Hallatlanul gyorsan teljesíti ígéreteit az új Képviselő Testület! (Halleluja! Ha ez így megy tovább, szezonra kész lesz a fövenyfürdő!) Polgármesterünk éppen, hogy meghirdette tavaly októberben, hogy kulturális területen struktúraváltásra van szükség, és láss csodát, egy hónapon belül megvalósult. Ahogy szoktam volt mondani: Hát, azért ez már valami ...! (Hofi után szabadon.)
Habár a programbeszéd nem tárta fel mélységeiben a témát, miért is van szükség oly hirtelen a bukott struktúra leváltására - azon kívül, hogy az épp aktuális "percemberke" lemondott, - de fogadjuk el, szükség van rá! (Lássuk be, nem lett volna érdem nélküli, ha kapunk egy indoklást, csak egy gyenge próbálkozást, vagy valamit, ami jelzi a "mit miért" kérdésre adandó választ.) No de a múlton való kesergés helyett inkább forduljunk a fényes jövő felé!
Két hónappal a "nagy kulturális hátra arc" után - hála a Zánka TV-nek - érdekes videóra lettem figyelmes. Művelődési házunkból szólt a felvétel. Emberek egy szűk csoportja győzködi emberek egy másik, kicsit bővebb csoportját arról, hogy - bár elég messziről jöttünk, - de tessék hinni nekünk! Mert mi segíteni szeretnénk önöknek. (Ezt a mondatot nem igazán értem. Nem gondoltam volna, hogy segítségre szorulunk. Én azt hittem, hogy a művelődési ház hatékonyabb üzemeltetésére keressük a struktúraváltós megoldást.)
Nos, rá kellett jönnöm, hogy az új művelődésszervező csapat találkozásának vagyok szem- és fültanúja az "ő népével". 2011. január második hetében!! A nagy struktúraváltás, ha jól emlékszem, 2010. novemberében megtörtént ...
Tudom, - mert van hozzá némi közöm - egy település művelődési házának üzemeltetésében a kulcskérdés a kapcsolat a település lakóival, az "én Közönségemmel". E nélkül "Ne fogjon senki könnyelműen. A húrok pengetésihez!" Az emberek megismerése, igényeik felmérése nélkül nem számíthatunk sikerre munkánk során. Feladatunk nem egyszerű, hiszen ahány ember, annyi egyéniség, annyi kulturális igényszint, de feltérképezhető minden településen az a kulturális irányultság, "mainstream", ami mentén felépíthető a szélesebb közönség számára is üdvözlendő települési kulturális élet. (Ez egy kicsit bonyolultan hangzik. A lényeg az: ismerd meg az embereket és tudni fogod, mit kell kínálnod a számukra.)
Mindenesetre számomra úgy tűnik, ifjú titán csapatunk nem vesztegette az időt holmi ismerkedésre, "in medias res" belevágott a közepébe. Az első után jött a második rendezvény, ami - enyhén szólva - jó néhány stabil szilveszterező zánkai törzsvendégnél kivágta a biztosítékot - nem azt kapták, mint amire számítottak. Aztán jött a botrány a szilveszteri "mulatság" után ... és a beszélgető-show. (Elnézést a kifejezésért, de dögöljek meg, ha értem, mi folyik itt!)
Ha egy település művelődési házának működéséről kell gondoskodnunk, két dolgot kell végiggondolnunk: Egyrészt az állandó nyitva tartást, másrészt a programokat. Mindkét elem nélkülözhetetlen, egyik sem elégíti ki a helyieket a másik nélkül. Ezt tudjuk a tankönyvekből is és a gyakorlatból is. A nyitva tartás biztosítja az állandó kapcsolatot a közönséggel. Bármi történik, délután kettőtől este tízig tuti, hogy bemehetek, ha unatkozom. Ez ad egyfajta stabilitást a település életében. A művelődésszervező éppen azt vállalja hivatásával, hogy ő akkor dolgozik, amikor a másik embernek szabadideje van. Ezért volt vérlázító az előző "percemberke" gyakorlata, aki hétvégén zárva tartotta a házat. (Hozsanna Polgármesterünknek, aki ezt jó ötletnek találta!). Sajnos ez a helyzet a struktúraváltós megoldással sem változott. Emberek! Jó ez így nekünk?
Zorán sorait idézve: "Langyos a sör, ha nekünk így is jó."
(Folytatjuk)