Az előző posztban megjegyeztem csendesen, hogy "Dögöljek meg, ha értem!" - Hofi után szabadon. Nos, mai témánk esetében sem vagyok egyszerűbb helyzetben. Egy híres, sokat hallott dakota mondás villog szemeim előtt, mint a gyújtó hibás neon reklám a helyzet kapcsán: "A jó dakota, amennyiben meggyőződött róla, hogy megdöglött a lova, szépen, csendben leszáll róla". Emlékszünk a bölcs szavakra? Mindenesetre változatlanul szemléletes kép útravalóul mindennapjainkra. Ha azt tapasztaljuk, hogy valami nem működik, hagyjunk fel a dologgal, hiszen nem sok értelme maradt.
A zánkai Művelődési ház 2010 - 2011. évi működését megfigyelve ez az érzésem támadt. Ez a valaha szebb napokat látott, deli mén mára bizony kellően halottnak tűnik. Mi több, eddig soha nem tapasztalt módon új versenyzők sorakoznak a rajtvonalhoz, annak reményében, hogy új, tüzesebb, és ami a lényeg, kevésbé halott paripájukat hadra fogva megpróbálják a tetemet a játéktér szélére tolni . "No ez azért már valami!" - szokta volt említeni "házi szerzőnk", a humor egykori, koronázatlan királya. (Mármint, hogy itt is a Hofiról van szó. A szerk.) No, hát akkor lássuk a komát közelebbről:
Mi az alap probléma? Érdemes minden esetben ezzel kezdeni, mert az origóból indulva több dolog automatikusan másként látszik. A casus bellit lényegében polgármesterünk szolgáltatta néhány évvel ezelőtt, mint ahogy arról is beszámoltunk itt. Azóta folyik a zánkai közművelődés kálváriája, amely mára már lassan a teljes szétesés szélére sodródott. Az ok egyszerű: a közművelődésből, a közös programok és élmények számára befogadó, koordináló és irányító szerepű klasszikus népművelésből átváltottunk puszta programszervezésbe. Ez a mai probléma-hegy rákfenéje és okozója. Vagy nem tudjuk, hogy mi a különbség a kettő között, vagy nem akarjuk belátni, hogy néhány éve nem döntöttünk jól. Akkor, amikor polgármesterünk, véleményem szerint - az akkori testületben fennálló erőviszonyok és ellentétek finom szövésű hálója alapján - a testületi döntés felelősségelkenő köpönyege mögé bújva, személyes ellentéte miatt önhatalmúan megszüntette Zánkán a közművelődést. Úgy tűnik, a falu érdekében nem született jó döntés. Vagy akkor, vagy azóta.
Szakmailag természetesen pontosan megítélhető - különösen a lavinát elindító első döntés óta eltelt évek történéseinek ismeretében - hogy a kultúrház működése jelen felállás szerint teljesen alkalmatlan a klasszikus népművelői, települési társadalomszervezési, közösségfejlesztési feladatai ellátására. Mert, ha ez eddig valaki előtt nem lett volna világos, egy települési művelődési ház funkciója nem egyenlő a szórakoztatással. Annál sokkal bővebb. Nem beszélve arról, hogy különböző korosztályok várják, hogy "ajánlatot" kapjanak a kultúrháztól szabadidejük értelmes eltöltésére. A casus belli óta ez nem jut eszébe sem polgármesternek, sem testületi többségnek. Számomra úgy tűnik, hogy a cél mára odáig degradálódott, hogy oldjuk meg valamilyen módon az évi 10-12 program lebonyolítását az eddigi hagyományokra támaszkodva, lehetőleg botránymentesen, pénz nem számít. És ezt nem sikerül évek óta a falu megelégedettségére megoldani. Mára ott tart a dolog, hogy önszerveződő csoportok veszik kezükbe a szervezést, és jó érzékkel nyomulnak be a hivatalos, "felkent" programszervezők által üresen hagyott, tekintélyes méretű terekbe annak érdekében, hogy mégis csak történjék valami értékes, hasznos, vagy egyszerűen csak szórakoztató velünk, a falu apraja-nagyjával.
Persze tudjuk, hogy nincs új a nap alatt. Cui prodest? - mondja az, aki régóta, vagy egyáltalán beszél latinul, azaz: kinek az érdeke? Az augusztus végi, sikeres strandi szezonzáró őrület után még nem volt világos, hogy mi történik kicsiny falunkban, egyszerűen csak tetszett a program, de nagyon. Aztán jött a szüreti felvonulás, s az őszi lágy szellőben terjedő kósza hírek először arról szóltak, hogy két felvonulás szerveződik. Egy "kultúrházi" és egy "Nanás". Úr Isten! - gondoltam. Ez már a téboly egyre konkrétebb jele. Aztán tisztult a kép, és kiderült az, aminek aztán részesei lettünk. A szervező team - a falu apraja és nagyja, meg persze a borút egyesület - szervezett egy remek programot a programszervezők nélkül, megmutatván, hogy mire képesek.
Ezek után borult ki az a bizonyos "farba", amivel - tudom, - inkább elő szoktak jönni, de itt kidőlt, mint a vázsonyi malomban annak idején az a liszteszsák, amit füllig dzsoni, a pék segédje 48 kisfröccs nem elhanyagolható hatása alatt kezdett el emelgetni, majd egyensúlyát veszítve elegánsan a falhoz kente az egészet. Nagyon megtapsoltuk a mutatványért.
Történt ugyanis, hogy önkormányzatunk legutóbbi ülésén tárgyalt egy beadványt, amelyben a kérelmezők kérelmezik, hogy a művelődési ház működtetése rájuk bízassék. A kérelmezők természetesen a strandi záróbuli és a szüreti fesztivál sikeres szervezői. És már is ömlik ki ama bizonyos szög a zsákból. Derül a fény arra, hogy ki, mikor miért tette, amit tett, persze szimpatikusan, elismerve, a falu érdekében. Ez aztán a kaffkai feszültség! Van egy "döglött lovunk", és van egy avanzsáló, lelkes és sikeres csapatunk. Meg persze van a jog, ami néha beteszi a kezét-lábát ügyeinkbe. Ugyanis dicső önkormányzóságunk az egykoron daliás paripával - a hírek szerint - több éves szerződést kötött, amiből valószínűleg hosszú, vagy költséges kimászni. Tehát a ló megdöglött, és a dakota tanácsadóink szerény véleménye szerint is le kellene róla szállni, csakhogy nem olyan egyszerű dolog, ha jó időre magunkhoz láncoltuk. Ezt a drámai helyzetet megírni sem lehetett volna rendesebben. Évtizedek óta tapasztalom, hogy az élet könnyedén, laza csuklómozdulattal képes lepipálni bármelyik nagy hírű hollywood-i rendező csillagot.
De én itt valamit nagyon nem értek. Miért köt több éves szerződést egy önkormányzat, messziről jött emberrel, ha nem muszáj, amikor lehetőség van 1+1, vagy 1+2 éves - és még sorolhatnám a variációkat - szerződést kötni, ahol megmarad az esély arra, hogy a messziről jött ember teljesítménye alapján legyen hosszabbítva a kontraktus. Ekkora amatőrséget már régen tapasztaltam. El se hiszem ... Ebben a helyzetben újra felmerül a kérdés. Mi okozza ezt az érthetetlen helyzetet? A dilettantizmus, vagy a szándék? Egyik rosszabb, mint a másik!
A reménytelennek tűnő jogi helyzet mellett még fűszerezi az egészet az, hogy a két csapat által szervezett programok látogatottsága, - értsd: elfogadottsága - egészen eltérő. Programszervezőink programjai akkor számíthattak sikerre, ha nagy "nevet" hoztak ingyen, - igaz, hogy akkor kevés zánkai néző mellett a fél Balaton-felvidék a nézőtéren ült, - vagy ingyen kóstolóprogramra invitálták a művelődni vágyók tömegeit. Mindamellett az avanzsálók eddig szervezett programjai is ingyenesek voltak, sőt a szüreti felvonulást is az ingyen eszem-iszom, dínom-dánom, vidám taps a fej felett jellemezte, de ezek a rendezvények a faluban élő emberekkel együtt szerveződtek és valósultak meg. Ez hatalmas erőt jelent egy program számára, ezt megérzik a vendégek is, ettől válik jóvá, élvezhetővé az egész. Zánkára hozni a Rolling Stones együttest, - igazán nagy durranás lenne! Lássuk be! - nem kell más, mint egy telefon és némi kitartás, meg persze egy halom pénz. A falu népét megmozgatni, bevonni a szervezésbe, ezáltal tartalmassá tenni az egészet, évek munkája, személyes, jó kapcsolatok kérdése. A programszervezők, véleményem szerint itt követték el a legnagyobb hibát. Nem alakították ki és nem ápolták, egyengették, kezelték ezeket az egyre mélyülő emberi kapcsolatokat. Ezért fordulhatott elő az, hogy a Halász napok rendezvény élő zenés, táncos programján 8-10 érdeklődő mellett 2, 10 év alatti gyermek ropta a táncot mindössze. A zenekar nyomta az üres teremben, az önkormányzat pedig fizetett, mint az a bizonyos katonatiszt. A mi adóforintjainkból! Olyan programokra nincs szükség, amire a zánkai lakosság nem kíváncsi. Ez biztos. Avanzsálóink, bár szép keringőt lejtettek, a baj csak az, hogy nem játszik a zenekar. Nincs helyzet, nincs mire avanzsálni! De hát akkor mit tegyünk?
Javaslom, találjuk ki, hogyan tudunk minél hamarabb leszállni a mi döglött lovunkról! Ezután pedig körültekintőbben, több felelősséggel, több szakmaisággal keressük és találjuk meg a megoldást a problémánkra. Mert:
"Az élet szép... tenéked magyarázzam?" (Heltai Jenő)
