károlyt, a magyar vendéglátás kiemelkedő alakját, aki azt tartotta a vendéglátásról, hogy " felelősséget vállalunk mások jóllétéért, amíg nálunk tartózkodnak."

Nos drága zánkai polgártársaink, értesüléseink szerint ez a kultúrházi szilveszteri mulatság nem erről szólt. És ez szomorú! Még azt is feltételezem, hogy a szándék a legjobb volt. A szervezők elképzelése szerint egy fergeteges táncházba kellett volna fulladnia a szilveszteri bulinak. Nos, aki már valaha látott táncházat, no meg Zánkán igazi szilveszteri bulit, az tudja, hogy egy egészen más lélekállapot sarkallja az embert a táncházra, és egész más tészta a szilveszter. Ráadásul a kettő nem feltétlenül erősíti egymást. Persze az sem baj, ha egy művelődésszervező ismeri a népét, tudja, hogy mi az igényük. Nem pedig "letolja a torkukon" az általa megálmodott programot.

A belépő 500,- Forint volt, ami nem sok. Erről meg az a véleményem, hogy a színvonalat nem, csak a szolgáltatások tartalmát határozhatja meg a belépő díj. A másik probléma az, hogy akkor kérjünk többet, ha arra van szükség a színvonal biztosításához, de ne gondoljuk azt, hogy " ezeknek" így is jó lesz!

Nem lesz jó!